Mint amikor az embert letaglózzák egy husánggal, olyan volt a trianoni békediktátum: térdre rogy, forog vele a világ, és azt se érti, mi történt.
Máig nem hevertük ki sem országként, sem nemzetként. Akik azt követelik, hogy hagyjuk már ezt a Trianon problémát, inkább a jövővel foglalkozzunk, azok nem vesznek tudomást a valóságról, mert nem lehet a múltat befejezetlenül magunk mögött hagyni.
Erre maga Trianon megtörténte is jó példa, hiszen az sem előzmények nélkül pottyant a nyakunkba. Száz évvel ezelőtt is a megoldatlan múltnak, a saját mulasztásainknak és az ellenségeink ügyeskedéseinek közös gyümölcse érett be.
Mai szemmel már szinte elképzelhetetlen, hogy Magyarország párját ritkítóan stabil és egységes országként, Európa egyik vezető hatalmaként érkezett a középkor végéhez.
Trianonnal kapcsolatos VilagHelyzete tudásanyag és képek ezen a linken. Trianon Igazsága - VilagHelyzete sorozat
A zászlósurak ha be is avatkoztak időnként a király dolgába, és fel tudták forgatni a belügyeket, az egységes királyi hatalom meglétét senki sem kérdőjelezhette meg. A királyság komoly erőtartalékokkal rendelkezett, gazdag volt nemesfémekben, ércekben és sóban, nem beszélve az élelmiszerről. Magyarországnak másfélszer annyi lakosa volt, mint Angliának vagy Lengyelországnak, két és félszer több Csehországnál, döntő befolyással voltunk Kelet-Közép-Európa és a Balkán életére. Egységes Németországról meg Olaszországról ekkoriban még szó sem volt, Franciaország éppen a központosított királyság kialakításán dolgozott, ahogy Hispániában is hasonló folyamat zajlott a reconquista sikere után. Ez utóbbi két állam volt igazi katonai nagyhatalom a korszakban rajtunk kívül.
Akár sorsszerűnek is tekinthetjük, hogy ennek a minden tekintetben nagyhatalomnak számító Magyarországnak a tőszomszédságában emelkedett fel az összes európai ország erejét felülmúló Oszmán Birodalom.
Máig nincs egyetértés a történészek között, hogy lett volna-e módunk megvédeni magunkat, de ha lett is volna, az páratlan önfegyelmet és tudatos összefogást igényelt volna két évszázadon át a királytól, nemesektől, jobbágyoktól. Az elkerülhetetlen összecsapást elveszítettük, de a törököknek sem volt elég erejük hozzá, hogy bekebelezzék a teljes országunkat. Így nem süllyedtünk balkáni országgá (Erdély, Partium és Délvidék viszont Trianon után mégis), ám népesedési szempontból ennél rosszabb nem is történhetett volna velünk.
Két évszázadra hadszíntérré vált az országunk, rendszeresen keresztül masíroztak területeinken az egyre növekvő méretű Oszmán, Habsburg és erdélyi hadak, elrekvirálva a parasztságtól, ami az adózás és a kettős adózás után még megmaradt. És, ha még csak azt vitték volna el!
KATASZTROFÁLIS PUSZTÍTÁST SZENVEDTÜNK EL
A fosztogatás- főleg az oszmán-, a vidéki népesség jelentős kihalásával és a településszerkezet szétrombolásával járt, teljes vidékek néptelenedtek el, falvak sokasága tűnt el örökre. Ha ránézünk Magyarország térképére, láthatjuk, hogy az Alföldön ma is ritkásan vannak települések. A hódoltság bizonytalan időszakában a védtelen falvak helyett inkább néhány felduzzadt mezővárosba tömörültek az emberek, és az esetleges menekülés szempontjából fenntarthatóbb nagyállattartásra rendezkedtek be a földművelés helyett. Emiatt vannak nagyobb lélekszámú és ritkásan elterülő települések az Alföldön, és ebben gyökerezik a tanyásodás is. De itt legalább részben megmaradt a magyar lakosság.
Magyarország településsűrűsége – ma is látszik az oszmán törökök lábnyoma (forrás: terport.hu)
A muzulmán hódítók rengeteg embert legyilkoltak, és végeláthatatlan sorokban hajtották a rabszíjra fűzött magyarokat Isztambul felé, hogy aztán a birodalom különböző szegleteibe adják el őket. Az 1521–1568 közti török hódítás, az 1591–1606 közti tizenötéves háború, az 1663-1664-es osztrák-török háború, majd a törökök 1683–1699 közti kiűzése során felmérhetetlen borzalmakat, valószínűleg az elmúlt ezer év legdurvább arányú európai népirtását szenvedtük el. Ekkor tűnt el a szerémségi magyarság, alig maradt hírmondó Temesköz magyar többségéből, de a török kiűzésének végére Baranya, Tolna, Somogy megye, továbbá Partium színmagyar lakossága is jórészt eltűnt. Ezek a sík vidékek voltak a hadmozdulatok fő terepei, így ezeknek a lakossága pusztult ki, ami az esetek elsöprő többségében magyar lakosságot jelentett.
AKKOR FOGYTUNK, AMIKOR MINDENKI MÁS SOKASODOTT
A török hódítás éppen a XVI. században okozott katasztrofális magyar emberveszteséget, amikor Európa többi részén jelentősen nőtt a lélekszám. Az oszmán dzsihadisták egy 4,5 milliós Magyarországot döntöttek romba, és 200 évvel később egy 3,5 milliós romhalmazt hagytak maguk után. A Mohács előtti lakosságnak négyötöde volt magyar, a töröktől megszabadított ország lakosságának azonban már csupán a fele, mert az elnéptelenedő síkvidékekre lehúzódtak a háborúkat a hegyekben átvészelő románok, valamint a Balkánról is sok román és szerb vándorolt be. A Rákóczi-szabadságharc, majd az annak utolsó éveiben felbukkanó, súlyos pestisjárvány tetézte a pusztulást.
A Rákóczi- szabadságharc során egy romba döntött, elnéptelenedett, kivérzett ország próbált függetlenné válni. (Veszprémi Endre festménye Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozásáról)
Az 1700-as évek elején az eladósodott Habsburg dinasztia azonnal adózó lakosságot akart látni a költséges háborúkkal felszabadított Magyarországon. Az uralkodó nem egyezett bele a magyar nemesség kérésébe, hogy engedjék vissza a töröktől megszabadított területekre az elmenekült magyar maradványlakosságot- az egy évszázad alatt felsokasodik, kitölti a teret. Ehelyett telepesek milliói lepték el Magyarországot, császári utasításra hozták a románokat, szerbeket, svábokat, hogy Bécs megbízható erőt nyerjen bennük a magyarok hátában. Temesközből ráadásul még a megmaradt magyar lakosságot is kitelepítették a császár parancsára, és a házaikba svábokat költöztettek, hogy német többségű területté tegyék.
A XVIII. század viszonylag békés időszakában Európa-szerte komoly népességnövekedés ment végbe, így Magyarországon is, de ez már nem a mi növekedésünk volt. 1800-ra az ország lakossága megközelítette azt a számot, amely az európai népesedési folyamatoknak megfelelt volna, viszont eközben népességileg is elvesztettük a saját országunkat.
Széchenyi István születésekor annyian voltunk, mint Mátyás király halálakor. A közte eltelt háromszáz évet nem tudtuk kiheverni. Ha csak olyan mértékű háborús pusztítást szenvedtünk volna el ezalatt, mint Európa többi része, akkor egy 11-12 milliós Magyarország fordult volna rá a XIX. századra, körülbelül 10 millió magyarral. Ehelyett ugyanezt egy 9 milliós Magyarország tette meg 3,5 millió magyarral. A középkor végén el lehetett menni Dévényből Kézdivásárhelyre csak magyar falvakon keresztül, a reformkor hajnalán viszont már kisebbség voltunk idehaza.
A BEFOGADOTTAKBÓL BITORLÓ LETT
A Magyarországra betelepített idegen tömegek hamar öntudatukra ébredtek, és nem befogadott vendégként, hanem az általuk benépesített területek jogos birtokosaiként kezdtek tekinteni magukra. Legkésőbb a XIX. század elejétől a román, a szerb, a horvát, sőt a szlovákokra hivatkozva a cseh berkekben is élt Magyarország szétdarabolásának a terve, miközben a császári udvar sokáig abban bízott, hogy a betelepített sváb tömegekkel tudja majd elnémetesíteni az országot. A nemzetiségek népszaporulata a svábok kivételével magasabb volt a magyarokénál, és a románok meg szerbek által az 1848/49-es szabadságharc alatt elkövetett tömeggyilkosságok is tovább rontották az arányunkat.
A magyarság térvesztése a török kor idején
A török kiűzése és Trianon közt eltelt bő három évszázad minden látszólagos és időszakos sikerünk ellenére annak a története, hogyan vesztettük el az országunkat. Egyes területeinkkel ez már korábban megtörtént. Az Őrvidék besenyő lakosságát a tatárok pusztították ki, és ezután települt be németekkel, a Morva völgyének (mai szlovák-osztrák határvidék) székely határőrei pedig az 1400-as évek huszita háborúiban morzsolódtak fel, hogy aztán morvák költözzenek a helyükre. Az ország központi részeit az oszmán-törökök magyartalanították, majd az újratelepítés során a magyarságnak versenyeznie kellett a nyakunkra hozott idegen tömegekkel.
Ekkoriban tolódtak el úgy az etnikai határok, hogy azok már hasonlítottak a Trianonban megállapított országhatárokhoz. Erdélyben kisebb népességpusztulás történt, ott jellemzően a déli részt, a Maros völgyét lakó magyarság ritkult meg a török időkben, majd a XVIII. és XIX. századi román népirtások pecsételték meg a sorsát. Azt, hogy Székelyföld leszakadt a magyar tömbről és nyelvszigetté vált, a Mezőség elrománosodása okozta. A török kiűzésekor még magyar többségű területen a protestáns magyar lakosság egykézése a népesség fogyatkozását eredményezte, így kétszáz év alatt, békeidőben, betelepítés nélkül billent át az arány a románok javára.
ÍGY JÁR, AKI FAKÉPNÉL AKARJA HAGYNI A MÚLTAT
Ilyen körülmények között végzetes hiba volt nem szembenézni a valósággal és faképnél hagyni a múltat. A magyar nemesség abban a hitben ringatta magát, hogy helyreállt a Mohács után szétvert ország, de ez nem volt igaz. Nem vettek tudomást a szerb, román és cseh szervezkedésről sem, pedig a nemzetiségek szándékai világosan láthatóak voltak: elszakítani Magyarországtól az általuk lakott területeket. Évszázados, tudatosan elvégzett munkát tettek bele ebbe belföldön és a nemzetközi térben egyaránt. Száz éve aztán megfordult a felállás. Azt viszont nem lehet ráfogni a területeinket elbitorló országokra, hogy ne foglalkoztak volna azóta is szervezetten a magyartalanítással, és ne élnék meg napi szinten a revíziós aggodalmat. Még nem vitték véghez teljesen a programjukat. Trianon még számukra sem a múlt, hanem a jelen.
Nem lehet a múltat megoldatlanul magunk mögött hagyni – írtam az elején. Trianon egyik lehetséges megoldása lenne a magyarok eltűnése, de ez a DK hívein kívül nagyon keveseknek tetszene. Ráadásul ilyen szempontból félmunkát végzett 1920-ban a Fényességes Nyugat, hiszen meghagytak egy kis Magyarországot, azt pedig akármennyire megcsonkították, megmaradt benne az eredeti Magyarországot egykor létrehozó képesség is. Vannak aztán Trianonnak más lehetséges megoldásai is, ám azokban a magyarság is szerepel. Amíg pedig nem oldódik meg ez a száz éves ügy, addig lezárni és továbblépni sem lehet, sem nekünk, sem azoknak, akik magyar területekből részesedtek.
SBG Buddha - VilagHelyzete
Kapcsolódó VilagHelyzete és Alternatív Hírek Cikkek
➽ A gyalázatos trianoni diktátum után ma 100 évvel ezelőtt hangzott el Apponyi Albert ezen híres beszéde
➽ FONTOS: Íme Drábik János - "100 évvel Trianon után" c. film forgatókönyvének szövegkönyve és letölthető anyaga
➽ Megjelent Drábik János - Százéves Trianon című korszakalkotó alapműve
➽ A VilagHelyzete Facebook oldalán külön képes mappa tartalmaz információkat a Százéves Trianon című kutatómunka felhasználásával.
➽ NEM! NEM! SOHA! Trianon 1920. Június 4. Magyarország elrablása és a szabadkőművesek
