Hogyan győzött bin Laden - Az amerikai birodalom végleg összeomlik
hogy a világ Amerika képére formálásának kora lejárt; hogy a véres és kudarcos szárazföldi háborúk Ázsia mélyén olyan luxus, amit Amerika többé nem engedhet meg magának és hogy a kúszó, egyre bővülő és egyre költségesebbé váló küldetés mindvégig egy gigantikus csapda volt.
Az UNHERD erről szóló, fontos gondolatokat megfogalmazó és bin Laden akkori szavait felidéző cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra. (SBG Buddha - VilagHelyzete)
Ahogy Biden megjegyezte,
Biden világnézetét, amely annyira felháborító olyan vakmerően háborús háborús amerikai kommentátorok számára, mint a John Bull magazin Edward-korabeli fénykorában, egy váratlan oldalról érkező elemzés támasztja alá: maga Oszama bin Laden, az amerikai terrorizmus elleni háború és az azt kiváltó nagy New York-i mészárlás tervezője.
Az UNHERD erről szóló, fontos gondolatokat megfogalmazó és bin Laden akkori szavait felidéző cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra. (SBG Buddha - VilagHelyzete)
Ahogy Biden megjegyezte,
Nincs semmi, amit Kína vagy Oroszország jobban szeretne, jobban szeretne ebben a versenyben, mint azt, hogy az Egyesült Államok még egy évtizedig Afganisztánban ragadjon".
Ehelyett azt állította, hogy
Ez az Afganisztánról szóló döntés nem csak Afganisztánról szól. Hanem arról, hogy véget vetünk egy olyan korszaknak, amikor nagyszabású katonai műveletekkel próbáltunk más országokat átalakítani."
Bármilyen felháborodottan üvöltenek is az amerikai presztízs vélemény-oldalak, a liberális imperializmus kora lejárt: a csupasz realista nagyhatalmi verseny ideje kezdődött.
Biden világnézetét, amely annyira felháborító olyan vakmerően háborús háborús amerikai kommentátorok számára, mint a John Bull magazin Edward-korabeli fénykorában, egy váratlan oldalról érkező elemzés támasztja alá: maga Oszama bin Laden, az amerikai terrorizmus elleni háború és az azt kiváltó nagy New York-i mészárlás tervezője.
Működött bin Laden terve, hogy véget nem érő, megnyerhetetlen, drága háborúkba keveri bele magát az USA!
Ahogyan az USA és Kissinger, Brzezinski csapdaként csalták a Szovjetuniót az afganisztáni háborúba, mely a vesztét és később felbomlását jelentette, ugyanebbe a csapdába csalta bin Laden az Egyesült Államokat és a csapda működött. (VilagHelyzete megj.)
Ahogyan az USA és Kissinger, Brzezinski csapdaként csalták a Szovjetuniót az afganisztáni háborúba, mely a vesztét és később felbomlását jelentette, ugyanebbe a csapdába csalta bin Laden az Egyesült Államokat és a csapda működött. (VilagHelyzete megj.)
► CIA drogtörténelem - Amiről a közvélemény alig tud! Afganisztán és az amerikaiak által létrehozott tálibok miatt aktuálisabb, mint valaha
Összeillesztve bin Laden különböző, a külvilágnak közvetlenül a szeptember 11. előtti és utáni években tett nyilatkozatainak témáit, egy konkrét terv rajzolódik ki, amely szerint "Isten rabszolgája" - ahogyan egy jemeni születésű építőipari mágnás milliárdos fia magát nevezte - felgyorsítja az amerikai birodalom összeomlását azáltal, hogy hosszú, megnyerhetetlen és drága szárazföldi háborúkba keveri magát azt az iszlám világban.
Ez a terv, állította bin Laden, a szovjetek elleni afganisztáni dzsihád tapasztalatai alapján fogalmazódott meg, amelynek gyalázatos kivonulása az országból nem sokkal megelőzte a birodalom összeomlását, és amelyben ő maga viszonylag kevéssé kitüntetett szerepet játszott.
Egy másfél hónappal 9/11 után készült interjúban bin Laden a következőket jegyezte meg:
Ez a terv, állította bin Laden, a szovjetek elleni afganisztáni dzsihád tapasztalatai alapján fogalmazódott meg, amelynek gyalázatos kivonulása az országból nem sokkal megelőzte a birodalom összeomlását, és amelyben ő maga viszonylag kevéssé kitüntetett szerepet játszott.
Egy másfél hónappal 9/11 után készült interjúban bin Laden a következőket jegyezte meg:
"A szovjet birodalom - Isten kegyelméből - a képzelet szüleményévé vált. Ma már nincs szovjet birodalom; kisebb államokra szakadt szét és csak Oroszország maradt... Tehát úgy gondoljuk, hogy Amerika legyőzése - Isten engedelmével - megvalósítható és számunkra - Isten engedelmével - könnyebb, mint korábban a szovjet birodalom legyőzése".
- "Mert mi már harcoltunk ellenük - ahogyan a testvéreink is, akik harcba szálltak az amerikaiakkal, mint például Szomáliában. Még nem találtunk számottevő erőt. Amerikának nagy aurája van, amit arra használ, hogy megijessze az embereket, mielőtt harcba szállna." - válaszolta.
De a rövid és dicstelen szomáliai amerikai epizód megmutatta, hogy az amerikai hatalom nem terjedhet ki arra, hogy rendet teremtsen a hazájától távol lévő felkelő erőkön:
Amerika a megaláztatás, a vereség és a veszteség után farkát behúzva távozott, anélkül, hogy visszanézett volna; váratlanul visszavonult és elfelejtette azt a nagy médialelkesedést az Új Világrendről és arról, hogy ő ennek a rendnek az ura és azt tehet, amit csak akar."
Nem ez volt az első alkalom, hogy bin Laden Szomália példáját használta fel arra, hogy meggyőzze a szkeptikusokat a terve mögött meghúzódó logikáról.
Az al-Dzsazírának adott első interjújában három évvel korábban, az al-Kaida kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek ellen elkövetett, több mint 200 halálos áldozatot követelő kettős robbantásos merényletei után bin Laden megjegyezte, hogy:
Az al-Dzsazírának adott első interjújában három évvel korábban, az al-Kaida kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek ellen elkövetett, több mint 200 halálos áldozatot követelő kettős robbantásos merényletei után bin Laden megjegyezte, hogy:
Még korábban, a CNN újságírójának, Peter Arnettnek adott 1997-es interjújában bin Laden megjegyezte, hogy"Úgy gondoljuk, hogy Amerika sokkal gyengébb, mint Oroszország és a szomáliai dzsihádban harcoló testvéreinktől megtanultuk, hogy az amerikai katona hihetetlenül gyenge és gyáva. Még nyolcvanat sem öltek meg közülük és mégis teljes sötétségben menekültek az éjszaka közepén, semmit sem látva".
Szomáliában "egy kis ellenállás után az amerikai csapatok távoztak, miután semmit sem értek el. Elmentek, miután azt állították, hogy ők a legnagyobb hatalom a Földön. Elmentek némi ellenállás után a tehetetlen, szegény, fegyvertelen emberek részéről, akiknek egyetlen fegyverük a Mindenható Istenbe vetett hit és akik nem félnek az amerikai média koholt hazugságaitól".
Sőt, tette hozzá, kétkedve állítva, hogy az afgán dzsihád veteránjai Szomáliában harcoltak az amerikaiak ellen:
Sőt, tette hozzá, kétkedve állítva, hogy az afgán dzsihád veteránjai Szomáliában harcoltak az amerikaiak ellen:
Az ott harcolóktól megtudtuk, hogy meglepődve látták az amerikai harcosok alacsony szellemi morálját az orosz harcosokkal szerzett tapasztalataikhoz képest. Az amerikaiak elmenekültek azoktól a harcosoktól, akik harcoltak és megölték őket, míg az utóbbiak maradtak".
Azzal, hogy Afganisztánt választotta az Egyesült Államokkal vívott háború helyszínéül, amely szerinte az Egyesült Államok hanyatlását hozná el, bin Laden az afgán népet egy olyan konfliktusba keverte, amelyet nem ő választott, megduplázva polgárháborújuk hosszát további húsz évvel és csak a mészárosok számláját 46 000 civil áldozattal növelve.
És mégis, egy milliárdos könnyed magabiztosságával azt mondta az afgánoknak egy videoüzenetben, hogy az áldozatuk megérte - és hogy
És mégis, egy milliárdos könnyed magabiztosságával azt mondta az afgánoknak egy videoüzenetben, hogy az áldozatuk megérte - és hogy
"aki ebben kételkedik, tanuljon az oroszoktól, hogy az áldott dzsihád hogyan rombolta le a mítoszukat".
Mert, állította bin Laden, "a harc egyszerre anyagi és fizikai", így még akkor is, amikor a tálibok az amerikai bombázások alatt megtántorodtak,
"le lehet csapni a gazdasági bázisra, amely a katonai bázis alapja, így amikor a gazdaságuk kimerül, túlságosan el lesznek foglalva egymással ahhoz, hogy a szegény népeket leigázzák".
A terrorizmus elleni háborúnak mint az amerikai birodalom óriási, csapdába ejtő pénznyelőjének ez a hangsúlyozása végigvonul bin Laden üzenetein.
Az amerikai néphez intézett 2002-es levelében bin Laden azzal gúnyolta "az emberiség történelme által látott legrosszabb civilizáció" lakóit, hogy "könnyű volt provokálni ezt a kormányt és a vesztébe csalni."
Ahogy bin Laden büszkélkedett, a háborúk finanszírozásához szükséges hatalmas hitelfelvétel "valóban azt mutatja, hogy az al-Kaida nyereséget ért el, de másrészt azt is mutatja, hogy a Bush-kormányzat ugyanúgy profitált. Bárki, aki látja a kétes hírű nagyvállalatok, például a Halliburton és más, Bushhoz és kormányához kapcsolódó cégek által elnyert szerződések óriási nagyságát, meggyőződhet erről.
Mert, állította bin Laden, "a harc egyszerre anyagi és fizikai", így még akkor is, amikor a tálibok az amerikai bombázások alatt megtántorodtak,
"le lehet csapni a gazdasági bázisra, amely a katonai bázis alapja, így amikor a gazdaságuk kimerül, túlságosan el lesznek foglalva egymással ahhoz, hogy a szegény népeket leigázzák".
A terrorizmus elleni háborúnak mint az amerikai birodalom óriási, csapdába ejtő pénznyelőjének ez a hangsúlyozása végigvonul bin Laden üzenetein.
Csak két mudzsahedint kellett elküldenünk a Távol-Keletre, hogy felemeljenek egy rongyot, amelyre az "al-Kaida" felirat volt írva és a tábornokok máris futásnak eredtek. Ezzel emberi, pénzügyi és politikai veszteségeket okoztak Amerikának anélkül, hogy bármi említésre méltó eredményt értek volna el, azon kívül, hogy üzletet biztosítottak a magáncégeiknek."
Valóban, a kritikájában, hogy Amerika a terrorizmus elleni háborút a katonai-ipari komplexum számára hatalmas és jövedelmező gazdagságszerzési programmá alakította át, bin Laden vagy visszhangozza, vagy megelőlegezi a bal- és jobboldali amerikai beavatkozás-ellenesek azonos kritikáit, Bernie Sanderstől Trump korábbi, beavatkozás-ellenes inkarnációjáig.
Ahogy bin Laden büszkélkedett, a háborúk finanszírozásához szükséges hatalmas hitelfelvétel "valóban azt mutatja, hogy az al-Kaida nyereséget ért el, de másrészt azt is mutatja, hogy a Bush-kormányzat ugyanúgy profitált. Bárki, aki látja a kétes hírű nagyvállalatok, például a Halliburton és más, Bushhoz és kormányához kapcsolódó cégek által elnyert szerződések óriási nagyságát, meggyőződhet erről.
Pedig csak Amerika akkori republikánus kormányának jelenléte, amely minden bizonnyal Isten ajándéka, tette lehetővé ezt a helyzetet:"De a valóság az, hogy önök, az amerikai nép és a gazdaságuk az, aki veszít. Mert "Isten akaratából továbbra is csődig vérzik Amerika" - állította.
A Fehér Ház vezetése, amely olyannyira igyekszik háborús frontokat nyitni különböző vállalatai számára, legyen szó fegyverekről, olajról vagy építkezésekről, szintén hozzájárult az al-Kaida számára e figyelemre méltó eredményekhez."
Sőt, gúnyolódott:
egyes elemzők és diplomaták számára úgy tűnik, mintha mi és a Fehér Ház egy csapatban lennénk az Egyesült Államok saját célját követnénk, annak ellenére, hogy szándékaink eltérőek".
Nem csoda hát, hogy Biden hasonlóképpen a háborúk hatalmas - becslése szerint kétbillió dolláros - költségére hivatkozott a háborúk befejezése érdekében. De még ez a kolosszális összeg is alulbecsült lehet. Amint azt a Fortune nemrégiben megjegyezte, ez a szám nem tartalmazza a háború folytatásához felvett hitelek kamatainak kifizetését, sem a több mint 7000 amerikai halott túlélőinek kifizetett juttatásokat.
Nem tartalmazza a talán legnagyobb kiadást sem: a háború több mint 50 000 sebesült veteránjának orvosi számláit, amelyek 2050-re elérhetik a 2,3 billió dollárt.
Nem tartalmazza a talán legnagyobb kiadást sem: a háború több mint 50 000 sebesült veteránjának orvosi számláit, amelyek 2050-re elérhetik a 2,3 billió dollárt.
Összességében - állítja a Fortune a Brown Egyetem Costs of War projektjére hivatkozva - a terrorizmus elleni háború valódi számlája, beleértve a kisebb jemeni és szíriai hadműveleteket is, közelebb lehet a nyolctrillió dollárhoz, amelynek hatásaival az amerikai adófizetők még nem szembesültek, mivel
"az afgán és az iraki háború szinte teljes költsége hitelből származik, amelynek nagy részét még vissza kell fizetni".
Amerika hitelezői között természetesen Kína is ott van, amely kihasználta, hogy a Nyugat túlságosan elterelte a figyelmét azzal, hogy Afganisztán vadonjában megnyerte a hegyi falvak törzsfőnökeit, próbát tett és kudarcot vallott egy működő liberális demokrácia bevezetésével Irakban, majd az invázió által létrehozott Iszlám Állam kalifátus megsemmisítésével felgyorsította a globális ipari dominanciára való felemelkedését.
Bizonyára nem véletlen, hogy csak most, hogy a terrorizmus elleni háború véget ér, a Kínával való versengés végre behatolt az amerikai külpolitikai tudatba, annak ellenére, hogy különcnek vagy akár rasszistának gúnyolták, amikor Trump akkori elnökjelölt a birodalom legfőbb kihívásaként nevezte meg Kínát.
Még az infrastruktúráért és az állami kapacitásokért folytatott új hidegháborúban is, amely talán az a csatatér, amelyen a megingó nemzetek versenyezni fognak, az ázsiai sikertelen háborúkra elpazarolt pénzek - ahogy az Institute of Policy Studies kutatóintézet megjegyzi - "több problémát is megoldhattak volna az Egyesült Államokban, például az összes diákadósság eltörlését 1,7 billió dollárért [vagy] a teljes elektromos hálózat szén-dioxid-mentesítését 4,5 billió dollárért".
De ott vagyunk, ahol vagyunk. A háború, az adósság és a figyelemelterelés húsz sikertelen éve talán még nem vezetett Amerika összeomlásához, ahogy azt bin Laden lelkesen várta, de az biztos, hogy hátrányos helyzetbe hozta az akkori egyedüli szuperhatalmat a globális hegemóniához való jogáért folytatott közelgő versenyre való felkészülésben.
Ahogy Biden a kivonulást bejelentő beszédében megjegyezte, az afganisztáni kaland feladása azért volt szükséges, mert "Amerika alapvető erősségeinek megerősítésére kell összpontosítanunk, hogy megfelelhessünk a Kínával és más nemzetekkel folytatott stratégiai versenynek, amely valóban meg fogja határozni a jövőnket".
A kabuli kaotikus jeleneteket indokoló beszédében visszatérve erre a témára, megismételte, hogy "a világ változik. Komoly versenyben állunk Kínával... Meg kell erősítenünk Amerika versenyképességét, hogy megfeleljünk ezeknek az új kihívásoknak a 21. századért folyó versenyben", és "miközben lapot váltunk azzal a külpolitikával, amely az elmúlt két évtizedben irányította nemzetünket, tanulnunk kell a hibáinkból".
De vajon képes-e Amerika erre? Külpolitikai berendezkedésük minden bizonnyal idegenkedik attól, hogy tanulságokat vonjon le a két évtizedes kudarcokból, még akkor is, ha az egyszerű választók túlnyomó többségben támogatják Biden által Amerika történelmi küldetésének csökkentését.
Nem nyilvánvaló, hogy a húszéves háború sokrétű stratégiai katasztrófáiért felelős GOP establishment jogosan bírálhatja Biden döntését a háború befejezéséről, különösen akkor nem, ha az utolsó elnöke részben ugyanezen a platformon lovagolt hatalomra.
Mégis, még bin Laden állítólagos gyilkosa, egy SEAL-ügynökből lett konzervatív talkshow-híresség és maszkellenes aktivista is fenntartja a márkáját azzal, hogy azt állítja:
Maga az al-Kaida számára Amerika végtelen belpolitikai konfliktusa, legmélyebb rossz közérzete nem más, mint ok az ujjongó ünneplésre.
Egy nemrégiben készült propagandavideóban, az America Burns címűben, amely egy korábbi magazincikk adaptációja, az al-Kaida áttekintette az amerikai politikai színteret, és az "összeomlás szélén" álló "hanyatló államberendezkedés" belső megosztottságát ünnepelte.
Bizonyára nem véletlen, hogy csak most, hogy a terrorizmus elleni háború véget ér, a Kínával való versengés végre behatolt az amerikai külpolitikai tudatba, annak ellenére, hogy különcnek vagy akár rasszistának gúnyolták, amikor Trump akkori elnökjelölt a birodalom legfőbb kihívásaként nevezte meg Kínát.
Még az infrastruktúráért és az állami kapacitásokért folytatott új hidegháborúban is, amely talán az a csatatér, amelyen a megingó nemzetek versenyezni fognak, az ázsiai sikertelen háborúkra elpazarolt pénzek - ahogy az Institute of Policy Studies kutatóintézet megjegyzi - "több problémát is megoldhattak volna az Egyesült Államokban, például az összes diákadósság eltörlését 1,7 billió dollárért [vagy] a teljes elektromos hálózat szén-dioxid-mentesítését 4,5 billió dollárért".
Ahogy Biden a kivonulást bejelentő beszédében megjegyezte, az afganisztáni kaland feladása azért volt szükséges, mert "Amerika alapvető erősségeinek megerősítésére kell összpontosítanunk, hogy megfelelhessünk a Kínával és más nemzetekkel folytatott stratégiai versenynek, amely valóban meg fogja határozni a jövőnket".
A kabuli kaotikus jeleneteket indokoló beszédében visszatérve erre a témára, megismételte, hogy "a világ változik. Komoly versenyben állunk Kínával... Meg kell erősítenünk Amerika versenyképességét, hogy megfeleljünk ezeknek az új kihívásoknak a 21. századért folyó versenyben", és "miközben lapot váltunk azzal a külpolitikával, amely az elmúlt két évtizedben irányította nemzetünket, tanulnunk kell a hibáinkból".
De vajon képes-e Amerika erre? Külpolitikai berendezkedésük minden bizonnyal idegenkedik attól, hogy tanulságokat vonjon le a két évtizedes kudarcokból, még akkor is, ha az egyszerű választók túlnyomó többségben támogatják Biden által Amerika történelmi küldetésének csökkentését.
Nem nyilvánvaló, hogy a húszéves háború sokrétű stratégiai katasztrófáiért felelős GOP establishment jogosan bírálhatja Biden döntését a háború befejezéséről, különösen akkor nem, ha az utolsó elnöke részben ugyanezen a platformon lovagolt hatalomra.
Mégis, még bin Laden állítólagos gyilkosa, egy SEAL-ügynökből lett konzervatív talkshow-híresség és maszkellenes aktivista is fenntartja a márkáját azzal, hogy azt állítja:
Most zavarba ejt, hogy egyáltalán fontolgatjuk, hogy tárgyaljunk a tálibokkal... Miért nem öljük meg őket?"
- mondta az amerikai konzervatívok tapsára, akik ugyanolyan szenvedélyesen tapsolták Trump beavatkozás-ellenességét, amikor az amerikai kultúrharc véletlenszerűen forgó kereke más ösztönzők jutalmazására volt kalibrálva.
Maga az al-Kaida számára Amerika végtelen belpolitikai konfliktusa, legmélyebb rossz közérzete nem más, mint ok az ujjongó ünneplésre.
Amerika a polgárháború szélén tántorog
Az al-Kaida megfogalmazásában Amerika a polgárháború szélén tántorog. Hatalmas biztonsági apparátusa egyre inkább magukra az amerikai választókra irányult, mivel a durva populizmus és a biztonsági állam és "az amerikai médiaipart irányító liberális sajtó" közötti reaktív összejátszás kombinációja forráspontig emelte az ország feszültségeit.
Ennek következtében Amerika "uzsorakamatra épülő gazdasága" csupán "egy felfújt lufi, amely készen áll arra, hogy szétrobbanjon" és csak "a vállalati rablóbárókat" és "a kommunista Kínát" szolgálja. Sőt, dicsekednek: "Allah bölcsessége volt, hogy a negyedik repülőgép, amelynek lezuhanását Dick Cheney rendelte el szeptember 11-én, nem érte el a célját és az amerikaiakra maradt a feladat, hogy saját kezükkel rombolják le demokráciájuk építményét".
Mit lehet tehát elmondani Amerika helyzetéről húsz évvel 9/11 után?
Mit lehet tehát elmondani Amerika helyzetéről húsz évvel 9/11 után?
Stratégiai szempontból a hegemónia furcsa oximoronnak tűnik, egy globális katonai birodalomnak, amely nem képes háborúkat nyerni.
Képes emberek százezreit megölni és mérhetetlen pusztítást végezni - általában a legjobb és legnemesebb szándékkal -, de úgy tűnik, képtelen arra, hogy a túlnyomó katonai erőt, amelytől globális pozíciója függ, úgy alkalmazza, hogy az érdekeit előmozdítsa.
Tekintettel arra, hogy katonai kasztja még arra sem volt képes, hogy egy általa ellenőrzött repülőtérről egy általa meghatározott menetrend szerint vértelenül kivonuljon, ki fogadhatna magabiztosan arra, hogy győztesként kerülne ki egy olyan kompetens és felkészült, közel egyenrangú ellenféllel szemben, mint Kína?
Csak egy vakmerő szerencsejátékos, vagy a brit kormány lenne boldog egy ilyen nagy téttel bíró kockadobástól. Politikai szempontból Amerika megosztottsága inkább elrettentő példa, mintsem példa a világ számára, amelyet még mindig azt állítja, hogy vezet.
Ha az USA továbbra is megtartja a liberális demokrácia globális zászlóvivőjének státuszát, akkor a liberális demokrácia nem olyan csábító kilátás, mint amilyennek egykor tűnt.
Amerika kivonulása Afganisztánból, akárcsak az Irakból való kivonulás - amely egy megfelelő szünet után, hogy elkerüljük a látszatát annak, hogy az Irán által támogatott milíciák, akiket a háború megerősített, szorítják ki valójában az USA-t - nem jelenti az amerikai hatalom végét.
Maguk a háborúk jelentették a csapdát, amint azt bin Laden újra és újra világossá tette, és befejezésük a kiegyensúlyozás szükséges pillanata, hogy az előttünk álló sokkal nagyobb kihívásra összpontosíthassunk. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy Biden volt az az elnök, akire az amerikai birodalomnak szüksége volt, még akkor is, ha támogatói nem tudták, hogy ezt kapták: egy óvatos realista, akit egy liberális-imperialista intézmény hozott hatalomra, és aki a megszorítások és az objektív hanyatlás nagyjából kompetens irányítója.
(Ez utóbbival szerintem sokunk és amerikaiak többsége is vitatkozna, főleg, hogy Joe Biden teljesen inkompetens és jól láthatóan nem sok beleszólása van a valódi döntésekbe. - SBG Buddha - VilagHelyzete megj.)
Ezért helytelen azt állítani - ahogy Tom Tugendhat és mások tették -, hogy az afganisztáni kivonulás Amerika szuezi pillanata, nem utolsósorban azért, mert Szuez katonai győzelem volt Nagy-Britannia számára.
Képes emberek százezreit megölni és mérhetetlen pusztítást végezni - általában a legjobb és legnemesebb szándékkal -, de úgy tűnik, képtelen arra, hogy a túlnyomó katonai erőt, amelytől globális pozíciója függ, úgy alkalmazza, hogy az érdekeit előmozdítsa.
Tekintettel arra, hogy katonai kasztja még arra sem volt képes, hogy egy általa ellenőrzött repülőtérről egy általa meghatározott menetrend szerint vértelenül kivonuljon, ki fogadhatna magabiztosan arra, hogy győztesként kerülne ki egy olyan kompetens és felkészült, közel egyenrangú ellenféllel szemben, mint Kína?
Csak egy vakmerő szerencsejátékos, vagy a brit kormány lenne boldog egy ilyen nagy téttel bíró kockadobástól. Politikai szempontból Amerika megosztottsága inkább elrettentő példa, mintsem példa a világ számára, amelyet még mindig azt állítja, hogy vezet.
Ha az USA továbbra is megtartja a liberális demokrácia globális zászlóvivőjének státuszát, akkor a liberális demokrácia nem olyan csábító kilátás, mint amilyennek egykor tűnt.
Amerika kivonulása Afganisztánból, akárcsak az Irakból való kivonulás - amely egy megfelelő szünet után, hogy elkerüljük a látszatát annak, hogy az Irán által támogatott milíciák, akiket a háború megerősített, szorítják ki valójában az USA-t - nem jelenti az amerikai hatalom végét.
Maguk a háborúk jelentették a csapdát, amint azt bin Laden újra és újra világossá tette, és befejezésük a kiegyensúlyozás szükséges pillanata, hogy az előttünk álló sokkal nagyobb kihívásra összpontosíthassunk. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy Biden volt az az elnök, akire az amerikai birodalomnak szüksége volt, még akkor is, ha támogatói nem tudták, hogy ezt kapták: egy óvatos realista, akit egy liberális-imperialista intézmény hozott hatalomra, és aki a megszorítások és az objektív hanyatlás nagyjából kompetens irányítója.
(Ez utóbbival szerintem sokunk és amerikaiak többsége is vitatkozna, főleg, hogy Joe Biden teljesen inkompetens és jól láthatóan nem sok beleszólása van a valódi döntésekbe. - SBG Buddha - VilagHelyzete megj.)
Ezért helytelen azt állítani - ahogy Tom Tugendhat és mások tették -, hogy az afganisztáni kivonulás Amerika szuezi pillanata, nem utolsósorban azért, mert Szuez katonai győzelem volt Nagy-Britannia számára.
Helyesebb lenne úgy tekinteni rá, mint Amerika Szingapúrjára, a tervezés és a túlzott magabiztosság kudarcára, amely a birodalmi hatalom összeomlását jelentette Ázsia hatalmas területein, de inkább erkölcsi és pszichológiai vereséget, mint végső stratégiai vereséget. A szuezi pillanat, ha eljön, még mindig a horizonton túl van.
Az amerikai birodalom fénye megkopott, de az alapstruktúra még évtizedekig megmaradhat; ha Amerika el is vesztette globális vezetői igényeit, elvesztette a vágyát is, hogy azokat érvényesítse. Azzal, hogy Biden felhagyott Amerika kudarcba fulladt háborúival, hogy a hanyatló infrastruktúrára és a jövőjét meghatározó nagyhatalmi versenyre összpontosítson, talán húsz évvel a szeptember 11-i mészárlás után végre kiűzte bin Laden szellemét.
Az amerikai birodalom fénye megkopott, de az alapstruktúra még évtizedekig megmaradhat; ha Amerika el is vesztette globális vezetői igényeit, elvesztette a vágyát is, hogy azokat érvényesítse. Azzal, hogy Biden felhagyott Amerika kudarcba fulladt háborúival, hogy a hanyatló infrastruktúrára és a jövőjét meghatározó nagyhatalmi versenyre összpontosítson, talán húsz évvel a szeptember 11-i mészárlás után végre kiűzte bin Laden szellemét.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete
Forrás: UNHERD
Forrás: UNHERD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése