Hogyan zárta ki magát az Európai Unió az Európa jövőjéről szóló tárgyalásokból? - RT News elemző cikke magyarul - VilágPolitika

A világ és a társadalom, a politika valós összefüggései mindenkinek

Hogyan zárta ki magát az Európai Unió az Európa jövőjéről szóló tárgyalásokból? - RT News elemző cikke magyarul

Share This

Hogyan zárta ki magát az Európai Unió az Európa jövőjéről szóló tárgyalásokból? - Egy nagyon jó cikk, amit teljes egészében lefordítottam számotokra. (SBG Buddha - VilagHelyzete)
Brüsszel feltűnően nincs jelen és hiányzik a Moszkvával folytatott kritikus tárgyalásokról

Az EU kiakadt, miután gyakorlatilag kizárták az Oroszország és az Egyesült Államok közötti biztonsági tárgyalásokból. A világ sorsáról egykor talán a nyugat-európai fővárosokban döntöttek, de most úgy tűnik, hogy ez kikerült a kezükből.
Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes (balra) és Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes pózol egy fényképen a biztonsági garanciákról folytatott tárgyalásokon az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviseletének területén, Genfben, Svájcban.

Egyre világosabbnak tűnik azonban, hogy a tömb csak saját magát okolhatja azért, hogy tagjai már nem ülhetnek a legfelsőbb asztalnál és így nem a megbeszélések irányítói, hanem azok alanyai.

Az USA által vezetett Európa

A múlt heti tárgyalásokat megelőzően Washington retorikailag egyetértett azzal, hogy az európai biztonságról nem lehet az EU és Ukrajna feje fölött dönteni, majd egyszerűen folytatta a kétoldalú amerikai-orosz formátumot. Egyszerűen fogalmazva, Washington nem tud diplomáciát folytatni, ha eurokraták vannak a szobában.

1. Az első ok az, hogy az amerikai biztonsági garanciák hitelességét kompromisszummal állítják szembe.

1962-ben Kennedy elnök és a Szovjetunió megállapodást kötött a kubai rakétaválság megoldására, amely kikötötte, hogy az USA kivonja Jupiter-rakétáit Törökországból, cserébe a Szovjetunió kivonja rakétáit Kubából.
Ahelyett, hogy megünnepelték volna a diplomáciai erőfeszítéseket, amelyek megakadályozták a nukleáris háborút, az USA a megállapodás titokban tartásához kötötte azt. Kennedy hazudott az amerikai közvéleménynek és külföldi szövetségeseinek.

Az amerikai közvélemény két évtizeden át azt hitte, hogy a válságot úgy oldották meg, hogy kompromisszummentes álláspontot képviseltek Moszkvával szemben, ami a szovjetek meghátrálására és az USA győzelmének való megadására késztette őket.

Jack Matlock, az USA utolsó szovjet nagykövete szerint az USA hasonlóképpen átírta a történelmet, amikor azt állította, hogy a hidegháborút a Szovjetunió 1991-es összeomlásával "megnyerték", holott a valóságban 1989-ben kompromisszumos tárgyalások útján ért véget.

Matlock szerint az amerikai mítoszteremtés következménye egy olyan nemzeti narratíva, amelyben a békét az ellenfelek lecsapásával és legyőzésével érik el, míg a kompromisszumot "megbékélésként" ítélik el.

Következésképpen a tényleges diplomáciának és kompromisszumnak zárt ajtók mögött kell történnie.


2. A második ok az, hogy a "szövetségi szolidaritás" alapja mindig az ellenféllel, Oroszországgal szembeni egységes kiállás, ami biztosítja, hogy a blokk csak az ultimátumok és fenyegetések nyelvén beszélhet.

A NATO - Oroszország Tanács legfőbb tanulsága az volt, hogy a 30 tagállam közös álláspontot fog kialakítani az Oroszországgal való találkozás előtt és ekkor a tisztviselők már nem tudják megváltoztatni a meglévő konszenzust.

Ez kizárta a valódi diplomácia lehetőségét, mivel az "erős pozícióból" való tárgyalás formája csupán azt jelentette, hogy a NATO nyomást gyakorolna vagy fenyegetné Oroszországot, hogy fogadja el egyoldalú döntéseit.

Washington és Moszkva egyaránt tisztában van azzal, hogy a diplomácia és a kompromisszum csak kétoldalú formában lehet sikeres.


Nincs hely az asztalnál


Az EU vezető diplomatája, Josep Borrell bírálta az amerikai-orosz formátumot, amely az európai biztonságról folytatott megbeszélések hiányában tárgyal.

Borrell úgy érvelt, hogy 
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
Az EU-nak részt kell vennie ezeken a tárgyalásokon", mivel "az európai biztonság a mi biztonságunk... Rólunk szól. Ez nem egyszerűen két állam, azaz Amerika és Oroszország, vagy a NATO és Oroszország ügye - még ha Moszkva ezt képzeli is".
Van némi irónia ebben a kijelentésben, hiszen a konfliktus oka az, hogy a Nyugat az elmúlt 30 évben egyoldalúan megváltoztatta az európai biztonsági architektúra alapjait Oroszország, mint Európa legnagyobb államának feje fölött.

Az egyoldalúságot a "demokrácia" és az "értékek" nyelvére öltöztetett hatalmi politikával legitimálva évtizedeken át figyelmen kívül hagyták az orosz biztonsági aggályokat és megsértették az "oszthatatlan biztonság" elvén alapuló páneurópai biztonsági megállapodásokat.


Az EU és Oroszország 2005-ben kötötte meg a kulcsfontosságú EU-Oroszország közös térségekről szóló megállapodást, amelyben mindkét fél kötelezettséget vállalt arra, hogy
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
Kölcsönösen előnyös módon, szoros, eredményorientált EU - Oroszország együttműködés és párbeszéd révén folytatja az integrációs erőfeszítéseket a közös szomszédság felé és ezáltal hatékonyan hozzájárul a választóvonalak nélküli, nagyobb Európa megteremtéséhez."
Ha az EU tiszteletben tartotta volna ezt a megállapodást és nem próbálta volna Oroszországot marginalizálni a közös szomszédságban, akkor a jelenlegi, esetlegesen kataklizma-szerű következményekkel járó patthelyzet nem alakult volna ki.

Következésképpen a megosztott Európa arra van ítélve, hogy egyre kevésbé lesz fontos.

Az a kísérlet, hogy a választóvonalakat fokozatosan az orosz határok felé próbálják elmozdítani, kölcsönös szankciókat és katonai konfliktusokat szít, ami azt eredményezi, hogy Nyugat-Európa egyre inkább az USA-ra támaszkodik.

Stratégiai autonómia nélkül az EU és Oroszország közötti kapcsolatok az amerikai-orosz kapcsolatok túszaivá válnak, olyannyira, hogy a nyugat-európaiaknak alig van mit hozzátenniük.

A hidegháború idején a kontinens legalábbis a figyelem középpontjában állt, és az USA számára kulcsfontosságú prioritást jelentett, míg a jelenlegi korszakban az EU-tagok egyre inkább az USA-tól függenek, amely viszont kénytelen Kelet-Ázsiát, mint súlypontot előtérbe helyezni.


Megbízhatatlan partner?


Az EU és Oroszország közötti diplomáciai kapcsolatok gyakorlatilag megszűntek, ami arra utal, hogy a blokk elveszíti jelentőségét mint páneurópai biztonságszervező intézmény.

Az EU kollektív hegemóniaként prosperált a páneurópai térségben, mivel egyoldalúan tudott fellépni és elrettenthette Oroszországot a válaszlépéstől. Mivel a világ egyre többpólusúvá válik, ez a megközelítés csupán az EU szomszédságának lángra lobbantását eredményezte, amit aztán Oroszország fenyegetésével és szankciókkal való fenyegetésével próbálnak megoldani, hogy egyoldalú engedményekre kényszerítsék.

Egy többpólusú rendszerben a szankciók végül elszigetelik a blokkot, mivel Oroszország továbbra is keletre helyezi át gazdasági összeköttetéseit.
Az EU kimerítette a szankciók fegyverét, ami problematikus, ha ez az egyetlen eszköz a diplomáciai eszköztárban.


Még akkor is, amikor Borrell 2021 februárjában Moszkvába látogatott, hogy javítsa a kapcsolatokat, a politikai képzelet arra korlátozódott, hogy kioktassa Oroszországot és az EU-t semleges és ártatlan félként mutassa be a konfliktusban lévő Európában.

Meglepődve azon, hogy Moszkva nem fogadta el az EU civilizációs tanítványának szerepét, Borrell visszatért Brüsszelbe, és további szankciókat szorgalmazott.

Amikor Oroszország ezeket a tárgyalásokat javasolta, hogy végre egy kölcsönösen elfogadható, a hidegháború utáni rendezést érjenek el, Borrell válaszolt:
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
Ez az első alkalom, hogy az oroszok írásban, valódi szerződés formájában tették le a napirendjüket az asztalra. Erre még soha nem volt példa. Ilyet csak a győztesek tesznek: Kimondani, hogy és ezek az én feltételeim."
Borrell a továbbiakban azt javasolta, hogy az európai biztonságról szóló bármilyen megbeszélés kiindulópontja az orosz jogsértések megvitatása legyen, mielőtt felvázolta az Ukrajnának nyújtandó további katonai segítségre vonatkozó terveit.

A páneurópai biztonságról szóló megbeszéléseket már 30 évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni, mivel egy Oroszország nélküli Európa felépítése elkerülhetetlenül egy Oroszország elleni Európává válna.

A diplomácia művészetének újjáélesztésére van szükség, ami azt jelenti, hogy az EU jelenléte kontraproduktív lesz. (A teljes cikket fordította: SBG Buddha - VilagHelyzete)


A teljes cikket fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete

Forrás: RT News

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legfrissebb fontos YouTube-videó

Flickr Képalbum - Karikatúrák

BRICS_vs_dollar-debt-banks-768x568

Legolvasottabb cikkek az elmúlt 1 évben

Külön ROVAT