Az orosz-kínai partnerség aláásására irányuló amerikai erőfeszítések kudarcra vannak ítélve, mert Washington nem érti Moszkva aggodalmait
Az USA egyre inkább aggódik amiatt, hogy Oroszország és Kína erős új stratégiai partnerséget alakít ki. Mivel Moszkva és Peking összehangolta külpolitikai álláspontját, a kapcsolat ma már nem csak nevében tűnik szövetségnek. Erről ír elemzést az RT News. A teljes cikket lefordítottam nektek (VilagHelyzete)
China Sleepy Joe
Amerika stratégiája most úgy tűnik, hogy megosztottságot szít a két ország között azzal, hogy Oroszországot a kapcsolat "junior partnerének" állítja be. Ez visszahat az 1970-es évekre, amikor Henry Kissinger kihasználta Kína azon aggodalmát, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatában a kisebbik félnek számít, azért, hogy megossza a két óriást.
Miközben Oroszország érthető módon aggódik az ázsiai partnerével való gazdasági kapcsolatai aszimmetriája miatt, a "junior partner" narratíva néhány hibás feltételezésen alapul a nemzetközi ügyekhez való hozzáállásával kapcsolatban.
Oroszország mint ellen-hegemón hatalom
Kezdetben azt várták, hogy az orosz-kínai partnerség zátonyra fut Peking közép-ázsiai gazdasági ambíciói miatt, most pedig ugyanezek a hangok azt jósolják, hogy Moszkva állítólagos azon félelmei miatt fog megtörni, hogy Oroszország háttérbe szorul. Mindkét elmélet valószínűleg megdől, mivel a hegemón ambíciók feltételezésén alapulnak.
A 19. század folyamán Oroszország és Nagy-Britannia a Nagy Játszma néven ismertté vált küzdelemben versengett az eurázsiai térség dominanciájáért. A 20. században a Szovjetunió és az Egyesült Államok a hidegháború alatt a világuralomért versengett.
A 21. században Oroszországnak sem a képességei, sem a szándékai nincsenek meg a hegemóniára való törekvésre. Ehelyett Moszkva kiegyensúlyozó és ellenhegemón hatalomként határozta meg szerepét.
A Szovjetunió bukása után Moszkva arra törekedett, hogy a Nyugathoz csatlakozva egy befogadó Nagy-Európát építsen. Oroszország kész volt elfogadni a sokkal erősebb USA "junior partnerének" szerepét. Ez azt jelentené, hogy Washington vezethetne, de nem dominálhatna.
Ennek ellenére az amerikai biztonsági stratégia kifejezetten a teljes dominanciára törekedett, és magáévá tette az egypólusú status quo megszilárdításának vágyát, Washington pedig még az "egyenlők közötti elsőségnél" is többet akart. Ennek eredményeként Oroszországnak soha nem ajánlották fel a junior partner szerepét, és ehelyett kizárták az európai biztonsági architektúrából. Megmaradt a hidegháború zéróösszegű formája.
A nagyobb eurázsiai partnerség
Az Oroszországgal való partnerségben Kína nyilvánvalóan az erősebb gazdaság, és az ilyen aszimmetriák bizonyos korlátokat szabnak. Moszkva elfogadja a kínai vezetést, de elutasítja a kínai dominanciát.
Így, ha Kína az "első az egyenlők között" elvet választja, a partnerség tartósnak bizonyul és Moszkva megbékélhet azzal, hogy gazdasági ügyekben a világ legnépesebb országa mögött a második hegedűs szerepét játssza.
Így, ha Kína az "első az egyenlők között" elvet választja, a partnerség tartósnak bizonyul és Moszkva megbékélhet azzal, hogy gazdasági ügyekben a világ legnépesebb országa mögött a második hegedűs szerepét játssza.
Kína eddig nem próbálta kihasználni ezeket az aszimmetriákat Oroszországgal szemben. Washington azon törekvéseivel ellentétben, hogy Oroszországot elszakítsa kelet-európai és közép-ázsiai szomszédaitól, Peking elkerülte az ilyen jellegű terveket és inkább az orosz stratégiai érdekek kielégítésére törekedett.
Egyszerűen fogalmazva, Kínának nem áll érdekében, hogy feladja az "első az egyenlők között" pozícióját az egypólusú ambíciók javára.
Oroszország nélkülözhetetlen partner Kína számára ahhoz, hogy gazdasági vezető pozíciót alakítson ki a nagy eurázsiai térségben. Egy többpólusú világban Moszkva felveheti a swing power pozíciót és más hatalmi központok felé fordulhat, amennyiben Peking a vezető szerepkörön túlra törekszik, hogy megpróbáljon dominálni.
Mi az alternatív ajánlat?
Hipotetikusan, még ha Oroszország aggódna is a "junior partner" szerepe miatt, amikor Kínáról van szó, mit tudna az USA felajánlani, hogy Moszkva elszakadjon Pekingtől?
Washington számára nehéz lesz meggyőzni az oroszokat arról, hogyaz USA "megmentheti" országukat a Kínával való aszimmetrikus partnerségtől, mivel ennek a kapcsolatnak tulajdonítják, hogy védi Oroszországot az amerikai gazdasági kényszerítéssel szemben.
Kissinger háromszög-diplomáciája arra épített, hogy a Szovjetunió és Kína egymásnál kedvezőbb kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal.
Az USA azonban az elmúlt hét évben maximális katonai, gazdasági és politikai nyomásgyakorlással, valamint heves oroszellenes információs háborúval igyekezett gyengíteni Oroszországot.
Ezzel a hatalmas kihívással szemben Kína nélkülözhetetlen partnerré vált Oroszország számára egy párhuzamos gazdasági architektúra létrehozásában, új technológiákkal, stratégiai iparágakkal, közlekedési folyosókkal, bankokkal, fizetési rendszerekkel stb. együtt.
Az orosz-kínai partnerség ösztönzői az USA-tól függetlenül léteznének, bár a Moszkvával szembeni amerikai agresszió kétségtelenül fokozta a kapcsolatra vonatkozó közös érzésüket.
Optimizmusra ad okot, hogy Joe Biden kinyújtja a kezét Oroszország felé. Washington azonban legfeljebb ideiglenes "tűzszünetet" fog ajánlani az ellenségeskedésekben, nem pedig egy kölcsönösen elfogadható hidegháború utáni újraindítást, amely az európai biztonsági architektúrát a választóvonalak leküzdése érdekében megreformálja.
Az USA maximális nyomásgyakorlási kampánya Ukrajna ügyében kudarcot vallott, az Északi Áramlat 2 gázvezetéket nem sikerült megakadályozni, a szíriai háború pedig a végéhez közeledik, mivel Szaúd-Arábia és a térség más államai helyreállítják kapcsolataikat Bassár al-Aszad kormányával.
Az USA nem fogadja el, hogy Európában csupán "az első az egyenlők között" szerepet játsszon. Washington inkább arra törekszik, hogy átcsoportosítsa és átirányítsa figyelmét Kínára, mint fő ellenfelére.
Biden kezdeményezése mindazonáltal csodálatra méltó - fogalmaz az RT News - és lehetőséget kínál a feszültségek csökkentésére és talán némi gazdasági kapcsolat helyreállítására a Nyugat és Oroszország között. Oroszország világpiaci kapcsolatainak diverzifikálása összhangban van azzal a célkitűzéssel, hogy a többpólusú Nagy-Eurázsiában puha egyensúlyozó legyen, és megfelel az USA azon reményének is, hogy elkerülhető, hogy Moszkva túlságosan függővé váljon Kínától.
Ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy Oroszország feladja stratégiai partnerségét Pekinggel, vagy csatlakozzon bármilyen Kína-ellenes kezdeményezéshez, mivel az ország továbbra is nélkülözhetetlen partnere a Nagy-Eurázsia kezdeményezés előmozdításában.
Fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete
Forrás: RT News
Az egyik legfontosabb VilagHelyzete Cikket, melynek ismerete nélkülözhetetlen, a mai világpolitikai folyamatok megértéséhez:
"Az USA legfontosabb érdeke az elmúlt száz évben, az I. és a II. világháborúban, valamint a hidegháborúban is abban állt, hogy Németország és Oroszország viszonya hogyan alakul. Mert ha ezek az érdekek összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk nézve veszélyt jelentene.
A mi legfontosabb érdekünk, hogy ez az eset ne következzen be!"
"Az USA ősi félelme, hogy a német tőke és technológia az orosz nyersanyagtartalékokkal és humán erőforrásokkal összefonódnak. Ez az egyetlen kombináció, amitől az USA-nak már évszázadok óta pokoli félelme van."
"Az USA ősi félelme, hogy a német tőke és technológia az orosz nyersanyagtartalékokkal és humán erőforrásokkal összefonódnak. Ez az egyetlen kombináció, amitől az USA-nak már évszázadok óta pokoli félelme van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése