Az USA kihátrál végre Ukrajna mögül?
A stratégiai kétértelműség vége? Amerika végre nem tesz úgy, mintha háborút kockáztatna Oroszországgal az állítólagos "szövetséges" Ukrajna miatt. - erről írt ma az RT News. A teljes cikket lefordítottam magyarra.
Az USA háborút indítana Oroszország ellen Ukrajna miatt?
A Moszkva és Kijev közötti feszültség fokozódásával egyesek arra figyelmeztetnek, hogy Ukrajna és Washington "szövetsége" a két fő nukleáris szuperhatalom közötti konfliktusba torkollhat.
Kivéve persze, hogy az USA és Ukrajna között nincs szövetség.
Ezen a héten Antony Blinken amerikai külügyminiszter gyakorlatilag véget vetett annak az elképzelésnek, hogy Ukrajnának nyugati támogatói készen állnak arra, hogy egy pillanat alatt közbelépjenek, ha támadás éri.
Az MSNBC-nek adott interjújában arra a kérdésre, hogy háború esetén amerikai erőket lehetne-e csatába küldeni az orosz csapatokkal szemben, hogy támogassák Kijevet, csak annyit válaszolt, hogy
Washington elkötelezett amellett, hogy "segítsen Ukrajnának megvédeni magát".
Más szóval, nem. Sőt, ezekkel a szavakkal Blinken alátámasztotta a moszkvai gyanút, miszerint Washington kész arra, hogy az utolsó ukránig harcoljon Moszkva ellen, de saját csapatait soha nem kockáztatná ebben az akcióban.
Nehéz túlbecsülni a külügyminiszter válaszának jelentőségét, amely gyakorlatilag véget vetett az Ukrajnával kapcsolatos stratégiai kétértelműség kiszámított politikájának.
A külügyminisztérium évek óta vonakodott nyilatkozni arról, hogy meddig menne el a kelet-európai országért és hogy saját katonáit küldené-e csatába állítólagos szövetségeséért.
Az, hogy a maszk most elcsúszott, alapvetően megváltoztatja a helyzet természetét.
A Fehér Ház a jelek szerint a térséggel kapcsolatos külpolitikáját is megváltoztatta azzal, hogy egy hivatalos átiratban átdolgozta az Ukrajna NATO katonai blokkhoz való csatlakozásának kilátását lekicsinyítő részt. Miután a 2014-es Majdan után Kijev a Nyugat felé fordult, az EU és az Egyesült Államok felé tett hitelt érdemlő lépéseket, hangsúlyozva "szövetségeinek" fontosságát és a Közép-Európa felé irányuló állítólagos orosz agresszióval szembeni előőrsi szerepét. Ez az érv mára egyre kevesebb bizonyítékon alapul.
A stratégiai kétértelműség hazárdjáték
A stratégiai kétértelműség, a vörös vonalak és a lehetséges válaszlépések sem megerősítése, sem tagadása gyakran ideális megközelítés, ha egy olyan szövetséges vagy partner védelméről van szó, mint Ukrajna. Leginkább az USA alkalmazott hasonló megközelítést Tajvan esetében.
Azzal, hogy azt sugallják, hogy Washington esetleg közvetlen támogatást nyújt, el akarják riasztani az olyan ellenséges államokat, mint Oroszország és Kína, mivel az USA válaszával kapcsolatos további bizonytalanság miatt nehéz megjósolni, hogyan eszkalálódhat a helyzet.
A stratégiai kétértelműség két fő okból is előnyösebb, mint határozott kötelezettségvállalásokat tenni partnerei védelmére:
1. először is, az USA elveszítené hitelességét a globális biztonság színterén, ha kitörne egy háború, és az utolsó pillanatban úgy döntene, hogy nem tartja be kötelezettségvállalásait.
2. Másodszor, a határozott támogatási ígéretek olyan államokat, mint Ukrajna vagy Tajvan, bátoríthatnak arra, hogy merészebb és agresszívebb stratégiákat kövessenek.
Az amerikaiak támogatásával például Ukrajna felbátorodhat, hogy megpróbálja megtámadni és erőszakkal visszavenni a Donbassz régiót.
Hasonlóképpen Tajvan is felbátorodhat, hogy hivatalosan is kikiáltsa függetlenségét Kínától, ha úgy gondolja, hogy Washington támogatja. Így fennáll a veszélye annak, hogy a farok csóválja a kutyát, mivel az olyan kisebb hatalmak, mint Ukrajna és Tajvan, hirtelen képesek lennének befolyásolni feltételezett védelmezőiket.
Hasonlóképpen Tajvan is felbátorodhat, hogy hivatalosan is kikiáltsa függetlenségét Kínától, ha úgy gondolja, hogy Washington támogatja. Így fennáll a veszélye annak, hogy a farok csóválja a kutyát, mivel az olyan kisebb hatalmak, mint Ukrajna és Tajvan, hirtelen képesek lennének befolyásolni feltételezett védelmezőiket.
Ezért az USA mind Ukrajna, mind Tajvan felé kerülte a határozott biztonsági garanciákat, mivel sem Oroszországot, sem Kínát nem lehet elrettenteni a háborús forgatókönyvek eszkalálódása esetén.
Ha Kijev megtámadná a Donbassz-t, Oroszország számára politikailag lehetetlen lenne tétlenül nézni és a gyengeség bármilyen jele valószínűleg felbátorítaná a NATO-t, hogy terjeszkedjen Ukrajnában, amit Moszkva egzisztenciális fenyegetésnek tekint.
Hasonlóképpen, Kína számára lehetetlen lenne elfogadni Tajvan elszakadását, mivel azt inkább az úgynevezett megaláztatás évszázadának megismétlődésének tekintené, az ebből fakadó elviselhetetlen belföldi és nemzetközi következményekkel együtt.
A stratégiai kétértelműség kudarca Ukrajnában
A stratégiai kétértelműség azért vallott kudarcot Ukrajnában, mert irreális elvárásokat keltett. A politika célja nem az volt, hogy elrettentsen egy orosz inváziótól, hanem az, hogy Kijevnek lehetővé tegye a Donbasszban folyó harcok kedvezőbb politikai rendezését a saját erői és a két önjelölt népköztársasághoz hű erők között.
Ez a tárgyalásos rendezés a minszki megállapodás formájában jött létre, amelyet Kijev is aláírt. A megállapodás kifejezetten előírja, hogy Kijevnek közvetlen diplomáciai kapcsolatokat kell létesítenie a szakadár régiók vezetőivel, hogy tárgyalásokat folytasson az alkotmányos változásokról, beleértve a hatalom decentralizálását annak érdekében, hogy az ország keleti része bizonyos fokú autonómiát kapjon az újraegyesített Ukrajnában. Azonban évek teltek el, és Kijev nem volt hajlandó eleget tenni kötelezettségeinek és párbeszédet kezdeményezni a helyi vezetőkkel.
Ahelyett, hogy a minszki megállapodásban előírt szerepének eleget tett volna, Ukrajna a teljes megállapodás újratárgyalására törekedett, miközben megváltoztatta a helyszíni realitásokat - újjáépítette katonai erejét, mozgósította a nyugati hatalmak támogatását, és fokozta az Oroszország elleni szankciókat.
Washington folyamatosan jelezte, hogy támogatja Kijevnek a szerződés felmondására irányuló erőfeszítéseit, míg Nyugat-Európa nem volt hajlandó nyomást gyakorolni Ukrajnára, hogy törekedjen a megállapodás feltételeinek végrehajtására. Washington folyamatos hivatkozása Ukrajnára mint "szövetségesre" és a NATO-tagság ígérete kétségtelenül azt a várakozást keltette Kijevben, hogy az Egyesült Államok támogatja a minszki megállapodás elvetésére irányuló törekvését és potenciálisan még akkor is, ha megpróbálja erőszakkal megoldani a konfliktust.
Az ukrán csapatok közelmúltbeli mozgósítása a Donbasszal való érintkezési vonal felé a cél az volt, hogy az Oroszországra gyakorolt nyomás csúcspontja legyen a rendezés újratárgyalása érdekében a Kijev számára kedvezőbb feltételek mentén. A határ mentén történő orosz katonai felvonulás azonban Kijev egész stratégiáját tönkretette. Moszkva egyértelműen jelezte, hogy minden áron fenntartja vörös vonalait, azon egyszerű oknál fogva, hogy a NATO folyamatos terjeszkedését egzisztenciális fenyegetésnek tekinti.
Mivel a G7-országok nem hajlandóak háborút indítani Oroszország ellen, azóta inkább megerősítették, hogy a minszki megállapodás az egyetlen megoldás a konfliktusra. A paktum újratárgyalásának lehetősége nélkül Ukrajna válaszút elé került.
A Donbassz elleni támadás szinte biztosan vereséget eredményezne, és akár Ukrajna mint állam megsemmisüléséhez is vezethetne, míg a minszki megállapodás tiszteletben tartása kiszolgáltatottá tenné az ország elnökét, Volodimir Zelenszkijt a szélsőjobboldali nacionalistáknak, akik egy újabb állítólagos "demokratikus forradalom" során megdönthetnék őt.
Zelenszkij nehéz helyzetben van, mivel valódi nyereség nélkül kényszerül visszavonulni, és a kétségbeesett idők gyakran kétségbeesett intézkedéseket követelnek. Azzal, hogy az USA világossá teszi, hogy nem fogja megvédeni Ukrajnát, elriasztja Kijevet és a jobboldali milíciákat attól, hogy meggondolatlan akciókat hajtsanak végre.
Továbbá azt is jelzi Moszkvának, hogy Washington elkötelezett a de-eszkaláció mellett és Oroszországnak nem kell egyoldalú lépéseket tennie a konfliktus megoldása érdekében.
Továbbá azt is jelzi Moszkvának, hogy Washington elkötelezett a de-eszkaláció mellett és Oroszországnak nem kell egyoldalú lépéseket tennie a konfliktus megoldása érdekében.
Mit fog Oroszország tenni? Visszatérve a revizionizmus kontra status quo vitára
Mi fog történni most, hogy Washington visszavonja stratégiai kétértelműségét azzal, hogy világossá teszi, az USA nem fogja megvédeni Ukrajnát? Oroszország lerohanja vagy de-eszkalálja a helyzetet?
A revizionista hatalmat úgy határozzák meg, mint amelyik a jelenlegi körülmények megváltoztatására törekszik, hogy kedvezőbb erőviszonyokat érjen el, míg a status quo hatalom célja, hogy megőrizze meglévő pozícióját a régi konfliktusokat újra megnyitni kívánó revizionisták kihívásaival szemben.
A nyugati politikai és médiaosztály által terjesztett narratíva, miszerint Oroszország revizionista hatalom, azt sugallja, hogy az USA biztonsági garanciája nélkül Oroszország szabadon meghódíthatja Ukrajnát és "visszaállíthatja a szovjet birodalmat". Ez azonban megkérdőjeleződik, ha az USA jelzései, miszerint nem nyújt többé biztonsági garanciákat, azt eredményezik, hogy Oroszország de-eszkalálódik, mert az ország keleti részén egy offenzíva és a NATO terjeszkedésének veszélye minimálisra csökken.
A terjeszkedő és revizionista Oroszország elmélete többszörösen megbukott.
Azzal érveltek, hogy Oroszország akkor fog Grúziába betörni, amikor az ország 2008-ban beavatkozott Tbiliszi Dél-Oszétia elleni támadására válaszul. Ehelyett Moszkva csupán helyreállította a status quo-t azzal, hogy kiszorította a grúz csapatokat Dél-Oszétiából.
2015-ben Oroszország beavatkozott Szíriában, hogy megakadályozza a Nyugat által támogatott rendszerváltást és ismét a status quo megőrzése érdekében.
Ukrajnában Oroszország hasonló módon a 2014-es puccsot követően a donbászi helyi lakosság védelmét és a NATO további terjeszkedésének megakadályozását tűzte ki célul.
Ukrajnában Oroszország hasonló módon a 2014-es puccsot követően a donbászi helyi lakosság védelmét és a NATO további terjeszkedésének megakadályozását tűzte ki célul.
Az amerikai biztonsági garanciák és a NATO terjeszkedése a revizionizmus eszközei Európában, vagy a status quo megőrzéséről van szó?
Ez a kérdés mostanra megválaszolódni látszik, mivel a katonai támogatásra és a blokktagságra vonatkozó ígéreteket visszavonták, megnyitva az utat a békés rendezés előtt Ukrajnában.
Ez a kérdés mostanra megválaszolódni látszik, mivel a katonai támogatásra és a blokktagságra vonatkozó ígéreteket visszavonták, megnyitva az utat a békés rendezés előtt Ukrajnában.
Fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete
Forrás: RT News
Ezen a linken megteheted PayPal fiókkal és annak használata nélkül is!
Köszönöm! (SBG Buddha - VilagHelyzete)
📷 #1.számú Facebook-oldal:
📷 Párhuzamos FB-oldal:
📷 FB-oldal 'vész' esetére:
📷 Azonnali alternatív VilagHelyzete hírek: http://www.AlternativHirek.com
⓹ Youtube-csatorna: https://www.youtube.com/c/VilagHelyzeteTV
Flickr-képgyűjtemény: https://www.flickr.com/photos/vilaghelyzete
Coub: https://coub.com/vilaghelyzete
Rumble videótár: https://rumble.com/user/VilagHelyzete
Hundob-on ezzel reggeltem: https://hundub.com/VilagHelyzete
Ez pedig a HunDub-oldal: HunDub - VilagHelyzete
Ez pedig a HunDub-oldal: HunDub - VilagHelyzete
Minds.com: https://www.minds.com/VilagHelyzete
E-Mail: vilaghelyzete@gmail.com
Ha úgy érzed értékes a VilagHelyzete és Alternatív Hírek oldalakkal kapcsolatos tevékenységem vagy érdemes támogatni a fennmaradást, minden segítséget szívesen veszek és köszönök:
akár a Paypal-küldéssel, akár Patreon támogatóként, mert nagyban segít a további működésben és életben tartásban. Köszönöm!
Egyszerű Bankkártyás támogatás PayPal használata nélkül:
Vagy beolvashatod a QR-kódot és ott is vagy! >>>
Exkluzív tartalom és kommunikációs lehetőség patronálóknak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése