Írta: Ivan Zuenko, a Nemzetközi Tanulmányok Intézetének vezető kutatója és a moszkvai MGIMO Keleti Tanszékének docense. A teljes cikket lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)
A neves kínai politológus, Yuan Peng azt írta:
"Már nem számít, hogy mi igaz vagy hamis - ami számít, az az, hogy ki irányítja a diskurzust".
Egy igazság utáni korszakban élünk, ahol a közvéleményt már nem a tények, hanem az érzelmek irányítják
A szakértő a Kína lejáratására irányuló médianyomásra utalt, de valójában korunk egyik fő jellemzőjét azonosította - amelyet "igazság utáni korszaknak" is nevezhetnénk, amikor a közvéleményt nem a tények, hanem az érzelmek alakítják.
Azok, akik ezeket az érzéseket a megfelelő irányba tudják terelni, azok alakítják az információs napirendet. A generált érzelmek váltak "diskurzussá".
Ez a fogalom, amely a francia posztstrukturalista filozófusok (elsősorban Michel Foucault) körében született a huszadik század közepén, a huszonegyedik század elején a globális politika középpontjába került.
A 2022-es év, annak minden viharos eseményével - az "ukrán válság" eszkalálódásával, a pekingi olimpia diplomáciai bojkottjával, Nancy Pelosi tajvani látogatásával és a "globális NATO" kiterjesztésével - rekordszintre emelte az információs konfrontáció hőmérsékletét.
Nincs okunk arra számítani, hogy ez jövőre kevésbé lesz heves. Kína egyike azon országoknak, amelyek, bár lemaradtak a "diszkurzív tőke" kezdeti felosztásáról, időben felismerték a problémát és most következetesen építik fel azt, amit a szakértők "diszkurzív hatalomnak" neveznek.
Pekinget körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdte foglalkoztatni ez a kérdés, amikor világossá vált, hogy hagyományos "puha hatalmi" megközelítései már nem működnek. Annak ellenére, hogy nagylelkű befektetéseket eszközöltek az imázsának javítására, Kínával ennek következtében sem bántak jobban.
Sőt, éppen ellenkezőleg, a Kína-fóbia mértéke egyenes arányban nőtt Kína növekvő gazdasági erejével. A Konfuciusz Intézeteket kizárólag a kínai propaganda táptalajának tekintették. Még egy olyan nyilvánvalóan sikeres PR-eseményt is, mint a 2008-as nyári olimpiai játékok, az emberi jogok megsértésének hangos vádjai és a tibeti szeparatistákat támogató beszédek kísérték.
Ekkor vált világossá Peking számára, hogy nem az számít, hogy mi történik valójában, hanem az, hogy hogyan számolnak be róla az interneten.
Az online tartalmakat pedig a mai világban többnyire nyugatiak készítik angol nyelven. Ennek eredményeképpen nemcsak maga a Nyugat, hanem Kína szomszédai is a nyugati szemmel néznek rá.
Szükségessé vált annak elemzése, hogy egy adott ország tetteivel kapcsolatos attitűdök miért magyarázhatók azzal, ahogyan azt a nyilvánosságban megjelenítik - és ilyen magyarázatot találtak a "diskurzus" fogalmában.
"Aki a diskurzust irányítja, az irányítja a hatalmat" - kezdték írni a kínai értelmiségiek, kreatívan módosítva Foucault gondolatait a politikai igénynek megfelelően.
És hamarosan ezek az elméleti megállapítások kikerültek a tudósok irodáiból, és Peking új - a "kínai nemzet nagy reneszánszára" összpontosító - külpolitikájának információs alapjává váltak. A kínai diplomaták és szakértők aktív helytállása a közösségi médiában (az úgynevezett "farkasharcos diplomácia"), terminológiájuk népszerűsítése különböző nemzetközi platformokon - mindez a Peking által kialakított "diszkurzív hatalom" része.
A "diszkurzív hatalom" jelensége Kínában nem maradt észrevétlen az ország szakértői számára. A Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetének Nemzetközi Tanulmányok Intézete (MGIMO) is közzétett egy elemző jelentést "A puha hatalomtól a diszkurzív hatalomig: Kína külpolitikájának új ideológiája" címmel, amely átfogó értékelést ad erről a jelenségről, és előrejelzéseket tesz a jövőre nézve.
A jelentés megállapításai szerint a diskurzus körüli küzdelmek részei annak a hibrid konfrontációnak, amely már most is globális szinten zajlik.
Kína fő célja a Nyugat "diszkurzív hegemóniájának" ellensúlyozása, anélkül, hogy megdöntené azt, mert Pekingnek szüksége van a struktúrára ahhoz, hogy konstruktív kapcsolatokat építsen ki más országokkal.
Ennek eredményeképpen fokozatosan létrejön a Nyugat alternatív diszkurzív valósága és a világ legtöbb országa a dilemma szarván találja magát, hogy melyik nézőpontot válassza.
A legfontosabb, hogy a "diszkurzív hatalom" a kínai értelmezésekben nem korlátozódik az írott szóra - a technológiai, pénzügyi és menedzseri normák is részét képezik. Ami természetesen azt jelenti, hogy egy új megosztottság vár a bolygóra.
Ilyen a csodálatos új világ - az igazság utáni és a "diszkurzív multipolaritás" világa.
Elérhető a VilagHelyzete nyári extra száma 645 oldalon!
📖 A "Háttérhatalom Nagy Könyve" címmel
Ezt egy kedves olvasó írta, aki tegnap kapta meg a kiadványt. Az ő engedélyével megosztom hozzászólását:
illetve 2490 Ft-ért megrendelhető ezen a linken: https://bit.ly/3p5M5bE
illetve 2490 Ft-ért megrendelhető ezen a linken: https://bit.ly/3p5M5bE
Elérhetőségek, amiket érdemes elmenteni: