COVID-19 lett az új vallás és a maszk az új kereszt a Tudatlanság Birodalmában

Új vallás a láthatáron? - Ismeretlen gonosz és az ellene való harc már megint, hitetlen eretnekek...., sőt lassan eretnek-égetés, megkövezés, büntetés kétkedőknek, kérdéseket feltevőknek, de minimum megszégyenítés, ha nem hiszel.

COVID-19 az új vallás és maszk lett az új kereszt

Vak hit, szabálykövetés, kötelező evangéliumok, kiadott fatvák, amit jobb ha meg sem kérdőjelezel.
A maszkban járó lett az új vallásos megmentő, a kézmosás pedig a már ismert rituálé...

Csak orthodox megoldások léteznek és minden unortodox elgondolás inkvizíciót von maga után.

Amikor még a hivatalos tudomány sem meri kijelenteni mivel állunk szemben és azt sem, hogy honnan szabadult el és hogyan működik, addig a tudatlanság birodalmában ellenvéleményeket és kétségeket megfogalmazni a COVID-19 szentírásával szemben elkövetett bűnnek számít.

Eretneküldözés, bigott víruslovagok és önmagukat megkoronázó önjelölt tudósok uralják jelenleg a tudatlanság birodalmát! (SBG Buddha saját megj. - VilagHelyzete)

Az RT News is írt erről egy cikket , de a Neokohn is összefoglalta a groteszk helyzetet:

A 21. század embere olyan, hogy 100 százalék garanciát, védelmet vár, nem tűri a kontrollálhatatlan kockázatot. Nem lehet bevallani, hogy az nincs.

Járt-e külföldön? – kérdezik egyre több szituációban, ez most már a szertartásrend része. A kánon szerint koronavírussal megfertőződni elsősorban nem a 6-os villamoson, 3-as metrón, bevásárlóközpontban, több száz fős esküvőn, no pláne kórházban lehet, hanem külföldön. Behurcoltatik.

És akkor a magamfajta lúzer, aki nem a körúton belül talált magának párt, hanem a határon túl (ennek édes-bús megéneklése már megtörtént), néz ki a fejéből, hiszen minden héten jön-megy, már több mint 7 éve. Halált megvető bátorsággal vonulok be a Felvidék elfelejtett keleti szegletébe, a határtól légvonalban nagyjából 5 kilométerre, ahol név szerint ismerik azt a pár fertőzöttet, aki felbukkant valaha is.

Szóval, voltam-e külföldön? Hááát, ha már így kérdezi, nem, nem voltam külföldön – szoktam volt mondani. Kezdjek el magyarázkodni? Hogy, hát tetszik tudni, ez nem olyan külföld, nem úgy voltam ott, hogy börtönben éreztem magamat és látnom kellett a tengert, nem egy milánói bárban tomboltan a haverjaimmal, hanem csak életvitelszerűen, meg ingázik az egész család, meg ilyenek.

Persze közben megy a műsor, ahogy kell. Államunk szépen megkér mindenkit, hogy hordjon maszkot, ne mászkáljon, ha már mászkál, itthon mászkáljon. Mindenki bólint, mert mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk.

Mi van? Hát a jól megszokott összekacsintás van, amúgy a kádári hagyományoknak megfelelően. Mit csináljunk, az már egyszer bevált.

Szóval mondva van a sok okosság, de közben a nép látja, hogy állami vezetőn maximum csak akkor van maszk – akkor se mindig -, ha hivatalosan külföldre megy, és már tényleg nagyon kínos lenne nem felvenni. De így ő is tudja, hogy ezt azért nem kell olyan komolyan venni és a BKV-n szépen felteszi tokára, jobb a békesség, de a kerti grillezésen a haverokkal nem fog ezzel szórakozni.

Mostanában megfigyeltem, hogy pincérek elkezdték felkaron hordani, mint valami karszalagot, kötelező hordani, hát ők jelzik, hogy van, szerintem sem lehet 10-12 órát rohangászni benne. Orbán Viktor pontosan tudja, hogy a magyar ember az 50-es táblánál legalább hatvannal megy, de azért a többség nem nyolcvannal. Így van ez is belőve, és ameddig nem növekszik a kórházba kerülők száma, addig így is marad.

Látja azt is a polgár, hogy bár „több Balaton, kevesebb Adria”, de még maga a Főnök sem bírta ki végül, kellettek azok a hófehér sziklák. Aztán, amikor már minden fontos embert begyűjtött a repcsi a partokról, jöhet a zárás. Ja kérem, de addig mehettél te is, a szezon nagyobb részében zöld volt az út! Arról már nem is beszélve, hogy a hatalom szempontjából jobb, ha inkább erről megy a diskurzus és nem arról, hogy ezt ki, miből fizette.

A leghálátlanabb szerep azoknak a szakembereknek, vagy annak gondolt személyeknek jut, akik az elmúlt hónapokban hetente többször intéztek szózatot – amúgy néhányan teljes hittel és meggyőződéssel – a lakossághoz, aztán az utánuk következő vágóképen már ott vonult mondjuk az orvosminiszter, hogy maszk nélkül rázza meg a kezét valakinek. Szerintem nem véletlen, hogy a komolyan vehető arcok, mint Merkely professzor, már nem szerepelnek annyit.

Itt tartunk most, és a nyár valóban gond nélkül lement ezzel az össznépi játékkal.

Nagy-Britanniában élő ismerőseim hüledezve néztek, amikor 1-2 hétre hazajöttek, hogy itt milyen nagy a „lazaság”, ott egy konditerembe is csak anyjanevecímetelefonszáma kör után lehet bejutni limitált időre és létszámban.

Hogy nálunk az elmúlt 4 hónapban, amikor az élet legtöbb területén újra közelítettünk a régihez, miért nem tombolt zombiapokalipszis? Nem tudom. Még azokban is ott van az igény a nagyobb távolságtartásra, alaposabb kézmosásra, stb., akik amúgy rühellik már ezt az egész cirkuszt, ez sem mellékes. Meg talán a BCG, meg az időjárás, meg a csillagok állása.

A szépen alakuló covid-vallás legfőbb jelképe a maszk, ami a legtöbb vitát és Facebook-anyázást kiváltja pro és kontra. Valamit ajánlani kellett világszerte az embereknek, akik biztonságra vágynak, ameddig nincs gyógyszer és oltás. A 21. század embere olyan, hogy 100 százalék garanciát, védelmet vár, nem tűri a kontrollálhatatlan kockázatot. Nem lehet bevallani, hogy az nincs. Bár fura, hogy az élet számos más területén remekül együtt tud ezzel élni, igaz, nem is kapja az arcába naponta ezerszer a statisztikákat.

Beülünk az autóba, nem elemezve azt, hogy fél óra múlva halottak lehetünk, vagy mi ölünk meg mást, nem is olyan kis eséllyel. Egészségtelen ételeket eszünk, dohányozunk, piálunk, nem foglalkozva azzal, hogy drámaian nagy a sansza annak, hogy ezek szövődményeibe halunk bele. Ezt úgy látszik elfogadtuk, azt, hogy kapunk egy felső légúti fertőzést, aminek esetleg, talán súlyos tüdőgyulladás lehet a hatása, azt valahogy nem.

Én már nem fogok vitatkozni senkivel, belefáradtam, játszom a szerepemet, ahol kiírják, ott felpattintom arcomra a varázsszövetet, legyen béke.

Kérdezi minap egy ismerős, hogy honnan fogják tudni jövőre, ha valakinek már mondjuk lesz oltása? Mondom, biztos kapsz egy kis kitűzőt a hajtókádra.

Aztán ott van kedvenc témám a „kontaktkutatás”. Ha „lebuksz”, neveket kell sorolni a hatóságnak, akik aztán megkeresik azokat is és 2 hétre bezárják a lakásba. A hírek szerint viszont nem tesztelik őket államilag, tehát az már nem érdekel senkit, hogy valójában fertőzöttek-e. Meg ez is úgy megy, mint a többi, ha a rendőrnek túl sok nevet diktálsz be, egy idő után leint, hogy azért már elég lesz, töke tele van neki is – olvasom a beszámolókban.

Elég érdekes, hogy bármilyen eljárásban, bíró, ügyész, meg ilyen jogállami pepecselések kellenek, ha valakit kényszerintézkedés alá vonnak, akár háziőrizetbe helyeznek, akár lakhelyelhagyási tilalommal sújtanak. Itt jön a telefon, meg a levél a piros papírral, aztán szevasz. Ahogy jön az ősz, meg a tél és prognosztizálhatóan egyre több lesz a fertőzött – már ha tesztelnek -, aki amúgy semmilyen vagy csak enyhe tüneteket mutat, úgy lesz egyre betarthatatlanabb ez az egész.

A magyar államigazgatás nem tud, és majd nem is akar minden szálat végigkövetni. Az emberek pedig, ha lehet nem fogják felnyomni rokonaikat, ismerőseiket, barátaikat, kollégáikat, mert valakinek az állásába, megélhetésébe is kerülhet 2 hét kiesés.

Nem minden munkát lehet otthonról végezni. Ki fogja felvállalni ennek a felelősségét egy ponton túl? Hogy lehet ilyen helyzetbe hozni embereket? Ez teljesen aránytalan a meglévő kockázathoz képest.

Európában a halálos áldozatok fele idős, intézményekben élő ember volt. Ez az egész, pusztító gazdasági hatásokkal járó, pánikszerű lezárás, pont csak őket nem védte meg, ami valódi tragédia. A fiatalok egyre dühösebbek, pontosan tudják, hogy nincs mitől félniük, de ha megpróbálják élni eddigi életüket, akkor megkapják, hogy gyilkosok. Ez olyan feszültséget teremt a társadalomban, aminek a hatásait még nem tudjuk felbecsülni. Ahogy azt sem, mi lesz azzal a generációval, amelyik most nem jut megfelelő oktatáshoz, szocializációs térhez.

Mi lesz azokkal az idősebb emberekkel, akiknek nem elérhető megfelelő kezelés, orvosi beavatkozás az állandó szigorú szabályok miatt? Azt a statisztikát is naponta tízszer fogjuk megkapni „rendkívüli!” felirattal a facebookos hírfolyamunkban? Aligha.