Egy Washington és Moszkva közötti leszámolás mindkét fél számára a legrosszabb kimenetelű lenne, és ezt ők is tudják.
Az RT News elemzése elmagyarázza, hogy a két ország közötti közvetlen katonai összecsapás miért nem segítené a konfliktus megoldását, hanem valószínűleg világvégét jelentő katasztrófát okozna. A teljes cikket lefordítottam számotokra. (SBG Buddha - VilagHelyzete)
Az eszkalációtól az enyhülésig
Egy ukrán drón célpontokat támad Donbasszban, Kelet-Ukrajnának a szakadár lázadók ellenőrzése alatt álló részén. Egy váratlan fordulat következtében a Moszkva által támogatott helyi milíciák a szokásosnál nagyobb erővel vágnak vissza és a kijevi erők súlyos veszteségeket szenvednek. Ez arra ösztönzi Ukrajnát, hogy nagyszabású katonai offenzívát indítson.
Az első nagyobb légicsapást követően orosz csapatok lépik át a keleti határt, állítólag azért, hogy megakadályozzák a humanitárius katasztrófát. Tucatnyi videó jelenik meg a közösségi médiában, amelyeken katonai felszerelés halad át városokon és falvakon.
Egy amerikai katonai kiképzőt megöl az orosz tüzérség Debalceve közelében, és a NATO és Oroszország közötti "hidegháború" gyorsan forróvá válik. A világ a káoszba süllyed, mivel két hatalmas katonai erő készül a régóta várt összecsapásra...
Többé-kevésbé ez a kép ragadta meg a Moszkva-Washington leszámolásért harsogó szélsőségesebbek képzeletét.
Oroszország és az Egyesült Államok viszonya már évek óta sok kívánnivalót hagy maga után és egyre gyakrabban bukkannak fel figyelmeztetések a bolygó két legerősebb hadserege közötti esetleges katonai összecsapásra.
Egy amerikai katonai kiképzőt megöl az orosz tüzérség Debalceve közelében, és a NATO és Oroszország közötti "hidegháború" gyorsan forróvá válik. A világ a káoszba süllyed, mivel két hatalmas katonai erő készül a régóta várt összecsapásra...
Többé-kevésbé ez a kép ragadta meg a Moszkva-Washington leszámolásért harsogó szélsőségesebbek képzeletét.
Oroszország és az Egyesült Államok viszonya már évek óta sok kívánnivalót hagy maga után és egyre gyakrabban bukkannak fel figyelmeztetések a bolygó két legerősebb hadserege közötti esetleges katonai összecsapásra.
Az újabb hullám idén novemberben kezdődött, amikor a Bloomberg azt állította, hogy Oroszország Ukrajna lerohanására készülhet.
A narratívát gyorsan átvette a The New York Times, a CBS News és más nagy csatornák. Arról beszéltek, hogy a hideg évszak beköszöntével a katonai akció veszélye egyre nő; az USA megvitatja a szövetségeseivel a katonai konfliktusra adott lehetséges válaszlépéseket; sőt, még a NATO-tagállamok esetleges bevonásáról is szó esett.
Orosz tisztviselők többször is tagadták, hogy Moszkva részéről ellenséges szándékok lennének, de ez nem segített a helyzet enyhítésében. Valójában, ahogy a háborús narratíva terjedt az információs térben, a politikusok egyre riadtabb hangot ütöttek meg - az egyikük még odáig is elment, hogy Joe Biden elnököt arra szólította fel, hogy fontolja meg a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét az ellenséggel szemben.
Washington reakciója diplomáciai jellegű volt. Először Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára jelentette be, hogy az Egyesült Államok megvitatja az európai biztonsági kérdéseket szövetségeseivel. Aztán Biden nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan azt mondta, hogy Washington nyitott a párbeszédre.
Ugyanilyen fontos, hogy Sullivan hangsúlyozta: az amerikai kormányzat jelenleg abból indul ki, hogy Oroszország nem hozott jelentős döntéseket Ukrajnával kapcsolatban.
Miért fordult az USA az Oroszországgal való párbeszéd felé?
Oroszország fegyveres erőit a világ egyik legerősebbjének tartják. Az éves Global Firepower jelentésben, amely a világ 140 országának katonai erejét rangsorolja, Oroszország rendszeresen a második helyen áll és csak az amerikai hadsereg előzi meg.
Bizonyos területeken Moszkva jóval a versenytársak előtt jár.
A narratívát gyorsan átvette a The New York Times, a CBS News és más nagy csatornák. Arról beszéltek, hogy a hideg évszak beköszöntével a katonai akció veszélye egyre nő; az USA megvitatja a szövetségeseivel a katonai konfliktusra adott lehetséges válaszlépéseket; sőt, még a NATO-tagállamok esetleges bevonásáról is szó esett.
Orosz tisztviselők többször is tagadták, hogy Moszkva részéről ellenséges szándékok lennének, de ez nem segített a helyzet enyhítésében. Valójában, ahogy a háborús narratíva terjedt az információs térben, a politikusok egyre riadtabb hangot ütöttek meg - az egyikük még odáig is elment, hogy Joe Biden elnököt arra szólította fel, hogy fontolja meg a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét az ellenséggel szemben.
A katonai fellépés azt jelentheti, hogy hajóinkkal a Fekete-tengeren állunk fel... Ez azt is jelentheti, hogy részt veszünk és azt sem zárnám ki, hogy amerikai csapatokat vezényeljünk a szárazföldre. Nem zárjuk ki az első nukleáris akciót.
Vlagyimir Putyin és Joe Biden december 7-i online találkozója némileg enyhítette a feszültséget. A felek legalábbis megállapodtak a párbeszéd folytatásában. Egy héttel később Moszkva hivatalos csatornákon keresztül felvette a kapcsolatot az amerikai féllel, és bemutatta az Egyesült Államokkal és a NATO-val a kölcsönös biztonsági garanciákról szóló megállapodás-tervezeteket, amelyeket hamarosan nyilvánosságra hoztak.
"Alapvetően készen állunk a párbeszédre. Oroszország most letette az asztalra az amerikai és NATO-tevékenységgel kapcsolatos aggályait; mi is letesszük az asztalra a mi aggályainkat [Oroszországgal]" - mondta a Külkapcsolatok Tanácsában.
Miért fordult az USA az Oroszországgal való párbeszéd felé?
"A konstruktív párbeszédre való áttérés abból a tényből ered, hogy Moszkva és Washington tisztában van a két ország közötti esetleges katonai összecsapás következményeivel" - magyarázza Mihail Hodarenok orosz katonai megfigyelő, nyugalmazott ezredes.
Az orosz fegyveres erők például 13 000 harckocsival rendelkeznek, ami több mint kétszer annyi, mint az amerikai hadseregé (6100). Ezek többsége szovjet korabeli antik darab, de a harckocsipark gerincét a T-72-es, T-80-as és T-90-es harckocsik alkotják, amelyek tökéletesen alkalmas gépek. Az utóbbiak módosításai Mihail Khodarenok szerint "nagyon is egyenrangúak az M1 Abrams legújabb változataival".
Ugyanez vonatkozik az önjáró tüzérségi és többszörös rakétarendszerekre is - ezek számát tekintve Oroszország messze maga mögött hagyja versenytársait.
Katonai szakértők azonban óva intenek attól, hogy Oroszország és az Egyesült Államok katonai paritásáról állításokat tegyenek.
Dmitrij Sztefanovics, a Primakov Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézet (IMEMO RAS) Nemzetközi Biztonsági Központjának kutatója nem hiszi, hogy az orosz hadsereg helyzete teljesen reménytelen. Az RT-nek adott interjújában felvetette, hogy regionális vagy akár szubregionális szinten Oroszország elérheti a paritást az Egyesült Államokkal "vagy akár egy rövid időre bizonyos fokú fölényt".
Ugyanez vonatkozik az önjáró tüzérségi és többszörös rakétarendszerekre is - ezek számát tekintve Oroszország messze maga mögött hagyja versenytársait.
Katonai szakértők azonban óva intenek attól, hogy Oroszország és az Egyesült Államok katonai paritásáról állításokat tegyenek.
"A kérdés nyilvánvalóan nem az, hogy az orosz hadsereg komoly fenyegetést jelentene az Egyesült Államokra. Technológiailag olyannyira előrehaladottak, hogy ha hagyományos eszközökkel folytatnának hadviselést, az Egyesült Államok bármelyik ellenfelet legyőzné. Mindent a földdel tennének egyenlővé" - mondta Mihail Khodarenok az RT-nek.
Hozzátette azonban, hogy egy teljes körű konfliktus esetén ez az átmeneti előny nem lenne döntő jelentőségű.
Titánok csatája
Valójában az orosz hadsereg minden erősségét több más tényező ellensúlyozza, amelyek közül a legnyilvánvalóbb a finanszírozás. Az USA katonai kiadásai nyers dollárban kifejezve 17-szer magasabbak, mint Oroszországé. Ráadásul az USA minden évben többet költ a védelemre, minden alkalommal rekordokat döntve: 2019-2021-ben a számok 685 milliárd, 738 milliárd, illetve 741 milliárd dollár voltak.
Oroszország is növelte katonai költségvetését az elmúlt években, de nem olyan mértékben, mint az USA. Moszkva 2019-ben 3 billió rubelt költött védelemre, 2020-ban további 3,09 billió rubelt, 2021-ben pedig 3,2 billió rubelt (dollárban kifejezve több mint 40,77 milliárd, 41,99 milliárd és 43,48 milliárd dollár). A rubel ingadozása miatt azonban az orosz katonai költségvetés nagysága dollárban kifejezve nem nőtt, sőt valójában csökken (évente mintegy 200 millió dollárral). Oroszország védelmi költségvetése 2021-ben mindössze 43 milliárd dollár (több mint 3,16 billió rubel) volt.
"Elvileg szárazföldi csapataink bizonyos szempontból, különösen a rakétaerők, a tüzérség és a légvédelem terén felülmúlhatnák az amerikaiakat, de mivel az ellenségnek elsöprő előnye lenne a tengeren és a levegőben, ez nem lenne elég a stratégiai célok eléréséhez" - jegyezte meg Stefanovich.
Valójában az orosz hadsereg minden erősségét több más tényező ellensúlyozza, amelyek közül a legnyilvánvalóbb a finanszírozás. Az USA katonai kiadásai nyers dollárban kifejezve 17-szer magasabbak, mint Oroszországé. Ráadásul az USA minden évben többet költ a védelemre, minden alkalommal rekordokat döntve: 2019-2021-ben a számok 685 milliárd, 738 milliárd, illetve 741 milliárd dollár voltak.
Oroszország is növelte katonai költségvetését az elmúlt években, de nem olyan mértékben, mint az USA. Moszkva 2019-ben 3 billió rubelt költött védelemre, 2020-ban további 3,09 billió rubelt, 2021-ben pedig 3,2 billió rubelt (dollárban kifejezve több mint 40,77 milliárd, 41,99 milliárd és 43,48 milliárd dollár). A rubel ingadozása miatt azonban az orosz katonai költségvetés nagysága dollárban kifejezve nem nőtt, sőt valójában csökken (évente mintegy 200 millió dollárral). Oroszország védelmi költségvetése 2021-ben mindössze 43 milliárd dollár (több mint 3,16 billió rubel) volt.
Katonák száma
A kiadások közötti különbség befolyásolja a két ország fegyveres erőinek erejét. A The Military Balance 2021 szerint az Egyesült Államoknak valamivel kevesebb mint 1,4 millió aktív katonája van, míg Oroszországnak körülbelül 900 ezer.
A kiadások közötti különbség befolyásolja a két ország fegyveres erőinek erejét. A The Military Balance 2021 szerint az Egyesült Államoknak valamivel kevesebb mint 1,4 millió aktív katonája van, míg Oroszországnak körülbelül 900 ezer.
Ami az egyes haderőnemeket illeti, a két hatalom közötti különbség néha több mint kétszeres is lehet:
- az amerikai haditengerészet 346 000 katonával rendelkezik, míg az orosz haditengerészetnek csak 145 000 katonája van.
- Hasonlóképpen, az amerikai légierő létszáma 331 400 fő, míg az orosz légierőé 165 000 fő;
- a szárazföldi csapatokat tekintve a számok 485 400, illetve 280 000 fő.
Emlékeztetett arra is, hogy a szövetségeket nem szabad kivenni az egyenletből.
"A hardver tekintetében az amerikai légierő és haditengerészet messze Oroszország előtt jár - Washington hosszú évekre biztosította vezető szerepét ezen a területen. Vegyük csak a haditengerészetet: az USA-nak 11 repülőgép-hordozója van - nekünk 1" - mondta Khodarenok.
Ebből a szempontból Oroszország esélyei sem állnak túl jól. Az USA a NATO tagja, amely egy 30 országot tömörítő blokk. Oroszország viszont egyike a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) mindössze hét tagjának, a többi Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán.
Amerikának a NATO-n kívül is vannak szövetségesei, míg Oroszországnak egy sincs. Még Pekingnek is, amelyet az amerikai újságírók olyan ellenfélként írnak le, amely egy esetleges harmadik világháborúban összefoghatna Oroszországgal, nincsenek kötelező erejű katonai kapcsolatai Moszkvával.
Végezetül Oroszország, az USA-val ellentétben, korlátozott számú területen van katonai jelenléte: főként a volt szovjet köztársaságokban, Örményországban, Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban, az el nem ismert Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztriában, valamint Szíriában. Fehéroroszországban és Kazahsztánban orosz radarállomások működnek, és tervben van egy orosz haditengerészeti bázis megnyitása Szudánban. Egy ilyen kis szövetségesi hálózattal Moszkva aligha jelenthet fenyegetést Washingtonra nézve.
Milyen módon fenyegetheti tehát Oroszország az Egyesült Államokat?
Úgy véli továbbá, hogy egy hipotetikus konfliktusban Washington valószínűleg nem tekintené elfogadhatatlannak az ilyen veszteségeket.
Amerikának a NATO-n kívül is vannak szövetségesei, míg Oroszországnak egy sincs. Még Pekingnek is, amelyet az amerikai újságírók olyan ellenfélként írnak le, amely egy esetleges harmadik világháborúban összefoghatna Oroszországgal, nincsenek kötelező erejű katonai kapcsolatai Moszkvával.
Végezetül Oroszország, az USA-val ellentétben, korlátozott számú területen van katonai jelenléte: főként a volt szovjet köztársaságokban, Örményországban, Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban, az el nem ismert Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztriában, valamint Szíriában. Fehéroroszországban és Kazahsztánban orosz radarállomások működnek, és tervben van egy orosz haditengerészeti bázis megnyitása Szudánban. Egy ilyen kis szövetségesi hálózattal Moszkva aligha jelenthet fenyegetést Washingtonra nézve.
"Oroszország és az Egyesült Államok között nincs paritás a hagyományos hadviselés tekintetében, és aligha lehet globális paritás, tekintettel a gazdasági súly, a tudományos és technikai potenciál, valamint a vonatkozó szövetségek mérete és szerkezete közötti különbségre" - mondta Stefanovich.
"Elméletileg Oroszország nagy pontosságú, nagy hatótávolságú hagyományos fegyverekkel elsüllyeszthetne hordozókat vagy csapást mérhetne amerikai támaszpontokra Európában, a Közel-Keleten vagy Ázsiában" - jegyezte meg Stefanovich.
"Az ellenség megtorlása sokkal pusztítóbb lenne, még kölcsönös válasz esetén is. A szíriai orosz támaszpontok megsemmisítése vagy az orosz hajók elsüllyesztése a felségvizeinken kívül triviális feladat lenne az amerikai haditengerészet és légierő számára.Visszatérve a hagyományos fegyverekhez, az amerikai kritikus infrastruktúrák nem nukleáris fegyverekkel történő támadása semmilyen stratégiai célt nem érne el, és az USA válaszadási képessége leküzdhetetlenül nagyobb. Rövidlátó és szakszerűtlen lenne abban reménykedni is, hogy nem fognak megtorolni" - tette hozzá Stefanovich.
A fent vázolt érvek mindegyikét gyakran felhozza a nyugati média, amikor egy esetleges Oroszország és a NATO közötti konfliktusról beszélnek.
Ez azonban csak akkor igaz, ha a hagyományos fegyvereket vesszük figyelembe, amelyek kizárják a tömegpusztító fegyvereket.
Nukleáris fegyverek
Márpedig Oroszországot éppen nukleáris képességei teszik a világ második katonai hatalmává. A SIPRI szerint Moszkva 6 255 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, míg az USA 5550-gyel. Mondanom sem kell, hogy az orosz robbanófejek sokszor nagyobb pusztító erejűek, mint a Little Boy és a Fat Man, amelyeket Hirosima és Nagaszaki felett robbantottak fel a második világháború utolsó heteiben.
A hipotetikus konfliktusforgatókönyvek gyors vereséget jelentenek Oroszország számára; így Khodarenok szerint a két hatalom közötti bármilyen fegyveres összecsapás "könnyen nukleáris csapásváltássá eszkalálódhat".
Mindkét kormány teljes mértékben tisztában van ezzel, és valószínűleg nem akarják forráspontra juttatni a dolgokat. Ahogy Albert Einstein jól ismert idézete tartja, nem számít, milyen fegyverekkel vívják a harmadik világháborút, a negyedik világháborút botokkal és kövekkel fogják megvívni.
A hipotetikus konfliktusforgatókönyvek gyors vereséget jelentenek Oroszország számára; így Khodarenok szerint a két hatalom közötti bármilyen fegyveres összecsapás "könnyen nukleáris csapásváltássá eszkalálódhat".
"Ez az egyetlen lehetőség. Először is, az USA nem szállna szembe egyedül Oroszországgal; biztosan lesz koalíció az Európai Unióval, és az USA és a NATO katonai fölénye miatt az atomfegyverek lennének az egyetlen eszköz Oroszország számára a védekezésre. De ezt aligha lehetne háborúnak nevezni" - mondta Khodarenok.
Egy olyan országgal, mint Oroszország, vívott nukleáris háború lesz az utolsó az emberiség történelmében.
Ez azt jelenti, hogy nagyon valószínű, hogy az emberiség nem teljesen érti egy esetleges nukleáris háború következményeit. 2021 októberében a Journal of Geophysical Research: Atmospheres című folyóiratban amerikai kutatók cikke jelent meg, amelyben elmagyarázzák, hogy egy nukleáris háború sokkal pusztítóbb lenne, mint azt korábban bárki hitte.
Becsléseik szerint egy esetleges nukleáris konfliktus Oroszország és az USA között nemcsak több millió ember halálát okozná, hanem katasztrofális környezeti változásokat is eredményezne az egész világon. A nukleáris csapások 150 megatonna kormot juttatnának a légkörbe, ami globális tüzeket és végül nukleáris telet okozna. Ezenkívül az UV-index értékei szélsőségessé válnak és az ózonréteg globálisan akár 75%-kal is csökkenhet.
Becsléseik szerint egy esetleges nukleáris konfliktus Oroszország és az USA között nemcsak több millió ember halálát okozná, hanem katasztrofális környezeti változásokat is eredményezne az egész világon. A nukleáris csapások 150 megatonna kormot juttatnának a légkörbe, ami globális tüzeket és végül nukleáris telet okozna. Ezenkívül az UV-index értékei szélsőségessé válnak és az ózonréteg globálisan akár 75%-kal is csökkenhet.
"Egy háború Oroszország és az USA között csak akkor következhet be, ha az egyik vagy mindkét ország folyamatosan félreértelmezi ellenfele szándékát és rosszul ítéli meg saját képességét az eszkaláció ellenőrzésére.Mégis, eléggé biztos vagyok benne, hogy még ha lesznek is olyan incidensek, amelyek orosz vagy amerikai katonák halálával, illetve hajók vagy repülőgépek megsemmisülésével járnak, Moszkva és Washington mindent megtesz annak érdekében, hogy a helyzet ne eszkalálódjon tovább" - mondta Stefanovics.
Bár a szakértők nem hisznek abban, hogy valóban háborúra kerülhet sor Oroszország és az Egyesült Államok között, a témával kapcsolatos spekulációk valószínűleg nem fognak megszűnni, hacsak nem történik valamiféle enyhülés.
Washington és a NATO-szövetségesek megállapodtak abban, hogy megvitatják Moszkva javaslatait a kölcsönös biztonsági garanciákról: a tárgyalások első fordulójára januárban Genfben kerül sor.
"Reméljük, hogy senki más nem tekinti kívánatos forgatókönyvnek a konfliktusokat. Keményen garantálni fogjuk a biztonságunkat azokkal az eszközökkel, amelyeket megfelelőnek tartunk" - foglalta össze Moszkva álláspontját a témában Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
