A digitális személyazonosító igazolványok bevezetése könnyen válhat egy disztópikus társadalmi pontrendszerré - ahogy mindig is tartottunk tőle.
Miközben a járvány bejárta az egész világot, az EU agytrösztjei és tisztviselői kezdtek nyilvánosan beszélni egy egész Európára kiterjedő digitális személyazonossági rendszerről.
Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke egy 2020 szeptemberében tartott beszédében azt mondta, hogy "a Bizottság hamarosan javaslatot tesz egy biztonságos európai elektronikus-azonosoító rendszerre.
Egy olyan személyazonosságot vezetnek be, amelyben megbízunk és amelyet bármely polgár bárhol Európában használhat az adófizetéstől kezdve a kerékpárbérlésig bármihez. Egy olyan technológiát, ahol mi magunk ellenőrizhetjük, hogy milyen adatokat és hogyan használnak fel".
❗ Akkoriban összeesküvés-elmélet hívőnek minősítették azokat, akik azt sugallták, hogy az EU-tagállamok egy napon QR-kódokból álló rendszereket vezetnének be a mindennapi helyszínekre való bejutáshoz, amelyek a kormány által előre meghatározott számú injekciók beadásától függenének majd és egy nagyobb uniós útlevélrendszerben kapcsolódnának össze - amelytől függne a blokkban való utazás lehetősége is.
Be lehet jelentkezni egy olyan adószámlaszámmal, amelyet általában az adóbevallásokhoz és adómegállapításokhoz való hozzáféréshez tartanak fenn, vagy egy kormány által jóváhagyott arcfelismerő alkalmazással, amely összekapcsolja az arcot a már meglévő nemzeti azonosítóval.
De mi van, ha hiba csúszik be? Vagy valaki ellopja az azonosítóját?
A világjárvány idején már láthattuk, mi történhet, ha a kormányzati rendszert túlterheli a QR-kódok érvényesítésére és letöltésére irányuló, hosszú hétvégét megelőző roham és a lefoglalt repülőjegyekkel rendelkezők kénytelenek lemondani vagy elhalasztani a terveiket, mert nincs beolvasható igazolványuk.
Ha már itt tartunk, mi a helyzet azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek az okostelefonja egyszerűen meghibásodik vagy lemerül az akkumulátora a beszállás vagy a helyszínre való belépés pillanatában?
Bár ezek közül sok már most is rendelkezik digitális komponenssel, ezek decentralizáltak és nem kapcsolódnak egyetlen kormányzati szervhez.
Ha figyelembe vesszük, hogy kiberbiztonsági kutatók arról számoltak be, hogy "az EU kormányzati webhelyeinek 89%-a" nyomkövetőket alkalmaz, amelyek célja, hogy "a webes tevékenységet valódi személyek személyazonosságához kapcsolják", akkor nem nehéz elképzelni, hogy az Ön online aktivitási profilját - a pénzügyi dokumentumai mellett - arra is fel lehetne használni, hogy a digitális azonosítója alapján jóváhagyják vagy elutasítsák a banki hitelkérelmét.
És mi történik akkor, ha a dolgok tényleg rosszra fordulnak, olyan módon, amit sokan közülünk még csak el sem tudnak képzelni?
Egy másik jelentés, amelyet ugyanez az ügynökség alig két nappal korábban tett közzé, az ilyen azonosítók decentralizálásának szükségességét veti fel.
Ez egy hallgatólagos beismerés, hogy talán a kormányok - amelyek állandóan arról nyafognak, hogy mind az állami, mind a szélhámos szereplők kibertámadásainak ki vannak téve - nem a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy a kényelem és az úgynevezett "biztonság" ürügyén arra ösztönözzék a polgárokat, hogy feltöltsék és rájuk bízzák életük minél nagyobb részét.
Egyelőre minden opcionális, legalábbis ezt mondják nekünk.
Teljesen önkéntes és nem kötelező. Igaz - és már pontosan láttuk, hogy ez a fajta ígéret hogyan vált be a világjárvány közepette.
Itt Franciaországban például nem "kötelező" érvényes QR-kóddal rendelkezni, mert az éttermek, edzőtermek, a választott szakma, a vonatok és a repülőgépek mind "fakultatívak".
Van bármi kétség afelől, hogy amikor az EU úgy dönt, hogy teljes gőzzel az egész életünk feletti ellenőrzésére tér át, akkor teljes mértékben az ő kompetenciájuktól vagy annak hiányától fogunk függeni?
Úgy tűnik, az emberiség történetének leginkompetensebb panoptikuma alig várja, hogy a disztópiába vezető utazás fedélzetén üdvözölhessen mindannyiunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése