Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egy alattomos érzés kezdett elhatalmasodni, amit politikusok, szakértők és - ami a legaggasztóbb - maguk az orvosok is kifejeznek:
"A Covid-19 vírust elkapó oltatlanoktól meg kellene tagadni az orvosi ellátást."
Ez még rosszabb lesz.- Egy korábbi Missouri állambeli szenátor, Claire McCaskill szintén azt akarja, hogy a be nem oltottak számára emeljék meg a biztosítási díjakat.
- Piers Morgan, a brit tévés személyiség azt követeli közel 8 millió Twitter-követőjével, hogy az NHS tagadja meg tőlük a kórházi ágyakat.
- A Massachusetts General májsebésze azt javasolja, hogy a koronavírus-oltás elutasítását az orvosoknak úgy kellene kezelniük, mint egy funkcionális Do Not Intubate/Do Not Resuscitate ("nem intubálható/nem újraélesztendő" utasítást.
Those who refuse to be vaccinated, with no medical reason not to, should be refused NHS care if they then catch covid. I’m hearing of anti-vaxxers using up ICU beds in London at vast expense to the taxpayer. Let them pay for their own stupidity & selfishness.
— Piers Morgan (@piersmorgan) July 27, 2021
Ennek meg kellene rémítenie mindenkit!
Az orvosok ezeket a szóbeli támadásokat tettekre váltják.
- A floridai orvosok látszatsétát tartottak, mert frusztráltak, hogy a kórházaik megtelnek.
- Egy észak-texasi munkacsoport kénytelen volt visszavonni azt a javaslatot, hogy az intenzív osztályon az ágyak elosztása inkább az oltási státusz, mint a szükséglet alapján történjen.
- Egy alabamai háziorvos minden olyan beteget elzavar, aki úgy döntött, hogy nem oltatja be magát, függetlenül attól, hogy beteg volt-e vagy sem.
A nyugati orvostársadalom a filozófiai műhiba szélén tántorog és a betegek jelenének és jövőjének érdekében tagjainak vissza kell lépniük és fel kellene idézniük, hogy miért és hogyan végezzük a munkánkat!
Az orvosi gyakorlat egyik alapvető alapelve a non-maleficence, amelyet a latin primum non nocere - először is, "ne árts" - kifejezésben foglalunk össze.
Joe Biden elnök ez év június 2-án televíziós nyilatkozatában a három rendelkezésre álló vakcináról kijelentette:
"A lényeg a következő - ígérem: Ezek biztonságosak. Biztonságosak."
Ezt az üzenetet minősítés nélkül visszhangozták a kórházi adminisztrációtól kezdve a személyzet oltását előíró kórházi igazgatóságoktól kezdve a szakmai szervezetekig:
"A vakcina biztonságos."
Hadd fogalmazzak világosan: úgy gondolom, hogy a védőoltás az orvostudomány történetének egyik legfontosabb terápiás újítása. A vakcinák milliók és milliók életét mentették meg.
Ennek ellenére úgy vélem, hogy az a mód, ahogyan ezeket az új hatásmechanizmusú Covid-vakcinákat a nyilvánosság elé tárták - mint egy ezüstgolyót, és "egy idióta vagy, ha elutasítod, mert ez egy szög a koronavírus koporsójába" - féle megoldást - álságos, túlzó és egyszerűen nem is igazolható a meglévő adatokkal.
Vannak arra utaló jelek, hogy a vakcinák nem mindenki számára teljesen biztonságosak.
A VAERS - az Egyesült Államok kormányának vakcinákról szóló jelentési rendszere - szerint a mellékhatások rendkívül ritkák, de előfordulnak bénulások, szívgyulladások, vérrögök és halálesetek is.
Ezeket nagyrészt azzal az indokkal utasították el, hogy a VAERS jelentés nem állapít meg ok-okozati összefüggést, és hogy az elszigetelt esetek - mint például a BBC műsorvezetője, aki az oltás beadása után meghalt - nem adatok és mindez bizonyára igaz.
A gyógyszeres terápiákat azonban, különösen az újszerűeket, nem lehet "ártatlanul kezelni, amíg bűnösnek nem bizonyulnak"; inkább minden lehetséges mellékhatást alaposan és hivatalosan fel kell tárni, mint a gyógyszer következményét, mert esetenként a valódi kár rosszabb, mint azt bárki is gondolta volna, ahogyan azt a Merck a 2000-es évek elején az FDA által jóváhagyott Vioxx-szal kapcsolatban közismerten felfedezte.
A Lancet című orvosi folyóiratban közzétett kutatás becslése szerint 88 000 amerikai kapott szívrohamot a Vioxx szedése miatt, és közülük 38 000-en meghaltak. (Azt gondolták, hogy hatásos és biztonságos.)
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Covid-oltások akár csak közel olyan veszélyesek lennének, mint ez.
De az, hogy a vakcinaipar általánosságban elutasítja a lehetséges veszélyeket, egészen addig a pontig, hogy vakcinázási kötelezettséget ír elő fiatal, egészséges népesség számára, például az amerikai hadseregben szolgálókra, elárulja a nem-egészségügy iránti elkötelezettségét és ez életekbe fog kerülni.
Ezeket nagyrészt azzal az indokkal utasították el, hogy a VAERS jelentés nem állapít meg ok-okozati összefüggést, és hogy az elszigetelt esetek - mint például a BBC műsorvezetője, aki az oltás beadása után meghalt - nem adatok és mindez bizonyára igaz.
A gyógyszeres terápiákat azonban, különösen az újszerűeket, nem lehet "ártatlanul kezelni, amíg bűnösnek nem bizonyulnak"; inkább minden lehetséges mellékhatást alaposan és hivatalosan fel kell tárni, mint a gyógyszer következményét, mert esetenként a valódi kár rosszabb, mint azt bárki is gondolta volna, ahogyan azt a Merck a 2000-es évek elején az FDA által jóváhagyott Vioxx-szal kapcsolatban közismerten felfedezte.
A Lancet című orvosi folyóiratban közzétett kutatás becslése szerint 88 000 amerikai kapott szívrohamot a Vioxx szedése miatt, és közülük 38 000-en meghaltak. (Azt gondolták, hogy hatásos és biztonságos.)
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Covid-oltások akár csak közel olyan veszélyesek lennének, mint ez.
De az, hogy a vakcinaipar általánosságban elutasítja a lehetséges veszélyeket, egészen addig a pontig, hogy vakcinázási kötelezettséget ír elő fiatal, egészséges népesség számára, például az amerikai hadseregben szolgálókra, elárulja a nem-egészségügy iránti elkötelezettségét és ez életekbe fog kerülni.
➽ A "tájékozott beleegyezés" az orvosi etika alapja - Most hol marad?
A parányi százalékos arány nem jelent jelentéktelen számot; a VAERS szerint az önkéntes koronavírus-oltásnak tulajdonított legalább 6000 (és folyamatosan növekvő) haláleset kétszerese a 9/11-es támadások halálos áldozatainak.
Ezt nem lehet félresöpörni a "statisztikai szignifikancia" megjegyzésével.
A kockázatok figyelmen kívül hagyásának talán legfelelőtlenebb példájaként az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium és az Anyai-Magzati Orvosi Társaság egyértelműen kijelentette, hogy "az oltás biztonságos a terhesség előtt, alatt és után" - jól tudva, hogy soha nem végeztek olyan vizsgálatot, amely ezt az előfeltevést alaposan tesztelte volna.
Az orvostudományban számos olyan körülmény fordul elő, amikor egy elhanyagolható kockázat mégis drasztikus lépésekre késztet.
Csak egy maroknyi, műtét közbeni alacsony vérnyomásról szóló beszámoló például azt vonta maga után, hogy ha Ön az elektív műtétet megelőző napon bevett egy, a fogyás érdekében gyakran felírt fentermint, akkor a műtétjét szinte biztosan törlik.
2003-ban az FDA fekete dobozos figyelmeztetést adott a tiszteletreméltó droperidol nevű (más gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező hányinger és hányás kezelésére felírt) gyógyszerre, annak ellenére, hogy több mint három évtizede széles körben alkalmazzák, anélkül, hogy egyetlen esetről is beszámoltak volna, amelyben hányáscsillapító dózisok esetén szívpanaszok igazolódtak volna.
Bármely aneszteziológus a beteggel folytatott műtét előtti megbeszélése során felveti a szívroham vagy a stroke kockázatát, függetlenül attól, hogy hány ezer eseménytelen érzéstelenítést adott már.
Egyetlen orvosi terápia sem jár kockázat nélkül, de a tájékozott beleegyezés - az orvostudomány másik alapelve - megköveteli, hogy még a legkisebb kockázatot is pontosan megismerje a beteg!
A parányi százalékos arány nem jelent jelentéktelen számot; a VAERS szerint az önkéntes koronavírus-oltásnak tulajdonított legalább 6000 (és folyamatosan növekvő) haláleset kétszerese a 9/11-es támadások halálos áldozatainak.
Ezt nem lehet félresöpörni a "statisztikai szignifikancia" megjegyzésével.
Az orvostudományban számos olyan körülmény fordul elő, amikor egy elhanyagolható kockázat mégis drasztikus lépésekre késztet.
Csak egy maroknyi, műtét közbeni alacsony vérnyomásról szóló beszámoló például azt vonta maga után, hogy ha Ön az elektív műtétet megelőző napon bevett egy, a fogyás érdekében gyakran felírt fentermint, akkor a műtétjét szinte biztosan törlik.
2003-ban az FDA fekete dobozos figyelmeztetést adott a tiszteletreméltó droperidol nevű (más gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező hányinger és hányás kezelésére felírt) gyógyszerre, annak ellenére, hogy több mint három évtizede széles körben alkalmazzák, anélkül, hogy egyetlen esetről is beszámoltak volna, amelyben hányáscsillapító dózisok esetén szívpanaszok igazolódtak volna.
Bármely aneszteziológus a beteggel folytatott műtét előtti megbeszélése során felveti a szívroham vagy a stroke kockázatát, függetlenül attól, hogy hány ezer eseménytelen érzéstelenítést adott már.
Az orvosok történelmileg aggódtak a végtelenül kicsi kockázat miatt és összehangolt erőfeszítéseket tettek a beteg megfelelő tájékoztatására és védelmére.
Az új kísérleti koronavírus vakcinák esetében a kollektív mulasztásunk, hogy ugyanezt ne tegyük meg, lelkiismeretlen és zavarba ejtő.
A modern orvoslásban a beteg autonómiája szent és sérthetetlen!
Nem lehet erőszakkal orvosi beavatkozást végezni; a leghíresebb, hogy Jehova tanúi visszautasíthatják a vért, még életmentő intézkedésként is és az orvos ezt a kívánságot nagy szakmai kockázatot vállalva hagyja figyelmen kívül.
A kísérleti génterápiás vakcinát elutasítókról a hagyományos és a társadalmi médiában nagyrészt azt állítják, hogy szándékosan tudatlanok, akiknek az agyát tudományellenes összeesküvés-elméletek hívei mosták át.
Ez a széleskörű megbélyegzés nem magyarázza meg a Pfizer egy korábbi vezetőjének, vagy egy kardiológusnak és belgyógyásznak, aki több száz publikált cikk szerzője, vagy több ezer orvosnak és ápolónak a tartózkodását és óvatosságát, akik másfél éve a járvány elleni küzdelem frontvonalában vannak és testközelből látták, milyen pusztítást okozhat.
Valós okok bőven vannak:
- bizalmatlanság, amely abból fakad, hogy Anthony Fauci és az akkori főorvos, Jerome Adams a televízióban változtatta meg álláspontját;
- annak felismerése, hogy a hosszú távú hatékonyságra vonatkozó bizonyítékok gyengék és talán egyre inkább csökkennek;
- erkölcsi ellenvetés a magzatok elvetetéséből származó sejtvonalak felhasználásával kifejlesztett gyógyszeres terápiával szemben;
- a vakcina és a koronavírus kockázatainak és előnyeinek személyes értékelése életkor és egészségi állapot alapján.
Még így sem számít az indok érvényessége. A beteg autonómiáját kivétel nélkül tiszteletben kell tartani.Ha másként teszünk, az a beteg és az orvos közötti kapcsolat alapvető megváltoztatását jelenti.
Talán mégis meg kellene változtatnunk. Ne törődjünk azzal, hogy senki sem keresi a szándékosan a vírust, vagy hogy a "kockázatos viselkedésük" pusztán egyszerűen a mindennapi élet normális tevékenységeit foglalja magában, vagy hogy a vakcinák biztonságával kapcsolatos kérdések egyre csak gyűlnek.
Talán ha egy személy döntéseit az orvosi ipar felelőtlennek és nem biztonságosnak ítéli meg, akkor annak ki kellene zárnia az ellátást, felszabadítva ezzel erőforrásokat - ágyakat, pénzt, orvosok idejét - olyan betegek számára, akik valóban törődnek a saját egészségükkel.
Képzeld el, milyen precedenst teremtene ez!
A nyugati világ betegségterhei nagyrészt a betegek rossz szokásain alapulnak, elsősorban a dohányzáson, az alkoholfogyasztáson, a kalóriatúlfogyasztáson és a mozgásszegény életmódon, ami széles körben elterjedt elhízáshoz vezet (az Egyesült Államokban 42%-os és növekvő arányt mutat). Ezek évente több százmilliárd dollárjába kerülnek az adófizetőknek, óriási erőforrásokat emésztve fel, és - ha a szokásokon nem változtatnak - végső soron az ellátást hiábavalóvá teszik, legfeljebb átmeneti intézkedésekké.
Ellenvetésként felhozhatjuk, hogy ezek a viselkedések nem befolyásolnak másokat, ellentétben azzal, ha nem védekezünk egy fertőző betegség ellen.
Vajon ezt a mércét alkalmazzuk majd az AIDS-es meleg férfiakra? Az intravénás kábítószer-használókra, akik hepatitis C-vel küzdenek? A nemi betegségekkel küzdő szexmunkásokra? Azokra az ittas vezetőkre, akik halálos kimenetelű autóbaleseteket okoznak?
Amint az egészségügyi gondozók döntőbírónak nyilvánítják magukat abban, hogy ki érdemel kezelést, nem létezik olyan elv, amely az ilyen önmeghatározást a "de csak a be nem oltott Covid-páciensekre korlátozza és csak egyelőre".
Ez egy borzalmas kilátás.
Az orvosok, az ápolók és az orvosi ellátásban részt vevők számára egyszerű a feladat: kezelni a beteget.
- Kezeljük a hatodik bypasson áteső, de még mindig napi két doboz cigarettát szívó vaszkulopatát.
- Kezeljük a krónikus fájdalommal küzdő beteget, aki háromszor annyit nyom, mint amennyit a csontváza elbír.
- Kezeljük azt a bandatagot, aki eltörte a csuklóját, amikor a rendőrség elől menekülve belerohant egy ötfős családba, és négyüket megölte.
- Kezeljük a részeget, akinek a véralkoholkoncentrációja 0,441 volt, és ismét a sürgősségin van.
Kezeld őket ugyanazzal a kiváló ellátással, amit bárki másnak is nyújtanál.
És ugyanúgy kezelje az oltatlanokat, mint az oltottakat.
Így tettem, és így fogok tenni a jövőben is.
Mi a szükségletek alapján nyújtunk ellátást, nem pedig a saját megítélésünk szerint, hogy ki érdemli meg.
Húzd ki a fejed a frusztráció ködéből, amely a koronavírus-járvány során felszállt. Emlékezz arra, hogy miért választottad ezt a hálátlan, nehéz, ám tiszteletreméltó szakmát. Tedd a dolgodat.
És ha nem tudod megtenni, kérlek, kérlek, csak menj és csinálj valami mást!
A teljes cikket fordította: SBG Buddha - VilagHelyzete
Forrás: RT News
Forrás: RT News
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése