Aloldalak

Külön ROVAT

2022. február 5., szombat

20 évvel ezelőtt alkotta meg az USA a "gonosz tengelye" kifejezést. Találjátok ki, ki a leggonoszabb azóta? - Nagyon fontos RT News elemzés magyarul

20 évvel ezelőtt alkotta meg az USA a "gonosz tengelye" kifejezést. Találjátok ki, ki a leggonoszabb azóta?

Abból ítélve, ahogyan a korábbi amerikai vezetők jellemezték riválisaikat, azt hihetnénk, hogy Washington olyanok ellen harcol, mint Darth Vader. 

1983. március 8-án Ronald Reagan akkori elnök "gonosz birodalomnak" bélyegezte a Szovjetuniót, Amerika hidegháborús ellenfelét, amely "a modern világ gonoszságának középpontja"
Közel két évtizeddel később, 2002. január 29-én George W. Bush az Unió helyzetéről szóló üzenetében megismételte Reagan tüzes prédikációját, amikor Észak-Koreát, Iránt és Irakot a "gonosz tengelyéhez" tartozó latorállamoknak nevezte. 

Ezek nem véletlen nyelvbotlások voltak. 

A jó-rossz dichotómia használata Reagan és Bush által egyszerű, de rendkívül hatékony propagandaeszközként működött, mivel senki sem akarja, hogy a "gonosz" védelmében lássák, amely szó erős bibliai konnotációval bír és gyakorlatilag magával az ördöggel szinonim. 

Így a republikánusok és a demokraták egyöntetűen úgy vélték, hogy ezek a "gonosz rezsimek" megérdemlik a megsemmisítést és ki lenne alkalmasabb egy ilyen harc megvívására, mint a "kivételes" nemzet? 
(Mellesleg, alig négy hónappal azelőtt, hogy Bush a "gonosz tengelyét" emlegette, az önjelölt "háborús elnök" a "terrorizmus elleni keresztes hadjáratról" beszélt. Ez a rossz szóválasztás előreláthatóan megkongatta a vészharangokat egész Európában, amelytől nem idegenek a vallásháborúk).

De vajon a Bush-kormányzat csupán a saját "gonoszságát" vetítette ki más kormányokra? 

Néhány nappal azelőtt, hogy Bush elmondta hírhedt "a gonosz tengelye" beszédét, az USA megnyitotta a Guantanamo-öbölben található fogolytábort (Gitmo), vagy ahogy az Amnesty International nevezte, "korunk Gulagja" kapuit.

Guantanamo: A Kuba legdélebbi csücskében, az USA guantanamói haditengerészeti támaszpontján épült Gitmo - egy darabka föld, amelyet az USA a spanyol-amerikai háború (1898) után szerzett - a brutalitás, a kínzás és az igazságszolgáltatás elferdítésének szinonimájává vált. Egy szóval: "gonosz".

Bush "terrorizmus elleni háborújának" egykori gitmói fogvatartottjai - akik közül sokan nem kaptak tárgyalást, sőt még jogi képviselőt sem - az embertelen bánásmód szörnyű jeleneteiről számoltak be, beleértve a szexuális megaláztatást, a kényszerített kábítószerezést és a vallási üldözést.

Moazzam Begg, a fogolyból lett aktivista, aki három évet töltött Gitmóban, leírta a borzalmakat, amelyeknek szemtanúja volt. 
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
"Láttam két embert halálra verni" 
"Láttam, ahogy az egyik foglyot a kezét a feje fölött a ketrec tetejéhez kötözve többször ütötték és rúgták, amíg meg nem halt. Az amerikaiak elfogadták, hogy ez gyilkosság volt"
 - árulta el Begg az RT-nek. 

Személy szerint az a pillanat, amikor éreztem, hogy valami elpattant az amerikai elmében, azután következett be, hogy fényképek kerültek elő a Gitmo-i X-Ray táborban lévő foglyokról. 



A képek olyan benyomást keltettek, amitől nehéz szabadulni: 
a szögesdrótkerítésen belül térdelő, a szokásos narancssárga overallt viselő fogvatartottak egy csoportja látható megbilincselve és a legújabb "érzékszervi deprivációs" felszerelésben - fülvédő, sötétített szemüveg, arcmaszk, sőt még nehéz kesztyű is -, közvetlenül mögöttük pedig amerikai katonák lépkednek.

Az amerikai hadsereg attól félt, hogy valamelyik értékes foglyuk - akik közül sokakat soha nem találtak bűnösnek a bíróságon - megszökik a paradicsomi szigetről és a cápákkal teli vizekben úszik a szabadságba?

Ha nem, akkor mit reméltek az ellenség további radikalizálódásán kívül egy ilyen kegyetlen, az egész világ számára látható viselkedéstől? Ezen a ponton az USA ugyanolyan szadistának, barbárnak és igen, "gonosznak" tűnt, mint azok, akik 9/11-én megtámadtak minket.

De Samu bácsi csak bemelegített. 9/11 után a Bush-féle neokonok vadászni fognak a gyalázat felelőseire, igaz? 

Nos, igen és nem. Bár Washington katonai offenzívát indított az afganisztáni tálibok ellen, akik az al-Kaida kiagyalójának, Oszama Bin Ladennek adtak menedéket, gyorsan elvesztette a világközösség támogatását, amikor megmagyarázhatatlanul Irakra irányította a fegyverek célkeresztjét, amelynek semmi köze nem volt 9/11-hez.

Itt az USA-nak meg kell osztoznia a "gonosz" dicséretének egy részén első számú szövetségesével, az Egyesült Királysággal. 

2002 szeptemberében az akkori brit miniszterelnök, Tony Blair, az Irak elleni katonai inváziót alátámasztandó, egy hírszerzési dossziét idézett, amely szerint Szaddám Huszein képes lenne vegyi fegyvereket bevetni az Egyesült Királyság ellen mindössze 45 perc alatt és ezt a megjegyzést a brit bulvársajtó boldogan falta fel. 
(Csak 2016-ban, a Chilcot-jelentés közzétételével derült ki, amit sokan mindvégig sejtettünk: Szaddám Huszein "nem jelentett közvetlen fenyegetést" az Egyesült Királyságra).

Irak sorsa végül 2003 februárjában pecsételődött meg, amikor az akkori amerikai külügyminiszter, Colin Powell megjelent az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt, hogy a háború mellett érveljen, és hazugságok, más néven "hírszerzési hibák" újabb litániáját sorolta fel. 

"Új amerikai évszázad (háborús) projekt"

Így hozták létre hamis okokkal a közel-keleti háborúkat - "Új amerikai évszázad (háborús) projekt" - "Háborúra készülve" című film


A színpadiasság kedvéért még egy üvegcsét is elővett, amiben hamis lépfene volt, és arra figyelmeztetett, hogy "Husszein ... még egy teáskanálnyit sem tudott elszámolni ebből a halálos anyagból". 

Ezen a ponton még az Irakban tartózkodó ENSZ-fegyverellenőrök sem tudták visszahívni a háború kutyáit, mivel nem találták a tömegpusztító fegyverek nyomait. 

Az ezt követő közel kilencéves konfliktus a modern idők egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját jelentette, mivel irakiak milliói haltak meg vagy kényszerültek lakóhelyük elhagyására, miközben kevesen látták az összeférhetetlenséget, amikor Dick Cheney volt alelnök régi cége, a Halliburton licit nélkül 1,4 milliárd dolláros szerződést nyert Irak tönkrement olajiparának újjáépítésére. 


Nevezzük ezt "gonosznak", vagy csak a szokásos üzletnek a bátrak hazájában?

Sajnos az iraki háborúnak van egy sötét lábjegyzete, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha figyelembe vesszük a témát. 2004 áprilisában kiderült, hogy az amerikai hadsereg ismét megsértette a fogvatartottak emberi jogait, ezúttal az iraki Abu Ghraib börtönben. 

Az eufemisztikusan "fokozott vallatási technikáknak" nevezett visszaélések között kínzás, nemi erőszak és szodómia is szerepelt. A The Economist, összegezve a borzalmak kis boltját, címlapon közölt egy fotót, amelyen egy csuklyás, kitárt karú fogvatartott áll egy dobozon, akit elektródákra erősítettek, és a következő felirat látható: "Mondjon le Rumsfeld", utalva az akkori védelmi miniszterre, Donald Rumsfeldre.

2008-ban, nyolc hosszú év neokonzervatív bolygórombolás után a harcban megfáradt amerikaiak készen álltak egy kis reményre és változásra, és a demokratákat, Barack Obamát választották a Fehér Házba. 

Az egész világ kollektíven felsóhajtott, bízva abban, hogy Amerika első fekete elnöke - akit szinte mindenki megváltóként üdvözölt - a béke, a nyugalom és a józanság korszakát fogja bevezetni. A világ hamarabb ébredt fel lázálmából, mint gondolta volna. 

2011 márciusában a világméretű tűzijáték ismét elkezdődött, amikor az USA és nyugati szövetségesei hatalmas légi bombázásba kezdtek a polgárháborúban vergődő Líbiában.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a "civilek védelmének" ürügye csak egy alig leplezett ürügy volt Muammar Kadhafi kormányának megbuktatására. És bár Kadhafinak bizonyára voltak jellemhibái, mint a legtöbb vezetőnek, Líbiát Afrika leggazdagabb országává tette. 

A vagyont azonban nem egy kis összeesküvésre gyűjtötte össze, hanem ingyenes orvosi ellátás és oktatás formájában megosztotta az emberek között.

Amikor az akkori külügyminiszter, Hillary Clinton értesült Kadhafi haláláról, akit egy utcai csőcselék brutálisan megölt, szédelgő kacajjal hirdette: 
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
"Jöttünk, láttunk és ő meghalt!"


Ami Barack Obamát illeti, akit mindössze kilenc hónapos hivatali idő után béke Nobel-díjjal tüntettek ki, Líbia valójában csak egy kis folt volt a radarképernyőjén. 


Szíriát és Irakot egyaránt mintegy 12 000 alkalommal vették célba, de Afganisztán (1337), Líbia (496), Jemen (35), Szomália (14) és Pakisztán (3) területét is érte támadás. Obama - a "békeelnök" - 2016-ban azzal a kétes hírnévvel távozott hivatalából, hogy hosszabb ideig volt háborúban, mint bármely más amerikai elnök a történelemben.

A Bush- és Obama-kormányok - amelyek 16 évnyi háborúskodással ajándékozták meg a világot - egyik szerencsétlen öröksége a végrehajtó hatalom kiterjesztése volt a katonai konfliktusok kongresszusi jóváhagyás nélküli megkezdésére. 

Ez felhatalmazta az amerikai elnököket arra is, hogy a katonai erő alkalmazására vonatkozó felhatalmazásról szóló törvénynek (Authorization to Use Military Force, AUMF) köszönhetően kellő eljárás nélkül rendeljenek el dróncsapásokat amerikai állampolgárok ellen külföldön. Ugyanakkor a kormány minimális bírósági felügyelet mellett gyűjtheti össze amerikaiak millióinak e-mailjeit és telefonos híváslistáját - ahogy azt Edward Snowden, a Nemzetbiztonsági Ügynökség korábbi alkalmazottja, akiből informátor lett 2013-ban felfedte.

Erről akkoriban sok cikket írtam a VilagHelyzete oldalon:



Ezzel elérkeztünk Donald Trumphoz, a politikai outsiderhez, aki azt ígérte, hogy "lecsapolja a mocsarat" és fékezi Amerika tengerentúli katonai kalandjait. 

Bár a 45. elnöknek az a ritka kitüntetés jutott, hogy egyetlen hivatali ideje alatt távol tartotta az Egyesült Államokat egy teljes körű forró háborútól, ezt a teljesítményt beárnyékolják a terepen tapasztalható realitások.

A populista republikánus vezető alatt az Afganisztán elleni bombázások a korábbi évekhez képest soha nem látott szintet értek el. 2018 első kilenc hónapjában az ENSZ afganisztáni segítségnyújtó missziója (UNAMA) 8050 polgári áldozatot dokumentált (2798 halálos áldozat és 5252 sebesült), ami hasonló számot jelent, mint 2017 azonos időszakában. 2014 óta ez volt a legtöbb civil haláleset ugyanebben a kilenc hónapos időszakban.

Eközben ebben a hónapban, két évvel ezelőtt Trump elrendelte az iráni legfőbb tábornok, Kaszem Szoleimáni, az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) Quds-erőinek vezetője meggyilkolását. 


Soleimani, aki Teherán szerint az iraki kormány meghívására Bagdadban tartózkodott diplomáciai misszióban, egy amerikai dróncsapás következtében vesztette életét a város repülőtere közelében. Washingtonnak Soleimani kiiktatására vonatkozó döntésében az a figyelemre méltó, hogy ez a tehetséges parancsnok nagy szerepet játszott az Iszlám Állam hálózatának felszámolásában szerte a Közel-Keleten, vagyis gyakorlatilag az USA szövetségese volt a terrorizmus elleni harcban. 

Mit nyert az USA a halálával? Mint oly sok más amerikai lépés a geopolitikai színpadon a múltban, az indoklást nehéz megfejteni.

Az előbbiekben csak összefoglaló jelleggel, és igen korlátozottan ismertettük az USA fenyegető - egyesek szerint "gonosz" - magatartását több elnöki adminisztráció alatt. 

Egy ilyen vázlatnak nem feltétlenül az a célja, hogy bemutassa, hogy az USA talán rablóbb, mint más kormányok, hanem inkább az, hogy nagyon kevés helye van más nemzeteket eredendően "gonosznak" bélyegezni. 

Valójában az Irak, Irán és Észak-Korea által elkövetett nyílt "gonosz" cselekedetek, amelyek az USA részéről valamiféle agresszív választ indokolnának, egyszerűen nem léteznek.

Bár lehet azzal érvelni, hogy e három országnak sajátos nemzeti hagyományai vannak, amelyeket nyugati szemszögből "elnyomónak" lehetne nevezni, Irak, Irán és Észak-Korea polgárainak bizonyára nem kellene nagy erőfeszítéseket tenniük ahhoz, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatban olyan problémákat említsenek, amelyeket ők is megvetésre méltónak találnak. 

Azonban hagyni, hogy a retorika olyan messzire menjen, hogy egy egész népet eredendően "gonosznak" nevezzünk, egyszerűen felelőtlenség és meggondolatlanság. 

Ezek az országok nem eleve "jobbak" vagy "rosszabbak", mint az USA; a nemzetektől elvárható, hogy a körülményeknek megfelelően "jól" vagy "rosszul" viselkedjenek.

Ezzel együtt a jelenlegi viszonyítási keretben kétségtelen, hogy a világ katonai szuperhatalma, az Amerikai Egyesült Államok által elkövetett "rossz viselkedés" messze meghaladja az Irak, Irán és Észak-Korea úgynevezett "tengelye" által elkövetett "rossz viselkedést". 

Mégis marad egy kérdés, amelyet érdemes feltenni: 
vajon e három tengelyország viselkedése jobban megfelelt volna Washingtonnak, ha nagyobb katonai erővel rendelkeztek volna a geopolitikai színtéren? 

Ennek megválaszolása talán a legjobb, ha a politikai filozófusokra hagyjuk. De Lord Acton talán a legjobban összefoglalta ezt a jól ismert mondásával:
"A hatalom megront; az abszolút hatalom abszolút megront". Más szóval, az "abszolút hatalom" az igazi "rossz", ami miatt a leginkább aggódnunk kellene.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete

Forrás: RT News

Saját kiegészítés és tudásanyag:

Amerikai katonai beavatkozások és háborúk az elmúlt 20 évben:

Afganisztán (2011-napjainkig)
Irak (2003-2011) (2014-napjainkig)
Szíria (2014-napjainkig)
Jemen (2015 - napjainkig)
Líbia (2011) (2015-napjainkig)
Uganda (2011-2017)
Szomália (2007-napjainkig)
Pakisztán (2004-napjainkig)
Egykori Jugoszlávia (Most: Szerbia és Montenegro) (1998-1999)

Az "Egyesült Államok, mint világrendőrség" című könyvből idézek:

Néhány USA által támogatott puccs a demokratikusan megválasztott kormányok ellen a második világháború után.

Nincs a világon olyan ország, amely közel annyi katonai puccsot támogatott volna a demokratikus országokban, mint az Egyesült Államok. A külpolitikában az Egyesült Államok egyértelműen megmutatta, hogy az ország nem a demokrácia híve.

Lehet kritizálni és támadni az Egyesült Államoktól független diktatúrákat, például Irakot, Líbiát és Szíriát, de másokat nem (Egyiptom, Tunézia, Bahrein, Szaúd -Arábia, Pinochet Chileje és az Egyesült Államok által támogatott / létrehozott katonai diktatúrák) Dél -Amerikában és Délkelet -Ázsiában is.) 

Néhány demokratikusan megválasztott kormány, amelyeket az Egyesült Államok puccsokkal megdöntött:

-Mossadeq Iránban 1953;
-Arbenz Guatemalában 1954;
-Sukarno Indonéziában 1965;
-Minden Chilében 1973;
-Sihanouk Kambodzsában 1970;
-USA USA katonailag betör és 1983 -ban megbuktatja a demokratikus püspöki kormányt Grenadában;
- Az Egyesült Államok támogatja a 2002 -es puccsot Venezuelában, és azonnal és hivatalosan is elismeri a puccsistákat az ország új képviselőiként. Az Egyesült Államok problémája az volt, hogy a puccs megbukott;
- Aristide megválasztott elnököt az Egyesült Államok 2004 -ben Haitin elrabolta és Afrikába küldte. Puccsot hajtanak végre, az Egyesült Államok támogatásával, és sok Aristide támogatót meggyilkolnak vagy bebörtönöznek;
-Zelaya Hondurasban 2009;
-Támogatás a Morsi elleni egyiptomi katonai puccshoz 2013.
-Támogatás a 2014. februári ukrajnai puccshoz 
-Állami puccskísérlet Venezuelában 2015.
-Állami puccs Bolíviában 2019 
-Állami puccskísérlet Maduro ellen Venezuelában 2019.

➽ Kapcsolódó VilagHelyzete.com Cikkek: ➽

Igazságok a Nyugat közel-keleti beavatkozásai és a párhuzamos társadalmak kialakítása mögött - Interjú Maróth Miklós akadémikussal

"Új amerikai évszázad (háborús) projekt"

Így hozták létre hamis okokkal a közel-keleti háborúkat - "Új amerikai évszázad (háborús) projekt" - "Háborúra készülve" című film

Kötelező tananyag: Az USA stratégiájának nyílt beismerése felfedte a háborúk és a mostani válság okait!

Óriási botrány (lenne): Amerikai katonák így vadásztak le civileket az utcán Irakban szórakozásból (Háborús bűncselekmények)

Kegyetlen igazság milliárdosok háborús játékáról - csak erős idegzetűeknek

RON PAUL elképesztő "Mi lenne, ha" beszéde - Nem csoda, hogy mindenáron el akarják tenni láb alól

Megdöbbentő videó az igazságról - A "terrorizmus elleni háború" valódi oka

Az igazság itt van ! Szíria és a Közel-Kelet valódi történelmi háttere

Az ISIS fedősztori titkos története - Kik kreálták és használják a rettegett Iszlám Államot

Hős vagy áruló Bradley Manning az igazság kiderülése miatt ? Az USA kettős mércéje és egy rendőrállam kialakulása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése