A puccsok sorozata után egyik ország a másik után halad a korábbi gyarmatosító birodalmak nyomainak eltüntetése felé.
Írta: Denis Rogatyuk, Latin-Amerikában élő orosz-ausztrál újságíró és író, az El Ciudadano médiaplatform nemzetközi igazgatója, Chile egyik legnagyobb független médiaforrása.
A teljes cikkét lefordítottam számotokra kiegészítve a kapcsolódó, évekkel ezelőtti VilagHelyzete-tudásanyaggal és cikkekkel. (VilagHelyzete megj.)
◼ Bevándorlási kérdés igazságai - Afrika csontvázra csupaszítva, kizsigerelve
https://www.vilaghelyzete.com/2015/02/bevandorlasi-kerdes-igazsagai-afrika.html
https://www.vilaghelyzete.com/2018/07/itt-az-igazsag-europaiak-uraljak-es.html
Afrika az emberi civilizáció bölcsője és a bolygó természeti erőforrásokban leggazdagabb kontinense. Ibrahim Traore kapitány, Burkina Faso elnöke szerint azonban a fiatalabb generációk nem értik, hogy gazdagsága ellenére miért marad Afrika továbbra is a legszegényebb kontinens.
Az egész kontinensen felkeléseket és fegyveres lázadásokat láttunk antikolonialista katonai vezetők részéről, akik megpróbálták visszaszerezni szuverenitásukat az európai imperialista hatalmaktól, különösen Franciaországtól.
Guinea, Burkina Faso, Mali és Niger csak néhány azok közül az országok közül, amelyek a nyugat-afrikai volt francia gyarmatok kollektíváját alkotják.
🔴 Ezek az országok sokáig a természeti erőforrások kulcsfontosságú forrásaként szolgáltak Franciaország és más európai hatalmak számára.
Niger szállítja a francia atomreaktorok számára szükséges urán 15%-át.
Burkina Faso kulcsfontosságú aranyexportőr, míg Guinea a Franciaország és volt gyarmatai közötti kereskedelem egyik legfontosabb be- és kilépési pontja.
Mali szintén jelentős aranyexportőr, és a kormány és a különböző fegyveres iszlamista csoportok közötti csatározások színtere.
🔥 Nyugat-Afrika térképe 2021-ben kezdett gyökeresen megváltozni.
Mint a dominó, a franciabarát rezsimek katonai felkelések miatt kezdtek elbukni, kezdve Malival 2021 májusában és az Assimi Goita által vezetett puccsal, aki azonnal követelte, hogy a francia hadsereg hagyja el az országot.
A Közép-afrikai Köztársaság 2021 júniusában szintén kiutasította a francia csapatokat.
Ezt követte Guineában a katonai hatalomátvétel Mamady Doumbouya, egy volt francia légiós által 2021 szeptemberében.
Egy évvel később Traore lett a világ legfiatalabb elnöke, miután Burkina Fasóban átvette a hatalmat és 2023 januárjában folytatta a francia hadsereg kiűzését.
Végül a július 26-i nigeri katonai lázadás, amelyet az elnöki tisztséget most átvevő Abdourahamane Tchiani vezetett, szintén kiutasította a francia erőket, és megtiltotta az uránium Franciaországba történő exportját.
Burkina Faso és Traore esete különösen érdekes.
A közelmúltban az Oroszország-Afrika csúcstalálkozóra Szentpétervárra tett útja során Traore beszédet mondott, amelyben Oroszországot az afrikai család részének nevezte.
Elítélte a kontinens európai hatalmak általi kifosztását és azzal a jelszóval fejezte be beszédét, hogy
"Haza vagy halál! Győzni fogunk!" - Ernesto Che Guevara szavait és Kuba nemzeti jelmondatát idézve.
Sokan Thomas Sankarához, Burkina Faso 1983 és 1987 közötti forradalmi vezetőjéhez hasonlították Traore-t, akit az "afrikai Che Guevara" néven is emlegettek.
Sankara szintén kiűzte a francia erőket, államosította az ország erőforrásait, és szocialista újraelosztási politikát vezetett be, mielőtt egy franciabarát puccs során meggyilkolták.
❓ Mit fognak tehát Franciaország és partnerei most tenni?
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már megvonta a Niger és szövetségesei számára nyújtott összes támogatást, válaszul a Franciaországba irányuló urániumexport tilalmára.
Július 30-án a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Franciaország számos korábbi gyarmatát magában foglaló szövetség ultimátumot intézett Nigerhez:
Tchianinak egy hete van arra, hogy lemondjon, különben Franciaország támogatásával katonai beavatkozás kezdődik.
https://www.aljazeera.com/news/2023/8/5/france-backs-ecowas-push-to-reverse-niger-military-coup
Nigériát, Franciaország kulcsfontosságú szövetségesét a régióban és az ECOWAS vezetőjét választották a nigeri katonai beavatkozás kiindulópontjául.
A nigériai szenátus azonban elutasította a rendkívül népszerűtlen elnök, Bola Tinabu kérését, hogy engedélyezze a katonai fellépést szomszédja ellen. Az ultimátum azóta lejárt, Niger pedig lezárta légterét minden kereskedelmi repülőgép előtt.
Burkina Faso és Mali elnökei azt válaszolták, hogy bármilyen katonai beavatkozás Nigerben egyenlő lenne az ellenük szóló hadüzenettel.
Az afrikai államoknak azonban van egy ászuk is a tarsolyukban - az Oroszországgal való régi barátságuk.
A közelmúltban Szentpéterváron megrendezett Afrika-Oroszország csúcstalálkozón 49 afrikai ország küldöttsége vett részt. Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatásáról biztosította Afrikát a neokolonializmus elleni küzdelemben, kijelentve, hogy Moszkva 23 milliárd dollárnyi afrikai adósságot törölt, és több mint 50 000 tonna gabonát szállít ingyenesen a kontinensnek.
ℹ Afrika és Oroszország népei közötti barátság a 18. századig nyúlik vissza.
Abram Gannibal, az orosz hadsereg szolgálatában álló afrikai tábornok és a legendás költő, Alekszandr Puskin dédapjának története az orosz-afrikai kapcsolatok történetének legizgalmasabb részei közé tartozik.
Gyermekrabszolgaként hozták Konstantinápolyból Nagy Péterhez, majd felszabadították a szolgaságból, és a cári palotában taníttatták. Nemcsak az orosz hadsereg magas rangú katonatisztje lett, hanem a fiatal Alekszandr Szuvorov nevelője is, a híres tábornoké, aki többek között két háborúban is legyőzte az Oszmán Birodalmat.
📍 Az Afrikáért folytatott küzdelem alkonyán egyetlen nemzet maradt független a gyarmati hódítások tengerében: Etiópia.
Az olasz inváziós és leigázási kísérlet a gyarmatosítók számára katasztrofális kudarccal végződött, Oroszország pedig döntő segítséget nyújtott a szuverenitásáért és függetlenségéért küzdő etióp nemzetnek.
A Szovjetunió az "elnyomottak fegyvertára" lett Afrika számos fiatal, a gyarmattartó uraktól való függetlenségre törekvő nemzete számára, mivel a Szovjetunióban gyártott fegyvereket és lőszereket a régió számos forradalmi és gyarmatellenes erője kapta, mint például az MPLA Angolában, az ANC Dél-Afrikában, a PAIGC és vezetője, Amilcar Cabral Bissau-Guineában és még sokan mások.
Ennek a szolidaritásnak az emléke még mindig friss sok afrikai, fiatal és idős fejében.
❗ Az Oroszország iránti támogatás és csodálat visszhangzik az egész afrikai kontinensen, Franciaország egykori gyarmatain túl is.
A dél-afrikai Gazdasági Szabadságharcosok tömeggyűlésén a csoport vezetője, Julius Malema elítélte Franciaország fellépését a kontinensen és kijelentette:
"Mi vagyunk Putyin, és Putyin mi vagyunk! És mi soha nem fogjuk támogatni az imperializmust Putyin elnökkel szemben!".
Úgy tűnik, hogy a változás valódi érzése söpör végig Afrikán, elszakadva a régi európai gyarmatosítókkal szemben, és egy új, többpólusú világ felé haladva.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Africa in rebellion: Is a second anti-colonial liberation on the horizon?
After a series of coups, one country after another is moving to expel the traces of former empires
Kapcsolódó VilagHelyzete cikkek:
◼ Bevándorlási kérdés igazságai - Afrika csontvázra csupaszítva, kizsigerelve
https://www.vilaghelyzete.com/2015/02/bevandorlasi-kerdes-igazsagai-afrika.html
https://www.vilaghelyzete.com/2018/07/itt-az-igazsag-europaiak-uraljak-es.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése