Valaha úgy gondolták, hogy a szülők tudják igazán, mi a legjobb a gyermekeiknek. Most úgy tűnik, hogy ez már az állam szerepe, miután egy bíró "bántalmazónak és elhanyagolónak" minősített egy házaspárt, amiért megpróbálták megakadályozni lányuk nemváltását.
Erről számolt be ma az RT News, mely elemzés gondolatait teljes egészében lefordítottam számotokra! (VilagHelyzete) A gender-kérdés amúgy is korunk egyik legforróbb és egyben legjobban ideologizált területévé vált.
Egy rendkívül érdekes és fontos ügy került a héten a nyugat-ausztráliai (WA) legfelsőbb bíróság elé, amelyben a szülők fellebbeztek, mivel ellenezték gyermekük kívánságát, aki transzneműnek vallotta magát és nemváltoztatási eljáráson akart átesni.
A gyermek nőnemű és 15 éves korában transznemű férfivá akart átalakulni - ez a Perth-i Gyermekkórház által kínált szokásos eljárás.
Amikor a szülei nem voltak hajlandóak ebbe beleegyezni, a gyermek öngyilkossággal fenyegetőzött és a WA Department of Communities gondozásba vette. A szülők ellen ezután jogi eljárás indult, és a gyermekbíróság bírája megállapította, hogy "bántalmazó és elhanyagoló" módon viselkedtek a lányukkal szemben.
A fellebbezés bizonyos értelemben tárgytalan, mivel amint a gyermek betölti a 18. életévét, szülei véleményétől függetlenül igénybe veheti az átváltoztatási eljárást. A szülők azonban elvi okokból fellebbeztek, mert úgy vélik, hogy igazságtalanul bántak velük.
A nyugat-ausztráliai kormány - amely finanszírozza és támogatja a gyermekek és serdülők nemi sokszínűségével foglalkozó szolgálatot - megvédi a bíró döntését és a fellebbezést Peter Quinlan, Nyugat-Ausztrália főbírája fogja tárgyalni.
Egy rendkívül érdekes és fontos ügy került a héten a nyugat-ausztráliai (WA) legfelsőbb bíróság elé, amelyben a szülők fellebbeztek, mivel ellenezték gyermekük kívánságát, aki transzneműnek vallotta magát és nemváltoztatási eljáráson akart átesni.
A gyermek nőnemű és 15 éves korában transznemű férfivá akart átalakulni - ez a Perth-i Gyermekkórház által kínált szokásos eljárás.
Amikor a szülei nem voltak hajlandóak ebbe beleegyezni, a gyermek öngyilkossággal fenyegetőzött és a WA Department of Communities gondozásba vette. A szülők ellen ezután jogi eljárás indult, és a gyermekbíróság bírája megállapította, hogy "bántalmazó és elhanyagoló" módon viselkedtek a lányukkal szemben.
A fellebbezés bizonyos értelemben tárgytalan, mivel amint a gyermek betölti a 18. életévét, szülei véleményétől függetlenül igénybe veheti az átváltoztatási eljárást. A szülők azonban elvi okokból fellebbeztek, mert úgy vélik, hogy igazságtalanul bántak velük.
A nyugat-ausztráliai kormány - amely finanszírozza és támogatja a gyermekek és serdülők nemi sokszínűségével foglalkozó szolgálatot - megvédi a bíró döntését és a fellebbezést Peter Quinlan, Nyugat-Ausztrália főbírája fogja tárgyalni.
Quinlan bíró híres úgynevezett "progresszív" nézeteiről, amelyeket rendszeresen hosszas, bíróságon kívüli beszédekben fejt ki - ez manapság divatos időtöltés, amelyet sok bíró folytat a nyugati társadalmakban.
A múlt hónapban például beszédet mondott arról, amit úgy jellemzett, mint "a szexuális zaklatás és a nemi alapú megkülönböztetés átható és alattomos áramlata a kultúránkban és a munkahelyeinken".
Még egy személyes mea culpa is szerepelt benne.
"Az alatt az évtized alatt, amíg a jogi szakmában dolgoztam, számtalan olyan példa volt, amikor tanúja voltam zaklatásnak vagy megkülönböztetésnek, de túl tudatlan, szándékosan vak voltam, vagy egyszerűen csak féltem a fejemet a korlát fölé dugni, hogy felhívjam a figyelmet arra, amit ügyvédként etikai kötelességem lett volna megnevezni és elítélni" - mondta a bíró.
A fellebbezés kimenetelétől függetlenül fontos, hogy megpróbáljuk megérteni, hogyan kerültek ezek a szülők abba a szorult helyzetbe, amelyben most vannak.
Negyven évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ma azonban ez sok nyugati társadalomban mindennapossá válik, ahogy a transzneműek jogainak ideológiája eluralkodik és a kormányok kritika nélkül bevezetik és érvényesítik.
Az Egyesült Államokban például a Biden-kormány egyik első intézkedése az volt, hogy átfogó törvényt vezetett be a "transzneműek jogairól".
Ausztráliában pedig jelenleg a viktoriánus állam parlamentje előtt van egy olyan jogszabály, amely bűncselekménynek tekinti, ha a szülők a gyermekeiknek a nemi átalakulás ellen adnak tanácsot.
1. Először is, az ő sorsuk csak egy olyan társadalomban lehetséges, amelyben a családot mint autonóm intézményt megsemmisítették - ez a folyamat a 20. század eleje óta gyors ütemben halad.
A család a 19. században a polgári társadalom központi intézménye volt - és önállóan működött, a piac és az uralkodó politikai ideológiák értékrendjétől nagyon eltérő értékek által vezérelve. Christopher Lasch történész "Menedék egy szívtelen világban" című könyvében részletesen bemutatta a polgári család hanyatlását, ami nagyon találóan jellemzi eredeti szerepét és funkcióját.
A 19. századi családban a szülők kizárólagos felelősséggel tartoztak gyermekeik gondozásáért, neveléséért és oktatásáért, és a törvény gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást adott nekik e feladatok ellátására.
A hagyományos család hanyatlásával az állam és a szociális munkások, egészségügyi szakemberek és tanácsadók egyre növekvő serege átvette a korábban a szülők által ellátott feladatokat és a szülői hatalmat gyakorlatilag eltörölték.
Pontosan ebben a helyzetben találják magukat a nyugat-ausztráliai szülők.
A múlt hónapban például beszédet mondott arról, amit úgy jellemzett, mint "a szexuális zaklatás és a nemi alapú megkülönböztetés átható és alattomos áramlata a kultúránkban és a munkahelyeinken".
Még egy személyes mea culpa is szerepelt benne.
"Az alatt az évtized alatt, amíg a jogi szakmában dolgoztam, számtalan olyan példa volt, amikor tanúja voltam zaklatásnak vagy megkülönböztetésnek, de túl tudatlan, szándékosan vak voltam, vagy egyszerűen csak féltem a fejemet a korlát fölé dugni, hogy felhívjam a figyelmet arra, amit ügyvédként etikai kötelességem lett volna megnevezni és elítélni" - mondta a bíró.
A fellebbezés kimenetelétől függetlenül fontos, hogy megpróbáljuk megérteni, hogyan kerültek ezek a szülők abba a szorult helyzetbe, amelyben most vannak.
Negyven évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ma azonban ez sok nyugati társadalomban mindennapossá válik, ahogy a transzneműek jogainak ideológiája eluralkodik és a kormányok kritika nélkül bevezetik és érvényesítik.
Az Egyesült Államokban például a Biden-kormány egyik első intézkedése az volt, hogy átfogó törvényt vezetett be a "transzneműek jogairól".
Ausztráliában pedig jelenleg a viktoriánus állam parlamentje előtt van egy olyan jogszabály, amely bűncselekménynek tekinti, ha a szülők a gyermekeiknek a nemi átalakulás ellen adnak tanácsot.
A nyugat-ausztráliai szülők helyzetének három fő szempontja különösen figyelemre méltó.
1. Először is, az ő sorsuk csak egy olyan társadalomban lehetséges, amelyben a családot mint autonóm intézményt megsemmisítették - ez a folyamat a 20. század eleje óta gyors ütemben halad.
A család a 19. században a polgári társadalom központi intézménye volt - és önállóan működött, a piac és az uralkodó politikai ideológiák értékrendjétől nagyon eltérő értékek által vezérelve. Christopher Lasch történész "Menedék egy szívtelen világban" című könyvében részletesen bemutatta a polgári család hanyatlását, ami nagyon találóan jellemzi eredeti szerepét és funkcióját.
A 19. századi családban a szülők kizárólagos felelősséggel tartoztak gyermekeik gondozásáért, neveléséért és oktatásáért, és a törvény gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást adott nekik e feladatok ellátására.
A hagyományos család hanyatlásával az állam és a szociális munkások, egészségügyi szakemberek és tanácsadók egyre növekvő serege átvette a korábban a szülők által ellátott feladatokat és a szülői hatalmat gyakorlatilag eltörölték.
Pontosan ebben a helyzetben találják magukat a nyugat-ausztráliai szülők.
Nemcsak azt a jogot tagadták meg tőlük, hogy lányukról gondoskodjanak és megvédjék - ahogyan ők látják, és személyes értékrendjüknek megfelelően -, hanem gyermeküket az állam elvette tőlük.
2. Másodszor, sok más, korábban autonóm intézményhez - egyetemek, bíróságok, egyházak és kulturális intézmények - hasonlóan a családot és a gyermekeket is a piac birodalmába rángatták, ahol kénytelenek megfelelni a legtöbb nyugati társadalmat irányító globalizált elit politikai ideológiáinak.
Ez a folyamat - amelyet a konzervatív értelmiségiek tévesen "kultúrharcnak" neveznek, és baloldali jelenségként tévesen jellemeznek - az elmúlt 40 évben olyan mértékben felerősödött, hogy mára valószínűleg visszafordíthatatlanná vált.
Miért bélyegezték meg tehát a nyugat-ausztráliai szülőket "bántalmazónak és elhanyagolónak"?
Mert volt bátorságuk szembeszállni egy divatos, államilag támogatott uralkodó ideológiával: az úgynevezett "transzneműek jogainak" ideológiájával. És ezért a vétkükért elszenvedték a kötelező büntetést, amelyet azokkal szemben szabnak ki, akik ilyen módon cselekszenek: szülői "törlést" kaptak.
3. A történtek harmadik aspektusa talán a legaggasztóbb.
Elég rossz lenne, ha a divatos ideológia, amelynek alapján ezeket a szülőket üldözték, ésszerű és racionális lenne. De nem az - ez nyilvánvalóan ésszerűtlen és őszintén szólva irracionális.
Tény, hogy a globalizált elit legtöbb ideológiája - beleértve a katasztrofális klímaváltozást, a kritikai fajelméletet és a MeToo-feminizmust - eredendően irracionális.
Ezek nem mások, mint az erkölcsi pózolás öncélú formái, amelyek eredendően képtelenek megoldani azokat a problémákat, amelyeket gyógyítani akarnak. (Ha valaki kételkedik ebben a tételben, tegye fel magának a kérdést, hogy a kritikai fajelmélet javított-e a faji kapcsolatokon Amerikában az utóbbi időben, vagy hogy a MeToo-feminizmus javított-e a nemek közötti kapcsolatokon).
Ezek az ideológiák az 1960-as évek végétől kezdve fokozatosan és egyre irracionálisabban fejlődtek ki, hogy megvédjék a nyugati globalizált gazdasági rendet, amely nem volt hajlandó érdemben megreformálni magát.
Hamisan radikális doktrínáknak álcázva magukat, alapjában véve mélyen konzervatívak, az osztály- és társadalmi kategóriákat biológiai kategóriákkal helyettesítik, amelyek szerint kiváltságokat és pótlólagos "szabadságokat" osztogatnak a kivételezett csoportoknak, miközben a gazdasági egyenlőtlenségeket és a valódi társadalmi problémákat érintetlenül hagyják.
A haladást inkább biológiailag, mint társadalmilag és gazdaságilag határozzák meg. E doktrínák irracionalitását természetesen fokozza, hogy híveik kategorikusan elutasítják a velük kapcsolatos kritikát.
Az egyéneknek még a legjobb időkben sem könnyű szembeszállni az államilag szentesített uralkodó ideológiákkal - és manapság különösen nehéz ezt megtenni a legtöbb nyugati társadalomban.
Nem kellemes élmény "eltöröltnek" lenni.
2. Másodszor, sok más, korábban autonóm intézményhez - egyetemek, bíróságok, egyházak és kulturális intézmények - hasonlóan a családot és a gyermekeket is a piac birodalmába rángatták, ahol kénytelenek megfelelni a legtöbb nyugati társadalmat irányító globalizált elit politikai ideológiáinak.
Ez a folyamat - amelyet a konzervatív értelmiségiek tévesen "kultúrharcnak" neveznek, és baloldali jelenségként tévesen jellemeznek - az elmúlt 40 évben olyan mértékben felerősödött, hogy mára valószínűleg visszafordíthatatlanná vált.
Miért bélyegezték meg tehát a nyugat-ausztráliai szülőket "bántalmazónak és elhanyagolónak"?
Mert volt bátorságuk szembeszállni egy divatos, államilag támogatott uralkodó ideológiával: az úgynevezett "transzneműek jogainak" ideológiájával. És ezért a vétkükért elszenvedték a kötelező büntetést, amelyet azokkal szemben szabnak ki, akik ilyen módon cselekszenek: szülői "törlést" kaptak.
3. A történtek harmadik aspektusa talán a legaggasztóbb.
Elég rossz lenne, ha a divatos ideológia, amelynek alapján ezeket a szülőket üldözték, ésszerű és racionális lenne. De nem az - ez nyilvánvalóan ésszerűtlen és őszintén szólva irracionális.
Tény, hogy a globalizált elit legtöbb ideológiája - beleértve a katasztrofális klímaváltozást, a kritikai fajelméletet és a MeToo-feminizmust - eredendően irracionális.
Ezek nem mások, mint az erkölcsi pózolás öncélú formái, amelyek eredendően képtelenek megoldani azokat a problémákat, amelyeket gyógyítani akarnak. (Ha valaki kételkedik ebben a tételben, tegye fel magának a kérdést, hogy a kritikai fajelmélet javított-e a faji kapcsolatokon Amerikában az utóbbi időben, vagy hogy a MeToo-feminizmus javított-e a nemek közötti kapcsolatokon).
Ezek az ideológiák az 1960-as évek végétől kezdve fokozatosan és egyre irracionálisabban fejlődtek ki, hogy megvédjék a nyugati globalizált gazdasági rendet, amely nem volt hajlandó érdemben megreformálni magát.
Hamisan radikális doktrínáknak álcázva magukat, alapjában véve mélyen konzervatívak, az osztály- és társadalmi kategóriákat biológiai kategóriákkal helyettesítik, amelyek szerint kiváltságokat és pótlólagos "szabadságokat" osztogatnak a kivételezett csoportoknak, miközben a gazdasági egyenlőtlenségeket és a valódi társadalmi problémákat érintetlenül hagyják.
A haladást inkább biológiailag, mint társadalmilag és gazdaságilag határozzák meg. E doktrínák irracionalitását természetesen fokozza, hogy híveik kategorikusan elutasítják a velük kapcsolatos kritikát.
Az egyéneknek még a legjobb időkben sem könnyű szembeszállni az államilag szentesített uralkodó ideológiákkal - és manapság különösen nehéz ezt megtenni a legtöbb nyugati társadalomban.
Nem kellemes élmény "eltöröltnek" lenni.
Mindazonáltal fontos, hogy az ilyen kihívásoknak eleget tegyenek - és a nyugat-ausztráliai szülőket dicséret illeti azért a bátor kiállásért, amelyet az őket szembeállító ideológiai és intézményi erők félelmetes sorával szemben tanúsítottak.
A teljes cikket fordította: SBG Buddha - VilagHelyzete
Forrás: RT News
Forrás: RT News
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése