Miért provokálja az USA Kínát "a világ legveszélyesebb helyén" Pelosi látogatásával? - Washington feleslegesen kockáztatja a két atomhatalom közötti konfliktus kirobbantását - ELEMZÉS

Miért provokálja az USA Kínát "a világ legveszélyesebb helyén"? - Washington feleslegesen kockáztatja a két atomhatalom közötti konfliktus kirobbantását. 

Erről írt átfogó elemzést, Andrej Gubin, az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának szakértője, amit lefordítottam számotokra.

Kelet-Ázsia ma két nagy atomhatalom - az Egyesült Államok és Kína - éles konfrontációjának színtere. A helyzet egyre romlik, ahogy az amerikaiak végrehajtják a Peking megfékezésére irányuló terveket. A feszültséget tápláló legfontosabb vitás pont a Tajvani-szoros. Az elmúlt években Washington növelte a szigetre irányuló fegyver- és katonai felszerelésszállításait, miközben segítséget nyújtott a tajvani fegyveres erők megújításához és erőteljesen ösztönözte a helyi kormány függetlenségi törekvéseit.

Tajvan rendkívül fontos geopolitikai jelentőséggel bír az USA és Kína számára, mivel az északon az Aleut-szigetektől Japánon és a Fülöp-szigeteken át a déli Nagy-Szunda-szigetekig húzódó "első szigetlánc" részét képezi. 

Ez az a "csendes-óceáni határ", amelyet Washington és Peking egyaránt fő védelmi vonalként határoz meg. A Formosán (ami portugálul "szépet" jelent, és ez az elnevezés a 20. századig a nyugati térképészetben uralkodott) hatalmon lévő politikusok az elmúlt években következetesen az USA-val való kapcsolatok erősítésére irányuló politikát folytattak, ami teljes mértékben összhangban van Washington Kína-ellenes retorikájával.

A Kínai Népköztársaság (KNK) vezetése többször világossá tette, hogy az egy Kína-politikát sértő lépések elfogadhatatlanok. Ez vonatkozik az 1972-1982 közötti három közös amerikai-kínai közlemény rendelkezéseire is, amelyek az országok kétoldalú kapcsolatainak alapját képezik.

A kínai kormányzat retorikája az utóbbi időben egyre harciasabbá vált, mivel "Tajvan újraegyesítése az anyaországgal" Peking számára alapvető nemzetbiztonsági érdek, amelynek védelmére szükség esetén katonai erővel kell fellépni.

Eközben az 1979-es Tajvani Kapcsolatokról szóló törvény homályos megfogalmazásának köszönhetően az amerikai kormány inkább kerüli a válaszadást a sziget támogatására vonatkozó konkrét kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekre. Ugyanakkor az amerikai politikai rendszer különböző szintjein és a szakértői közösségben sincs valódi készség arra, hogy a Kínával való gazdasági és geopolitikai konfrontációról a nyílt konfliktusra térjenek át.

Az amerikai intézményrendszerben Kínával kapcsolatban uralkodó káoszra kiváló példa Nancy Pelosi amerikai házelnök augusztusra tervezett tajvani látogatása. 

Az első hírek 2022 áprilisában jelentek meg Amerika harmadik legmagasabb tisztségviselőjének lehetséges szigetországi útjáról. A látogatásra azonban soha nem került sor, állítólag egy pozitív Covid-19 teszt miatt. Bár Pelosi hivatala nem tett közzé hivatalos megerősítést vagy cáfolatot, a Financial Times arról számolt be, hogy a helyzetet ismerő források szerint a házelnök látogatása ezúttal majdnem biztosra vehető. Ahogy az NBC forrása később állította, továbbra sem világos, hogy ázsiai útja során megáll-e majd a szigeten is.

Érdekesség, hogy 1997-ben Newt Gingrich, a képviselőház akkori elnöke látogatott Tajvanra. Az az eset azonban némileg más volt, hiszen ő a Bill Clinton demokrata kormányával szemben álló Republikánus Pártot képviselte. 

Pelosi és Biden ugyanahhoz a párthoz tartoznak, így ez az utazás tulajdonképpen Washington hivatalos külpolitikai vonalát személyesíthetné meg, hangsúlyozottan Kína-ellenes jelleggel. Emellett a házelnök látogatásáról szóló információk azt követően jelentek meg, hogy a Biden-kormányzat megerősítette ötödik tervét, miszerint fegyvereket és felszereléseket ad el Tajpejnek, a tajvani kormány és Mark Esper volt amerikai védelmi miniszter között jelenleg is zajló tárgyalások közepette.

Peking azonnal reagált erre a példátlan lépésre. Zhao Lijian külügyminisztériumi szóvivő kijelentette, hogy Kína határozottan tiltakozik az amerikai hatóságok és Tajvan szigete közötti hivatalos csere bármilyen formája ellen, hangsúlyozva, hogy mivel a kongresszus az amerikai politikai rendszer szerves része, az egy Kína elvének és a három közös kínai-amerikai közlemény tartalmának betartására vonatkozó követelmény teljes mértékben vonatkozik rá. 

Ennek értelmében Peking felszólította Washingtont, hogy mondja le az utazást, hagyjon fel a feszültség fokozásával a Tajvani-szorosban és hagyjon fel a tajvani elszakadást támogató lépésekkel. A kínai külügyminisztérium szerint, ha az Egyesült Államok a jelenlegi útját követi, Kína erős és határozott intézkedéseket fog tenni nemzeti szuverenitása és területi integritása védelmében, ezért Washingtonnak szem előtt kell tartania cselekedeteinek minden lehetséges következményét.

A Fehér Ház és a Pentagon valószínűleg még nincs felkészülve a világ második legnagyobb gazdaságával és haditengerészetével való kapcsolatok hosszú távú és kiszámíthatatlan következményeire. Biden elnök július 21-én azt mondta, hogy magas rangú amerikai katonai tisztviselők jelenleg nem tartják jó ötletnek Pelosi tajvani látogatását.

Érdemes megjegyezni, hogy Peking elégedetlen a Tajpejnek Washingtonból érkező támogatás minden jelével. Amikor áprilisban először szóba került Pelosi útjának lehetősége, a kínai légierő négy repülőgépe belépett a sziget önjelölt légvédelmi övezetének délnyugati részére. 

Közben Wang Yi kínai külügyminiszter panaszkodott Emmanuel Bonn francia elnöki tanácsadónak, hogy az USA továbbra is kettős mércét alkalmaz a területi integritást és az állami szuverenitást érintő kérdésekben, miközben növeli a nemzetközi kapcsolatokban a zavarokat. 

A miniszter szerint 

Peking az amerikai politikai vezetők tajvani hivatalos látogatásait szándékos provokációnak tartja, amelyek rendkívül veszélyes jelzésként szolgálnak az egész világ számára.

Ez az álláspont különböző szinteken mutatkozott meg: Rick Larsen amerikai képviselő elmondta, hogy a kínai nagykövetség egyik tisztviselője és Kína San Franciscó-i főkonzulja követelte tőle, hogy szólítsa fel a házelnököt az utazás lefújására.

A kérdést a vezetők között is megvitatták. A Joe Biden és Hszi Csin-ping közötti telefonbeszélgetéssel kapcsolatos nyilatkozatban a kínai tisztviselők erős szavakat használtak, amikor Tajvant említették: 

"Azok, akik a tűzzel játszanak, elpusztulnak tőle. Reméljük, hogy az USA tisztán látja ezt".

A Global Times kínai szakértőket idéz, akik szerint Pelosi látogatásának stratégiai következményei lesznek, mert Peking válaszának is stratégiai jellegűnek kell lennie, megjegyezve, hogy az ezt követő megtorló intézkedések katasztrofálisak lehetnek a jelenleg gazdasági nehézségekkel küzdő USA számára. 

Lu Xiang, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója úgy véli, hogy Washington eltökéltsége, hogy a házelnököt Tajvanra küldje, azt mutatja, hogy az amerikai hatóságok próbára akarják tenni Peking türelmét és új küszöböt akarnak szabni a megengedhető külpolitikai lépéseknek.

Song Zhongping katonai szakértő szerint az amerikai Demokrata Párt mindent megtesz, hogy javítsa pozícióját a novemberben tartandó félidős kongresszusi választások előtt és ez magában foglalja a demokrácia támogatását a szigeten. Hu Xijin kínai újságíró azt javasolta, hogy harci repülőgépeket küldjenek Pelosi tajvani repülőútjának kísérésére és egy repülőgép-hordozót telepítsenek a Tajvani-szorosba. Ha a tajvani hadsereg tüzet nyit, Peking fenntartja a jogot, hogy megsemmisítsen minden olyan célpontot a szigeten, amely fenyegetést jelent. Ha pedig az USA a segítségére merészkedik, akkor eljön a felszabadulás és az újraegyesítés ideje.

Lehetséges, vélik amerikai elemzők, hogy Peking válasza puha és szimbolikus lesz, feltételezve, hogy a Kínai Kommunista Párt el akarja kerülni a felesleges konfrontációt az USA-val a KKP 20. országos kongresszusa előtt, ami Hszi Csin-ping számára személyesen is fontos. 

Másfelől viszont egyáltalán nincs okunk arra, hogy puhányságra számítsunk a kommunisták részéről. Az indonéziai Balin tartott G20-csúcstalálkozó margóján Wang Yi figyelmeztette Antony Blinken amerikai külügyminisztert, hogy a három közös közlemény sérthetetlen. Ezt egyértelműen kell értelmezni - amint Washington provokációi túl messzire mennek, a Pekinggel való kétoldalú kapcsolatok reménytelenül károsodnak.

Ugyanakkor a kínai hatóságok ebben az esetben készek tovább menni, mint az 1996-os "tajvani válság" idején, amikor Pekingnek, Tajpejnek és Washingtonnak sikerült kompromisszumot kötnie. Az idén júniusban Szingapúrban, a Shangri-La Párbeszédben tartott beszédében a kínai védelmi miniszter, Wei Fenghe kijelentette, hogy 

Peking erőt fog alkalmazni, ha bárki megpróbálja elszakítani Tajvant Kínától, és a végsőkig harcolni fog.

A The Economist 2021 májusában Tajvant "a Föld legveszélyesebb helyének" nevezte. 

A brit kiadvány szerint a kínai hadihajók folyamatos manőverei a sziget körül és a repülőgépek behatolása a sziget "légvédelmi övezetébe" egyértelmű bizonyítéka annak, hogy előkészületek folynak egy közelgő invázióra, amely már 2025-ben várható. 

Rendkívül nyugtalanító, hogy a Biden-kormány hatalomra kerülése óta az Egyesült Államokban egyre nagyobb lendületet vesz a valódi Kína-ellenes hisztéria. A Pew Center kutatása szerint az ország felnőtt lakosságának akár 89%-a is riválisnak vagy ellenségnek, de nem barátnak tekinti Kínát, míg minden második válaszadó rendkívül negatívan vélekedik Kínáról.

Biden elnök nyilatkozatának fényében, amelyben kijelentette, hogy Amerika kész katonai segítséget nyújtani a szigetnek egy szárazföldi támadás esetén, politikusok és szakértők sürgetik Washingtont, hogy változtassa meg Tajvannal kapcsolatos hivatalos álláspontját, amely hagyományosan "stratégiai kétértelműségből" állt, egy olyanra, amely nagyobb "stratégiai egyértelműséget" biztosít.

2021 januárjában Donald Trump elnök leköszönő kormánya olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek megerősítették Washington azon szándékát, hogy a szárazföldről érkező agresszió esetén megvédi Tajpejt. 

Az eredetileg csak 2042-ben titkosítás alól feloldandó "Az Egyesült Államok stratégiai kerete az Indo-csendes-óceán térségére" című dokumentum azt sugallja, hogy 

az Egyesült Államoknak meg kell akadályoznia, hogy Kína tengeri és légi fölénybe kerüljön az "első szigetláncon" belül, miközben meg kell védenie a térség valamennyi országát, beleértve Tajvant is. 

A PDF-dokumentumot innen letölthetitek!

Washingtont valószínűleg nem zavarja, hogy de jure nem minősíti a szigetet országnak.

Washington és Peking közötti esetleges konfliktus azonban egyik fél számára sem lenne "kis győztes háború". 

Még ha a KNK-nak nem is sikerül gyorsan elfoglalnia Tajvant, továbbra is harcolni fog az amerikai erők ellen az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Másrészt, még ha a szigetet el is veszíti, a Pentagon nem fogja visszafogni a műveleteit, mert minden eddigi erőfeszítése értelmetlen lenne, ha nem semlegesítené a kínai hadsereg potenciálját. 

A háttérhatalom Külkapcsolatok Tanácsához tartozó Foreign Affairs magazin 2021 decemberében arra figyelmeztette Washingtont és Pekinget, hogy 

egy Tajvan körüli konfliktus mind számukra, mind a legtöbb kelet-ázsiai állam számára puszíttó erejű lenne, mivel a főszereplők nukleáris fegyverekkel a maguk javára változtathatnák meg a helyzetet, ha vereséggel szembesülnének.

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak és Kínának még jelentős tere van a párbeszédre az Iránnal, Észak-Koreával és Oroszországgal kapcsolatos kérdésekben, amelyekkel Washington nem tudott gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítani. 

Ha azonban a Fehér Ház nem hagy fel a Kínai Népköztársaság alapvető biztonsági érdekeinek fenyegetésével, amelyek közé kétségtelenül beletartozik a "tajvani kérdés", Pekingnek nem lesz más választása, mint hogy megerősítse kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyek nem hajlandók behódolni az USA hegemóniájának és szenvednek az USA expanziós politikájától.

Ugyanakkor a kínai vezetésnek, amely az "Övezet és út" kezdeményezésen keresztül a más országokkal való gazdasági együttműködés kiépítésére, valamint a humanitárius segítségnyújtáson keresztüli jóakaratra támaszkodott, most a biztonság területén is fokoznia kell a többoldalú együttműködést, hogy biztonságos környezetet teremtsen a Középső Királyság számára.

Írta: Andrej Gubin, az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának szakértője

A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete

Az eredeti cikk címe:  Andrey Gubin: With potential Pelosi Taiwan visit imminent, why is the US provoking China in 'the most dangerous place on earth'

A WHO új vírusos járványt jelentett be - Itt van a Marburg-vírus

A WHO új vírusos járványt jelentett be - Itt van a Marburg-vírus
Ghánából jelentették a rendkívül fertőző Marburg-vírus első eseteit

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) új vírusjárvány miatt riadót fújt, miután Ghánából két Marburg-vírusos megbetegedést jelentettek, ami az első alkalom, hogy a halálos ebolához hasonló vírust a nyugat-afrikai országban is megtalálták és a második alkalom, hogy a régióban megjelent.

A WHO vasárnap közzétett cikkében azt írja, hogy a múlt hónapban Ghána déli Ashanti régiójában két embertől vett vérminták arra utalnak, hogy mindketten a Marburg-vírusban szenvedtek.

Mindkét betegnek olyan tünetei voltak, mint a hasmenés, láz, hányinger és hányás és a június végi kórházi felvételük után egy napon belül meghaltak. Az egyik beteg 26 éves volt, a másik 51 éves.

Mostanra a két beteg több mint 90 kontaktját azonosították, akiket a WHO és a regionális egészségügyi hatóságok is figyelemmel kísérnek. A globális egészségügyi ügynökség azt állítja, hogy védőfelszerelések biztosításával, a betegség felügyeletének megerősítésével, teszteléssel, a kontaktok felkutatásával és a közvéleménynek a betegség kockázataival és veszélyeivel kapcsolatos tudatosságának növelésével is segíti Ghánát.

"Az egészségügyi hatóságok gyorsan reagáltak, és előnyt szereztek az esetleges járvány kitörésére való felkészülésben. Ez azért jó, mert azonnali és határozott fellépés nélkül a Marburg könnyen kicsúszhat a kezünkből. A WHO a helyszínen támogatja az egészségügyi hatóságokat, és most, hogy a járvány kitörését bejelentették, több erőforrást mozgósítunk a válaszlépésekhez" - mondta Dr. Matshidiso Moeti, a WHO afrikai regionális igazgatója.

A Marburg-vírust a WHO a jól ismert Ebola-vírusos betegséghez hasonló, erősen fertőző vírusos vérzéses lázként írja le.

A betegség fertőzött állatoktól, például gyümölcsdenevérektől terjed az emberekre, és a fertőzött emberek testnedveivel, felületekkel és anyagokkal való közvetlen érintkezés útján terjed az emberek között.

A betegség hirtelen kezdődik, magas lázzal, erős fejfájással és rossz közérzettel jár. Azt is megjegyzik, hogy sok betegnél a fertőzést követő 7 napon belül súlyos belső vagy külső vérzés alakul ki.

"A lakosságnak ezért azt tanácsolják, hogy kerüljék el a denevérkolóniák által lakott barlangokat és fogyasztás előtt minden hústerméket alaposan főzzenek meg" - tanácsolják a ghánai egészségügyi hatóságok.

A küldöttek összegyűlnek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 75. Egészségügyi Világgyűlésének nyitónapján Genfben 2022. május 22-én.

NINCS ELLENE VAKCINA ÉS KEZELÉS

Bár a halálozási arány a korábbi járványkitörések során a vírustörzstől függően 24% és 88% között változott, a betegségre még mindig nincs jóváhagyott vakcina vagy vírusellenes kezelés.

Az orvosok a betegek túlélésének javítása érdekében csak támogató kezelést alkalmazhatnak, például rehidratálást szájon át vagy intravénásan adott folyadékokkal és a specifikus tünetek kezelésével.

A Marburg-vírus első, valaha bejelentett kitörését 1967-ben jelentették Németországban. Azóta a WHO szerint a betegség kitörését és szórványos eseteit jelentették Angolából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Kenyából, Dél-Afrikából és Ugandából.

Az eddigi leghalálosabb járvány 2005-ben Angolában tört ki, ahol több mint 200 ember halt bele a betegségbe.

A teljes cikket fordítottam és szerkesztettem

Forrás: NBC New York

WHO declares new virus outbreak

Ghana reports its first cases of the highly infectious Marburg virus

Hogyan segíthet egy okos közel-keleti stratégia Oroszországnak jelentős szerepet játszani az új világrend alakításában? - ELEMZÉS

Hogyan segíthet egy okos közel-keleti stratégia Oroszországnak jelentős szerepet játszani az új világrend alakításában?

Moszkva szinte egyedülálló módon minden jelentős regionális szereplővel jóban van - ezt kell a maga javára fordítania.

Az Orosz Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának tagja, Dmitrij Trenin elemzése, amit teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete megj.)

Vlagyimir Putyin orosz elnök ezen a héten Teheránba utazik a szíriai politikai rendezést célzó úgynevezett asztanai folyamat garanciavállalóinak csúcstalálkozójára. 

A másik két résztvevővel, Ibrahim Raiszival, az iráni elnökkel és Recep Tayyip Erdogannal, a török kormányfővel tartott közös találkozón kívül Putyin külön-külön személyesen is tárgyalni fog. 

A látogatásra nem sokkal az orosz vezető tádzsikisztáni és türkmenisztáni útja után kerül sor - az utóbbi a Kaszpi-tengeri csúcstalálkozó, amelyen Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és a házigazda állam vett részt. Szergej Lavrov külügyminiszter a maga részéről a közelmúltban Algériába, Bahreinbe, Ománba és Szaúd-Arábiába utazott, ahol az Öböl menti Együttműködési Tanács országainak képviselőivel is találkozott.

Mivel az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok belátható időn belül nem javíthatók, az orosz diplomácia a nem nyugati országokra összpontosít, amiben a Közel-Kelet és Észak-Afrika kiemelt szerepet játszik Moszkva új külpolitikai földrajzában.

Amióta Oroszország 2015-ben a szíriai katonai beavatkozás révén látványosan visszatért a világnak ebbe a részébe, a MENA-régió (Middle East and North Africa - VilagHelyzete kieg.) volt a fő terület, ahol Moszkva posztszovjet külpolitikai megközelítése formát öltött és ahol a legsikeresebb volt. 

E megközelítés kulcsfontosságú elemei közé tartozott, hogy 

- Oroszország szigorúan saját nemzeti érdekeire összpontosít, ugyanakkor elismeri a regionális államok aggodalmait; 

- rugalmas és képes kezelni a főbb partnerekkel fennálló nézeteltéréseket; 

- kapcsolatot tart minden releváns szereplővel, 

- ugyanakkor senkit sem pártfogol és senkit sem állít szembe egymással; 

- kezeli az olyan államokkal való kapcsolatokat, amelyek egymást ellenfélként tekintik

-  és tartózkodik attól, hogy önző terveket vagy követeléseket erőltessen a régióra.

Ez eddig működött. Nem mintha Oroszország közel-keleti teljesítménye kifogástalan lenne - voltak hibái és kudarcai is -, de figyelemre méltóan jobb, mint a világ sok más részén, beleértve az Oroszországhoz sokkal közelebbi területeket is. 

Ez még figyelemre méltóbb, ha figyelembe vesszük a Közel-Kelet sokszínűségét és az ottani konfliktusok intenzitását. Ennek eredményeképpen a külpolitikai döntéshozatalnak ez a mintája, amely a régió mélyreható ismeretén, szakértelmén és empátiáján alapul és amely csodával határos módon túlélte - és kibővült - a különböző ügynökségekben a közvetlen posztszovjet években, mindez hasznos mintává teszi azt Moszkva globális külpolitikájának más regionális dimenzióira való adaptáláshoz és alkalmazásához.

Az ukrajnai orosz katonai hadjárat és háború kezdete óta a MENA-régió jelentősége Moszkva számára jelentősen megnőtt. 

Mivel az Európai Unió feletti légtér Oroszország számára tiltott, Isztambul vált a nyugatra tartó orosz utazók fő légi közlekedési csomópontjává. A Londonban már nem szívesen látott gazdag oroszok Dubajba áramlanak. 

Eközben a kereskedelem összeomlása az Oroszország-EU határain, a Balti- és a Fekete-tengeren átívelő hagyományos kereskedelmi útvonalakon erőteljes lendületet ad a Szentpétervártól Iránon és a Kaszpi-tengeren keresztül Mumbaiba vezető észak-déli folyosónak.

Törökország vált Moszkva és Kijev hivatalos kapcsolatainak preferált helyszínévé, és - Örményország, Azerbajdzsán és az Egyesült Arab Emírségek mellett - ma már azon kevés helyek egyike, ahol az oroszok és a nyugatiak de facto semleges terepen folytathatnak párbeszédet. 

Alapvető jelentőségű persze az is, hogy a közel-keleti országok nem hajlandók csatlakozni az Egyesült Államok vezette, Oroszországot célzó szankcióháborúhoz. A Kreml szemléletében az, hogy nem vagyunk Oroszország ellen, azt jelenti, hogy barátságosak vagyunk vele szemben.

Ebrahim Raisi iráni elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök,
Aszgabat, Türkmenisztán, 2022. június 29.

A MENA-régió megnövekedett jelentősége Moszkva regionális stratégiájának felülvizsgálatát teszi szükségessé. 

Általános célja továbbra is a működő, baráti kapcsolatok fenntartása lenne a régió országaival, a gazdasági együttműködés előmozdítása - a szankciórendszerrel dacolva - és a biztonság védelme Oroszország déli határai mentén. 

Az aktualizált és továbbfejlesztett stratégia néhány fő építőköve a következő lehetne:

● A közvetlen szomszédokkal - Törökországgal és Iránnal - való kapcsolatok előtérbe helyezése és megerősítése. 

Mindkettő a maga nemében fontos, mivel a többpólusú világ növekvő hatalmi központjai; mindkettő befolyást gyakorol Oroszország közvetlen szomszédságában és regionális szinten, beleértve Szíriát is; mindkettő gazdasági, technológiai vagy logisztikai szempontból összekötő kapocs a nagyvilág felé. Míg Putyin és Erdogan kapcsolatai a kétoldalú együttműködés és konfliktuskezelés motorját jelentették, Oroszországnak jelentősen ki kell bővítenie kapcsolatait a török elittel és a szélesebb közvéleménnyel. Sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az orosz emberek figyelmét felhívják Iránra, és hogy intenzívebbé tegyék az irániakkal való gazdasági, technológiai, kulturális és tudományos kapcsolatokat.


● Az egyensúly fenntartása a térség sokféle és többnyire egymással versengő szereplői között, hogy az Iránnal való szorosabb kapcsolat ne gátolja az arab országokkal, különösen az Öböl-menti országokkal, valamint Izraellel való kapcsolatokat. A számos államközi konfliktusban való állásfoglalás elkerülése; a régió egészére kiterjedő biztonsági együttműködés és konfliktuskezelés/megoldás támogatásának ígérete.

● Az energiaügyi koordinációs gyakorlatok szigorítása a vezető olaj- és gáztermelőkkel; együttműködés velük az energiaárak támogatására irányuló intézkedésekben, annak biztosítása, hogy a nyugati országok tervezett energiaátállása ne menjen a fosszilis tüzelőanyag-termelők rovására. Az OPEC+ csoporton belül a Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral, valamint Iránnal kialakított pragmatikus kapcsolatokra való építés. A nukleáris energiával kapcsolatos együttműködés előmozdítása.

● A beruházások és a technológiai együttműködés ösztönzése a régió vezető országaival. Az oroszországi Asztrahánt az iráni Enzselivel és az indiai Mumbaival összekötő logisztikai folyosó megduplázása. A nem nyugati fizetési rendszerek és eszközök használatának kiterjesztése a kétoldalú kereskedelemben.

●  Támogatni a nem nyugati gazdasági intézmények, például a BRICS növekedését, amelyhez a régió országai, például Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom csatlakozni kívánnak és az SCO, amelyhez Irán (Fehéroroszországgal együtt) csatlakozni kíván, bővítésének támogatása, valamint nagyobb politikai és szellemi hozzájárulás a BRICS-hez és az SCO-hoz, mint globálisan és Nagy-Eurázsiában vezető gazdasági és biztonsági platformokhoz.

✔  "Törökország csatlakozása a BRICS-országokhoz nagyon komoly sokk lehet az USA és az EU számára is."

Bár az aktualizált stratégia nem zárkózik el teljesen a nyugati országokkal való interakciótól - például a szíriai konfliktus vagy az iráni atomprogram kapcsán -, a Nyugatot, elsősorban az Egyesült Államokat és az Európai Uniót olyan ellenfélnek kell tekintenie, amely Oroszország teljes elszigetelésére törekszik. 

Mint ilyen, a Nyugat politikája Oroszország regionális stratégiájának legyőzésére fog irányulni. A Nyugattal való együttműködést ilyen körülmények között arra a néhány kérdésre kell korlátozni, amely az orosz érdekeket szolgálja és összhangban van az orosz nép által támogatott értékekkel.

Mivel - Irán és Szíria kivételével - az összes többi MENA-ország aktív és szoros kapcsolatokat ápol Washingtonnal és politikai támogatás, pénzügyi vagy katonai segítség, technológia vagy az amerikai piachoz való hozzáférés tekintetében függ az Egyesült Államoktól, Oroszország stratégiájának találékonyan kell kezelnie az e függőségek által támasztott akadályokat és korlátozásokat, miközben kézzelfogható előnyöket kínál Moszkva regionális partnereinek.

Ugyanakkor Oroszországnak be kell vonnia fő stratégiai partnereit, Kínát és Indiát, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos politikájukat összehangolják, amennyiben ez megvalósítható és célszerű.

Dmitrij Trenin, az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának tagja.

A teljes cikket fordítottam és szerkesztettem

Forrás: Dmitri Trenin: How a smart Middle East strategy can help Russia play a significant role in shaping the new world order

➽ Kapcsolódó Cikkek: ➽

➽ Az új brit miniszterelnöknek tudnia kell majd, hogy a "legnagyobb fenyegetés" Oroszország - adta meg az irányt a brit fegyveres erők vezetője

➽ "Oroszország offenzívájának addig kell folytatódni, amíg Ukrajna katonai képességeit teljesen meg nem szüntetik", mivel Kijev folyamatosan a Krím elleni támadással fenyeget!

➽ A világ egy nukleáris háború széléhez közeledik azzal, hogy az USA az ukrajnai válságot arra használja fel, hogy "proxy-háborút" vívjon Oroszországgal! - Tulsi Gabbard

➽ Az USA arra használja az ukrán válságot, hogy a Nyugatot egyesítse valódi célja, a Kínával való szembenállás mögé - Elemzés

➽ "Vegyük a Srí Lanka-i tragédiát és szorozzuk meg tízzel" - A FED most dobta le a pénzügyi atombombát - ZeroHedge elemzése

➽ "Az ukrajnai konfliktus kirobbantotta a harmadik világháborút" - közölte Szerbia elnöke, aki pokoli jövőt jósol