A CO2-kibocsátás csökkentése: Avagy miért beszél Joe Biden állandóan hülyeségeket (miközben ezt nagyon is jól tudja) - Erről írt cikket a Valeur Actuelle, amit lefordítottam teljes egészében számotokra.
Mivel ez volt a legegyszerűbb dolog, amivel elődje sikereit ellensúlyozhatta, Joe Biden bejelentette, hogy az Egyesült Államok visszatér a Párizsi Klíma-Megállapodáshoz, és ismét harcba száll az üvegházhatású gázok kibocsátása ellen. Mindez persze egy demagóg bohózat és a meghirdetett célok elérésére egyáltalán nincs esély"- mondja Samuel Furfari, a brüsszeli szabadegyetem energiaügyi geopolitika professzora, az Énergie szerzője.
Holnap minden meg fog változni? Aligha!
Az amerikai elnök ezt nagyon jól tudja; méltányos lenne, ha a nyilvánosság is tudná.
Joe Biden ígéretet tett a választási kampányában és beiktatásának napján be is tartotta:
az Egyesült Államok ismét csatlakozott a párizsi megállapodáshoz. Biden a CO2-kibocsátás csökkentésének misszionáriusa kíván lenni. Most személyesen hívta meg a legtöbb CO2-t kibocsátó országok mintegy 40 vezetőjét egy virtuális konferenciára.
Az április 22-i dátumot nem véletlenül választották: ez a "Föld Nemzetközi Napja", amit az ENSZ 2009-ben, Evo Morales, Bolívia volt elnöke és Pachamama földistennő imádója javaslatára - akinek hivatalosan is feláldozott egy lámát - az ENSZ 2009. évi közfelkiáltással rendelt el.
Biden tehát nem csak azoknak a vállalatoknak ajánlja fel ígéreteit, amelyek a zöld energia állami támogatásából részesülnek (az Egyesült Államokban és az EU-ban), hanem a mélyökológusoknak is.
Most a szavakról a tettekre kell áttérnie.
Biden meg akarja menteni a novemberre tervezett COP-26-ot Glasgow-ban. Mentsük meg, mert szinte biztos, hogy a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek találkozója, akárcsak az elődei, haszontalan lesz, mivel a CO2 -kibocsátás folyamatosan növekszik.
Kicsinyes számítások, manipulációk és extravaganciák
Boris Johnson is az "ő" saját csúcstalálkozóját akarja. Barátnője - Carrie Symonds, egy ismert környezetvédő - ösztönzésére már régóta pragmatikus liberálisnak mutatja magát és most azt állítja, hogy példamutató a CO2-kibocsátás elleni küzdelemben, míg korábban sokkal megfontoltabb volt. Ígéretet tett arra, hogy 2035-re az 1990-es szinthez képest 78%-kal csökkenti az Egyesült Királyság kibocsátását.
Ez nagy feladat, tekintve, hogy 1990 óta a kibocsátás évente csak 1,2%-kal csökkent, míg ő évi 5,6%-ot ígér. Csak a naivak hihetnek ilyen extravagáns javaslatokban.
Megjegyezzük, hogy ugyanez igaz az EU-ra is.
Az Európai Unió most megerősítette, hogy 2030-ig "legalább 55%-kal", azaz évente 6,1%-kal kívánja csökkenteni kibocsátását, miközben 1990 óta csak 19%-kal, azaz 0,7%-kal sikerült csökkentenie évente. Hogyan tudnánk kilencszer jobban teljesíteni, ha azt, ami könnyű volt, már elértük?
Joe Biden aligha kevésbé ambiciózus a végső célt illetően (50% 2030-ban), de ő a legvakmerőbb: az Egyesült Államok 1990-ben 4970 millió tonna (Mt) CO2-t bocsátott ki, 2019-ben pedig 4965 Mt-ot (!). Azt állítja, hogy 29 éven át évi 0%-os csökkentésről évi 5,6%-ra emelkedik. Van egy további manipuláció: míg az EU mindent megtesz azért, hogy 1990-et használja bázisévként (egyszerűen az 1992-es Föld-csúcshoz legközelebbi "kerek" évet), addig az USA - Japánhoz és sok más országhoz hasonlóan - olyan évet választott, amely jobban megfelel neki. Biden 50 százalékos csökkentést akar, de 2005-től, nem pedig 1990-től. Ez nem triviális, mert 2 940 millió tonna kibocsátást céloz meg; de az 1990-es kibocsátás 50%-a 2 485 millió tonnát jelentett volna; a különbség Franciaország kibocsátásának másfélszeresével egyenlő.
És a lakosság hallgat az ilyen eltévelyedések és manipulációk előtt!
John Kerry, az amerikai kormány klímavédelmi főnöke akkor volt ésszerű, amikor Biden az Egyesült Államok alelnöke volt. Ő volt az, aki azt követelte, hogy a Párizsi Megállapodásban szereplő CO₂-kibocsátáscsökkentési célok kötelező jellegét ("shall/devra") töröljék, és helyette feltételes ("should/devra/ kellene") legyen.
A COP-21 előkészítése során világossá tette az európaiak számára, hogy szó sem lehet arról, hogy kötelező erejű intézkedések bevezetésével próbáljanak meg belevágni, ahogyan azt Kiotóban (COP-3) vagy Koppenhágában (COP-15) tették. Ezért a célok önkéntesek, ahogy a referenciaév is, amint azt az imént láttuk.
Végső soron ez azt jelenti, hogy az államok azt tehetnek vagy nem tehetnek, amit akarnak. Mit fog Kerry találni, hogy reális maradjon, miközben Biden folytathatja propagandáját?
Joe Biden és az EU vezetőinek döntései egyáltalán nem fognak változtatni a globális CO2-kibocsátás növekedésén, de komoly következményei lesznek a gazdaságunkra nézve, mivel rosszul fogjuk elkölteni a közpénzeket."
Eközben Kína és India, sok ázsiai országhoz hasonlóan, tovább növeli a saját termelését.
Tudják, hogy nem lesznek képesek társadalmi-gazdasági felzárkózásra a legolcsóbb energiaforrások felhasználása nélkül, ahogyan azt az USA és az EU tette előttük. Egy indiai egy hatodannyi energiát fogyaszt, mint egy európai.
Aggódni fognak a CO2-kibocsátás miatt, hogy a kibocsátásellenes lovag kedvében járjanak?
Különösen azért, mert India geopolitikai szempontból nem akarja, hogy Kína egypólusú Ázsiát vezessen. Sem India, sem Kína nem fogja feláldozni magát a kibocsátás csökkentésével. Ehelyett szénhidrogént, szenet és még az EU-ban tabuvá vált atomenergiát is felhasználják majd. Az európai intézmények továbbra is tétováznak ezzel az energiával kapcsolatban, miközben a Bizottság Közös Kutatóközpontja egy március 30-i jelentésében nem követi a Bizottság első alelnökének nukleáris energiaellenes álláspontját.
Joe Biden és az EU vezetőinek döntései egyáltalán nem fognak változtatni a globális CO2-kibocsátás növekedésén, de súlyos következményekkel járnak a gazdaságunkra nézve, mivel olyan közpénzeket fogunk elherdálni, amelyekkel nem is rendelkezünk.
Az ipari lobbisták kihasználják majd a váratlanul érkező hatást, és mélyen belemártják a kezüket a támogatásokba, amelyeket a jövő generációinak kell majd visszafizetniük. És a közvélemény, őszintén szólva, hálás, hogy kirabolják őket, mert azt hiszik, hogy ez "megmenti a bolygót"!
Mindezek az emberek makacsul nem hajlandók tanulni az energiapolitika történelméből.
Az arab-muszlim országok által előidézett 1973-as válság óta mindent megpróbáltunk, hogy olaj nélkül éljünk, de még mindig az energiafogyasztásunk több mint egyharmadát, és a közlekedés fogyasztásának közel 95%-át teszi ki. Ez azonban nem azért van, mert nem próbálkozunk megoldásokkal - vagy akár nem erőltetjük őket.
Ez idő alatt a szénfogyasztás 245%-kal nőtt. Míg az 1992-es ENSZ-egyezmény a CO2-kibocsátás csökkentését ígérte, addig az 58%-kal nőtt. Valójában az energia területén sok a beszéd. Mivel azonban az embereknek táplálkozniuk, dolgozniuk és egészségügyi ellátást igénybe venniük kell, az energiafogyasztás 1973 és 2019 között 238 exajoule-ról (EJ) 584 EJ-re nőtt, ami szintén 245%-os növekedést jelent. És ez nem fog megállni. A CO2-kibocsátás sem.
Szégyen, hogy Joe Biden is csatlakozik azon politikusok hosszú listájához, akik olyasmit ígértek és ígérnek, ami elérhetetlen.
A teljes cikket franciáról fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése