Kiderült, hogy Michael Jackson és Freddie Mercury közös dalokat rögzítettek 1983-ban, amiket aztán különböző okok miatt soha nem jelentettek meg.
1983-ban Michael Jackson feltartóztathatatlanul lépett és jutott fel csúcsra. A zenekarok történetében akkor már ott tündökölt a szintén egyedülálló Queen és Freddie Mercury is (ők a Hot Space lemezzel léptek új területre az előző évben, de 1983-ban szünetet tartottak a turnézásból).
A közös felvételekre Jackson otthonában, a kaliforniai Encinoban került sor, de már ekkor nézeteltérésekbe ütköztek. Jackson mindenképp be akart ráncigálni stúdiójába egy lámát, ami bosszantotta Mercuryt, aki viszont felhúzta Jascksont azzal, hogy "túl sokat kokainozott a nappalimban."
A felvételek végül a két világsztár "nehezen összeegyeztethető" időbeosztása miatt nem láttak napvilágot.
A There Must Be More To Life Than This, Victory és State Of Shock című dalokról Mercury azt nyilatkozta egyszer, hogy "nagyszerű dalok, de egyszerűen soha nem volt időnk befejezni azokat, nem voltunk elég ideig ugyanabban az országban soha."
Most ezt a csodálatos dalt lefordítottam és feltöltöttem nektek egy lelkes videoklipkészítő montázsára. (SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
A Földközi-tengeren érkező migránsok létszámának jelentős növekedése esetén szétosztásukat akár fel is függeszthetik – olvasható a máltai megállapodásnak abban az angol nyelvű változatában, amelyet a La Repubblica című olasz napilap szerzett meg és közölt szerda este.
Első alkalommal hozták nyilvánosságra a Franciaország, Németország, Olaszország és Málta közt született megállapodás szövegét, amelyből eddig csak részletek voltak ismertek.
Az olasz lap hangsúlyozta, hogy nem végleges megállapodásról van szó, hanem egy jövőbeli, további tagállamokat bevonó megállapodás vázlatáról.
A La Repubblica honlapján publikált 5 oldalas dokumentum a bevezető rész után 15 pontban foglalja össze a földközi-tengeri útvonalon felvett migránsok szétosztási rendszerét.
Az első pont szerint az aláíró országok állami hajói saját országaikba szállítják a fedélzetükre felvett migránsokat. A La Repubblica értelmezése szerint ez a katonai hajókra vonatkozik, de utalhat akár kereskedelmi hajókra is.
Korábbi információk szerint a megállapodás a katonai hajók és a civil hajók esetében Olaszországot és Máltát jelölte meg első európai érkezési pontként. A 9. pont a tengeri mentési műveletet végző civil hajókat érinti. Leszögezi, hogy tiszteletben kell tartaniuk a mentést koordináló illetékes hatóságok utasításait.
Felszólítja a civil hajókat, hogy ne kapcsolják ki helymeghatározási radarrendszereiket, valamint ne ösztönözzék a migránsokat szállító hajók elindulását az afrikai partoktól azzal, hogy fényjelzéssel vagy más módon tudatják jelenlétüket.
A megállapodásnak ez a kitétele a korábbi olasz balközép kormány 2017-ben bevezetett magatartási kódex szabályait idézi.
A máltai megállapodás 15. pontja hat hónapig tartó pilóta projektnek nevezi a szétosztási rendszert. Megjegyzi, hogy ha az áthelyezendő személyek száma jelentősen emelkedik, a megállapodáshoz csatlakozott országok újabb konzultációt tarthatnak, amelynek ideje alatt az egész szétosztási mechanizmust felfüggeszthetik. (azaz maradnak ott az illegális bevándorlók megint, ahol először kikötöttek.)
Kapcsolódó VilagHelyzete és Alternatív Hírek Cikkek:
Hogy mi a valódi TERV és koncepció a BEVÁNDORLÁSI INVÁZIÓ TERVE és a COUDENHOVE-KALERGI TERV mögött, azt már minden VilagHelyzete-olvasónak és tájékozottabb embernek ismernie kell:
A Római Birodalom alig egy évszázad alatt jutott el a tündöklés csúcsától a szétesésig. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az egykori impérium részei rosszul jártak a birodalom összeomlásával. Az Atlantic azt boncolgatja, hogy mi várna Amerikára, ha Róma sorsára jutna.
A Római Birodalom bukását a történészek többsége sokáig a hanyatlás – a barbárság és a sötét középkor – nyitányaként értelmezte. Igaz, már a hetvenes években is akadt olyan megközelítés, amely arra világított rá, hogy a birodalom összeomlása nyitott teret nemcsak a nyugati kereszténység, hanem a bizánci és az iszlám civilizáció kialakulásának is.
Új könyvében Scheidel ennél is merészebbet állít. Amellett érvel, hogy az erős központi hatalom szétesése tette lehetővé az európai lokális politikai és kulturális közösségek megerősödését.
A Római Birodalom leáldozása után a vallási közösségek, a városállamok, a hercegségek és egyéb közösségek szabadon és önállóan fejlődhettek. Ennek a fejlődésnek az eredményeként jöttek létre az egyetemek, indult virágzásnak a városok közötti szabad kereskedelem, és erősödött meg a magántulajdon kultúrája.
Fallows gyorsan letudja a szigorú értelemben vett recenzensi feladatot, hogy aztán Scheidel könyvének megállapításait az Egyesült Államokra vonatkoztassa.
Ha a római civilizáció alig egy század alatt Cicerótól és Catótól Caliguláig és Néróig jutott, akkor meddig tarthat ki Madison, Jefferson és a többi alapító atya kísérlete?” – kérdezi.
Fallows persze nem állítja szigorúan párhuzamba az Egyesült Államokat a Római Birodalommal. Elvégre Amerika nem hódítással létrejött impérium, hanem szövetségi állam.
Fallows mindenesetre úgy véli, hogy az amerikai központi kormányzat egyre kevesebb hatalommal bír.
Az eleve meglehetősen kevés kormányzati feladat egy részét magánvállalatok veszik át, a maradék állami funkciót pedig többnyire a tagállamok látják el, nem pedig a szövetségi állam. A tagállamok igen erősek, amit jól mutat, hogy Trump elnök egyes intézkedéseivel is képesek dacolni.
Fallows elismeri, hogy Amerika közeli szétesését jósolni még a fentiek fényében is merész gondolat, ám egy gondolatkísérlet lejátszásához elégnek tartja a muníciót. Mi várható akkor, ha Amerika dezintegrációja megállíthatatlan?
Ha az élet nem állt meg a Római Birodalom bukása után, akkor a modern Amerika szétesése után sem állna meg – elmélkedik Fallows.
A kereskedelem tovább működhetne, a gyárak nem zárnának be, és a szellemi élet központjai, az egyetemek sem lehetetlenülnének el. A gyenge központi hatalom kimúlása tovább erősítené a helyi közösségeket.
A nagyobb tagállamok és tagállami szövetségek önálló államként kezdenének működni és saját külpolitikát alakítanának ki. Mint már mások is felvetették, mindennek hatására erősödhet a demokrácia, hiszen a kormányzás közelebb kerülhet az emberekhez.
A New World Order (Új Világrend) és az 'egy Világkormány' terve visszamegy a babiloni időkbe és az erők ma is ugyanazok. A létrehozása ebben a pillanatban is a szemeid előtt zajlik. Csak ki kellene nyitnod őket. (SBG Buddha - VilagHelyzete)
Népességrobbanás vagy csökkenés? - A demográfiai válság a kapitalizmus sírásója? - ezzel a témával foglalkozik a háttérhatalom egyik meghatározó szervezetének (CFR) lapja, amit még 1922-ben alapított Gideon Rose.
Bár sokan hitték, hogy a gyors népességnövekedés gazdasági összeomlással és elszegényedéssel jár, ennek éppen az ellenkezője történt: a világ jólétének növekedése egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend, és megáll, netán csökkenni kezd a népesség?
A kapitalizmust rendkívül sérülékennyé teszi a népességcsökkenés. Elképzelhető ugyanis, hogy az elmúlt évszázadok gazdasági növekedése pusztán annak az eredménye, hogy a több ember – és mindenekelőtt a sok fiatal – többet fogyaszt. Vajon lesz növekedés akkor is, ha kevesebb lesz az ember?”– olvassuk a Foreign Affairsben Zachary Karabell polihisztor recenzióját két, a népességcsökkenés lehetséges következményeit boncolgató könyvről.
Az emberi népesség lélekszáma évszázadokon át csak nagyon lassan nőtt, ám növekedése az iparosodás óta felgyorsult. Az időszámítás kezdetekor 200 milliónyi ember élt a Földön, 1700-ban is csupán 600 milliónyi, 1800-ban viszont már egymilliárd. Még 1920-ban is csak kétmilliárdra becsülték az emberiség lélekszámát, ma viszont már közel nyolcmilliárdan vagyunk. 1975 óta megduplázódott a népesség.
De mi lesz, ha lelassul a népességnövekedés, netán csökkeni kezd az emberi populáció?
A fejlett országokban alaposan visszaesett a születések száma, és legfeljebb a hosszabb élettartam és a bevándorlás miatt nincs népességfogyás. Morland és a kanadai szerzőpáros egyaránt úgy véli, hogy a jólét globális növekedésének hatására a fejlett országokban is csökkenni fog a születések száma, és elkezdődik az elöregedés. Indiában és Kínában már mérhető a lassulás, az utóbbi esetében már 2.1, vagyis a stagnáláshoz szükséges szint alá esett a termékenységi ráta. Mindkét könyv vitatja az ENSZ előrejelzését, miszerint 2050-re tízmilliárdra nőhet az emberiség lélekszáma.
Ha a szerzőknek igazuk van, és valóban hamarosan tetőzik, majd pedig fogyni kezd a Föld népessége, annak súlyos társadalmi következményei lesznek – írja Karabell.
Ami viszont ökológiai szempontból akár üdvözlendő is lehet, a gazdaságnak korántsem használ. A kevesebb fogyasztás miatt ugyanis vissza fog esni a kereslet és vele a termelés is.A szerzők biztosra veszik, hogy ez a GDP visszaesésével jár.
Nem számolnak vele, hogy ha csökken a születésszám, akkor kevesebb lesz a munkaképes egyén, ámde ha a fogyasztás visszaesik, akkor mégsem lesz hiány áruból és szolgáltatásokból, hacsak idősgondozóból és ápolóból nem. Akárhogy is, fogyó népesség mellett a termelés visszaesése nem feltétlenül jár az egyéni jólét csökkenésével.
Az elöregedést mindannyian megállíthatatlannak vélik és Karabell megjegyzi, hogy ez a most még növekedésben lévő fejlődő országok számára okozhat igazán nagy kihívást. A fejlett országok még csak-csak ellensúlyozhatják a népességfogyást a bevándorlók befogadásával, a szegényebbeknek azonban erre nem lesz lehetőségük, hacsak nem halmoznak fel kellő vagyont a népességnövekedés idején.
Az idézett kötetek szerzői úgy vélik, hogy a népességcsökkenés hatására a kapitalizmus csillaga is leáldozhat. Ha nincs növekedés, akkor nem érdemes befektetni, sőt megtakarítani sem. Nem számolnak azzal, hogy ha a népesség megfogyatkozna is, új technológiákkal ez esetben is a szokásosnál nagyobb haszonra lehetne szert tenni, vagyis a piaci versenyt, azaz a kapitalizmust ez korántsem ítélné halálra.
Elutasította Orbán Viktornak az Olasz Testvérek (FdI) jobboldali párt római találkozóján elhangzott kijelentéseit Luigi Di Maio olasz külügyminiszter, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) kormánypárt vezetője szombaton kiadott közleményében. Luigi Di Maio „felesleges beavatkozásnak” nevezte a magyar miniszterelnök szavait.
„Nem engedem meg senkinek, hogy bírálja vagy támadja Olaszországot, főképpen annak nem, aki a mi határaink rovására szuverenista” — olvasható az olasz külügyminiszter közleményében. Hozzátette: „Orbán nem ismeri az olasz népet, tehát a saját népéről beszéljen, ha akar, ne a miénkről” — szögezte le Luigi Di Maio.
Giorgia Meloni, az FdI elnöke azonnali válaszában „zavarba ejtőnek” nevezte Luigi Di Maio reakcióját. Meloni hangsúlyozta, sajnálja, hogy miközben a magyar miniszterelnök felajánlja, hogy segít Olaszországnak megállítani a migránsok érkezését, ezek szétosztása helyett,
„sajnálja, hogy miközben a magyar miniszterelnök felajánlja, hogy segít Olaszországnak megállítani a migránsok érkezését, ezek szétosztása helyett, Di Maio egy olyan országot támad, amely jobban végzi munkáját mint a Conte-kormány”.
Meloni hozzátette, az FdI földgömböt ajándékoz Di Maiónak, hogy lássa, hogy az Európai Unióban Magyarország éppúgy határállam mint Olaszország.
„Orbán Viktor nagyon egyszerűen azt mondja, hogy ha Magyarország megvédi a Magyarországhoz tartozó európai határokat, ugyanezt kéri Olaszországtól is, és nem hajlandó átvenni azokat az illegális bevándorlókat, akiket Olaszország beenged, mert nem képes elvégezni azt a határvédelmi munkát, amit tennie kellene” — nyilatkozta Giorgia Meloni.
Mint emlékezetes, Orbán az Olaszország Fivérei párt rendezvényen adott elő szombaton, ahol igen vegyes társaság jelent meg: felszólalt többek között a hollandiai Izrael-barát Thierry Baudet, Alessandro de Angelis, a baloldali Huffington Post olasz kiadásának szerkesztője, de Giuseppe Conte jelenlegi olasz miniszterelnök is látogatást tett az eseményen.
Orbán: Magyarországon nulla illegális muszlim migráns van
A magyar kormányfő szombati felszólalásában válaszolt Giuseppe Conte olasz miniszterelnöknek, aki az eseményen korábban azt mondta:
A visegrádi országok nem segítenek Olaszországnak a migrációs politikában.
Orbán Viktor közölte: abban viszont nem tud segíteni Magyarország, hogy bárhonnan a területére migránsokat hozhassanak be.
A miniszterelnök kitért rá: az európai egység nagy próbatétel előtt áll, amit a migráció okoz. Vannak ugyanis országok, ahol a migráció sikeres volt, és a népesség egy része már nem a keresztény kultúrához tartozik, így az ő fejükben az van, hogy miként tud együtt élni két teljesen különböző kultúra egy országban.
Az európai országok másik részében – így Magyarországon is – azonban „nulla muszlim migráns van” – fogalmazott, hozzátéve: ők azon dolgoznak, hogy ne legyenek ilyen dilemmáik az együttélésről.
Állva tapsolták a magyar miniszterelnököt az olaszok
Viktor #Orban ad #Atreju19: "Noi abbiamo passato quasi 50 anni sotto un'invasione sovietica, un regime comunista. Sono stati gli italiani a comporre la più bella canzone sulla rivoluzione del '56" #Atrejupic.twitter.com/3RC7Z4XwMN
Hangsúlyozta: minden népnek joga van eldönteni, kivel akar együtt élni, és ha egy nép úgy dönt, hogy nem akar multikulturális társadalmat, a demokráciában ehhez joga van.
Orbán Viktor kiemelte, hogy több nyugat-európai vezető szerint ha a keresztény többség mellé beengednek attól különböző tömegeket, új társadalom jön létre az összekeveredésből és magasabb minőségű társadalom alakul ki.
Közép-Európa azonban nem így gondolja, mert ebből nem lesz integráció, nem együtt, hanem egymás mellett fogunk élni — mondta.
"Előre budai srácok!" - énekelték állva tapsolva az olaszok:
Mi a koncepció a migráció mögött?
Arról is beszélt, hogy már a migrációs válság legelején lehetett tudni, hogy 10 migránsból 9 nem menekült, hanem gazdasági migráns. De a baloldalnak van egy szellemi koncepciója, amelynek szolgálatában felhasználja a migrációt: az a célja, hogy Európa hagyja maga mögött a nemzetet és a keresztény életet, és lépjen át egy posztkeresztény korszakba — vélekedett.
Közölte: a baloldalnak érdekeltsége van a migrációban, mert baloldal valójában szavazókat importál, amikor behozza a migránsokat.
Azt gondolják, a migránsok sosem fognak egy keresztény alapokon álló politikát támogatni és ha sokan jönnek, lecsökken, majd megszűnik az esélye, hogy Európában keresztény alapokra politikát építve lehessen többséget szerezni — magyarázta.
A miniszterelnök úgy vélte, az is azt mutatja, hogy a baloldali politikusok be akarják hozni a migránsokat, hogy újra napirenden van az elosztási kvóta kérdése.
Kérdésre közölte: a Magyarország elleni bosszúhadjárat és nyomásgyakorlás oka, hogy a migráció ügyében nem engedelmeskedünk Brüsszelnek, és megszűnnének a jogállami problémák, ha befogadnánk a migránsokat.
Megjegyezte: „izgalmas napok jönnek a nemzetközi politikában”, jön az osztrák, a lengyel választás, Magyarországon önkormányzati választás lesz, és várjuk Olaszországot is, hogy „visszatérjen a klubba”.
Hogy mi a valódi TERV és koncepció a BEVÁNDORLÁSI INVÁZIÓ TERVE és a COUDENHOVE-KALERGI TERV mögött, azt már minden VilagHelyzete-olvasónak és tájékozottabb embernek ismernie kell:
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy Magyarországon az elmúlt években kidolgoztak egy politika- és államelméleti modellt, felépítették a kereszténydemokrata államot. Ez a modell működik és sikeres, a politikai siker nyilvánvaló, hiszen háromszor egymás után kétharmados többséggel nyerték meg a parlamenti választást. A gazdasági életben is meghozta eredményt — tette hozzá.
Kifejtette: három pillérre épül ez a modell, ezek a család, a nemzet és a keresztény szabadság. A modell alapja pedig a 2011-ben elfogadott új keresztény alkotmány — közölte.
A családról azt mondta: ez egy férfi és egy nő szövetsége, minden gyermeknek joga van apához és anyához.
A kormányfő ismertette a családtámogatási rendszer elemeit, és azt mondta: „ennek ellenére a dolgok nincsenek rendben”, mert még mindig sokkal kevesebb gyermek születik, mint amennyire szükség lenne, de ha nem teszünk a negatív demográfiai tendencia ellen, az sosem fordulhat meg.
Kijelentette: nem támogat olyan politikát, amely a hiányzó gyermekeket migránsokkal akarja pótolni.
Orbán Viktor a nemzettel kapcsolatban közölte:
"A nemzet szuverén, nem kényszeríthető semmilyen globális kormányzás törvényei alá, pótolhatatlan érték, amelyet védeni kell. Csak mi mondhatjuk meg, hogy a mi államunk területén ki tartózkodhat — mutatott rá.
Hozzátette: mindenhol védik a nemzetet, csak Európában nem és ezen változtatni kell."
A miniszterelnök a keresztény szabadságot úgy magyarázta, hogy jogunk van megvédeni a saját keresztény életformánkat, szabadok vagyunk, hogy megvédjük azt.
Az Európai Bizottság új elnöke olyan portfóliót akar létrehozni, amelynek neve az európai életforma védelme, remélhetőleg ez létre is jön a testületben — tette hozzá.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy az olyan gondolkodásúak, mint „mi Magyarországon és itt Olaszországban”,kisebbségben vagyunk az európai politikai elitben, de többségben a nép és az emberek között. Az ellenfeleink nagyok, gazdagok erősek és jól szervezettek, ezért nekünk igazságtalanul nehéz harcot kell vívnunk a jó ügyért"— mondta.
Hozzáfűzte: ez így is marad, de nem szabad önsajnálatba esni, hanem annak a mondásnak megfelelően kell élni, hogy „bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!”
Azt is mondta: érdemes emlékeztetni magunkat, hogy Európát az tette naggyá, adta meg küldetését a világban, hogy kialakítottunk egy olyan életformát, amelyben az ember a munkájával egyszerre szolgálta a saját érdekét, a hazája javát és Isten dicsőségét. Ennek modern formáját kell megtalálni, hogy ismét nagy legyen Európa — vélekedett.
Matteo Salvini - aki belügyminiszterként végre megálljt tudott parancsolni az embercsempész hajóknak és szervezeteknek
A német központi irányítás alatt működő Európai Egyesült Államok elé a szuverenitás hívei komoly akadályokat gördítettek.
A bevándorlási hullám kezdete óta eltelt négy év alatt kiderült, hogy Merkelék álma, a föderatív Európa demokratikus úton nem teremthető meg.Más módszerekhez kellett tehát folyamodni.Titkosszolgálati eszközökhöz, pénzügyi nyomásgyakorláshoz, médiahazugságokhoz, hatalmi szóhoz, illetve a meglévő jogi keretek fellazításához, miközben a felszínen meg kellett őrizni a demokrácia látszatát.
Ausztriában Heinz-Christian Strache népszerűsége jelentette a bevándorláspárti erők számára a legnagyobb akadályt. A néppárti–szabadságpárti kormánykoalíció egyre nagyobb támogatottságnak örvendett, és komoly eredményeket tudott felmutatni.
De volt egy bűne: szembement a berlini politikával. Demokratikus eszközökkel ezt a koalíciót nem lehetett felrobbantani. Ezért kellett elővenni a fiókból az ibizai videót, ami még az alkancellár beiktatása előtt, 2017 nyarán, feltehetően az FPÖ kormányzati szerepvállalásának megakadályozására készült. Akkor nem használták fel, mert az ÖVP–SPÖ-viszony annyira elmérgesedett, hogy a nagykoalíciós kormányzás folytatása szóba sem jöhetett. A választási matematika alapján nem volt más hátra, mint bevenni az FPÖ-t a koalícióba.
Az EP-választások hajrájában a föderalista elit elérkezettnek látta az időt a felvétel felhasználására. Bastian Obermayer, a Süddeutsche Zeitung újságírója krimibe illő körülmények közt, egy eldugott kis hotelban kapta kézhez az anyagot, hogy a kampány finisében nyilvánosságra hozzák az osztrák alkancellárt megbuktató videót, amelyet a Die Presse című osztrák lap szerint a nyugati titkosszolgálatok közül bármelyik, történetesen a német is megrendelhetett, hogy gyengítse az EU- és bevándorlásellenes jobboldali erőket.
Ami sok, az sok – bólogatott helyeslően Kurz kancellár, miután Strache lemondott, hogy megmentse a koalíciót. Csakhogy Kurz így sem akart már tovább kormányozni a Szabadságpárttal, mivel szerinte az FPÖ árt a kormány reformterveinek és az ország tekintélyének. Végül a botrány az egész kormányt maga alá temette. Heinz-Christian Strache politikai karrierje egy jó időre véget ért, még akkor is, ha ő maga a visszatérését fontolgatja.
Augusztusban tovább dagadt a botrány: az osztrák gazdasági és korrupcióellenes ügyészség vesztegetés gyanújával házkutatást tartott Strache és Johann Gudenus lakásán. Lefoglalták a politikusok mobiltelefonját is. A gyanú szerint azért lett az egyik FPÖ-s helyi politikus a Casinos Austria pénzügyi igazgatója, mert a Szabadságpárt kaszinóengedélyekhez segítette a céget. Nem nyomoz viszont tovább az ügyészség anyagi előnyhöz jutás gyanújában az Ibiza-videóban szereplő állítások miatt, mert ezt a gyanút semmi nem támasztja alá.
Korábban Strache több feljelentést tett a müncheni és a hamburgi ügyészségen személyiségi jogok, ezen belül – a képfelvételek közzétételével – a magánszféra megsértése, illetve megfélemlítés és rágalmazás miatt. A perek évekig tarthatnak.
Közben az élet megy tovább. Ausztriában szeptember 29-én előre hozott választások lesznek. A kampány javában dübörög, és Kurz kancellár újra visszafordította a köpönyegét, amikor a Szabadságpárt kampányszlogenjét tette a plakátjára…
„Valaki, aki a mi nyelvünket beszéli. Ez az én kancellárom.”
Mintha Jörg Haider plakátjai bukkantak volna fel a múltból. Ráadásul duplán. Ugyanez a mondat szerepel ugyanis Herbert Kickl plakátján is.
„Abban nincs semmi új, hogy az ÖVP átveszi a programunkat, de hogy lemásolja a szlogenünket, már mindennek a teteje”– háborog jogosan az FPÖ.
Valaki, aki a mi nyelvünket beszéli. Valaki, akinek számít a szava” – így szóltak húsz évvel ezelőtt a Jörg Haider vezette Szabadságpárt üzenetei.
Mire jó mindez? Sebastian Kurz azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha ugyanazt a politikát folytatná tovább, mint eddig, mintha újra készen állna a koalícióra az Osztrák Szabadságpárttal, pedig esze ágában sincs.
Épp ellenkezőleg. Az egyre erősödő ÖVP abban a szerencsés helyzetben van, hogy válogathat a partnerek közül: meglehet a többsége a szociáldemokratákkal (SPÖ), a Momentum osztrák testvérpártjával, a Neosszal és/vagy az erősödő Zöldekkel is. Ha valakinek kétségei lennének efelől, elég, ha végignézi az ORF II. közszolgálati csatornán sugárzott választási vitát, amelyben Norbert Hofer (FPÖ) és Sebastian Kurz (ÖVP) a kormányválság kirobbanása óta először találkozott.
A moderátor szerint az a kérdés, hogy folytatja-e az ÖVP a közös kormányzást a Szabadságpárttal.A válasz: valószínűleg nem.
Ezt ugyan nem mondta ki nyíltan Kurz, nem terítette ki a lapjait. Ám szerinte a szabadságpárti belügyminiszter, a bevándorlásellenes Herbert Kickl személye (akinek egyébként a sikerek nagy részét köszönheti) a fő akadály, őt semmiképp nem akarja látni a kormányban. Elege van abból is, hogy a Szabadságpárt miatt folyton magyarázkodásra kényszerül a párt szélsőjobboldali kapcsolatai miatt. Ezt Norbert Hofer cáfolta, de Kurz folytatta: tartalmi kérdésekben jó volt az együttműködés, de Strache és Kickl eljátszották a bizalmat. Szerinte a Szabadságpártnak meg kell változnia. A vita láttán nem fér hozzá kétség: Sebastian Kurz udvariasan elbúcsúzott korábbi szövetségesétől. A volt és leendő osztrák kancellár megértette Berlin szavát.
FOTÓ: MTI/EPA - Matteo Salvini és Heinz-Christian Strache
A hazaárulás élőben zajlik Olaszországban!
Akárcsak Giuseppe Conte volt és jelenlegi olasz miniszterelnök, akinek hajmeresztő mutatványát, a 180 fokos fordulatot vevő második, ezúttal baloldali kormányának beiktatását sokan szkeptikusan figyelik.
Conte az eddigi szigorú migrációs politika folytatását ígéri, ám a baloldal világossá tette, hogy az egyik első intézkedésük a Salvini-féle két migrációs törvény eltörlése lesz, amely kitiltotta a bevándorlókat mentő civil hajókat az olasz kikötőkből. Ezzel elhárul az akadály a bevándorlók özöne elől.
Személyesen Merkel áll Matteo Salvini megbuktatása mögött!
Ami Conte hirtelen pálfordulását és a baloldali kormány megalakításának körülményeit illeti, olasz lapértesülések szerint személyesen Angela Merkel német kancellár áll Matteo Salvini megbuktatása mögött.
Az Il Giornale című olasz lap szerint a német kancellár felhívta telefonon Giuseppe Contét, és azt diktálta neki, hogy hozza létre a koalíciót az Öt Csillag Mozgalom és a baloldali Demokrata Párt között. Szó szerint ezt mondta:
Kösd meg az alkut, és állítsd meg Salvinit!”
A kancellár cserébe pénzügyi könnyítéseket ígért az új olasz kormánynak. Az Il Giornale birtokában van egy dokumentum is, amelyben a jelenlegi, hamarosan leköszönő EU pénzügyi biztos, Günther Oettinger felajánlotta, hogy lazít az EU-előírásokon, de ennek feltétele egy olyan européer kormány, amely nem az EU ellen dolgozik.
Néhány nappal később jött is a hír, hogy az Öt Csillag Mozgalom koalícióra lép a baloldali Demokrata Párttal. Ez sokakat megdöbbentett, mivel a két párt ősellenségnek számított az olasz belpolitikában.
Az új koalíció lehetőségét azonban okafogyottá tette az előre hozott választás: ezzel megakadályozták, hogy Matteo Salvini miniszterelnök legyen. Salvini azért mondta fel az együttműködést az Öt Csillag Mozgalommal, hogy az előre hozott választás után a konzervatív Fratelli d’Italiával alakítson kormányt. Számításait keresztülhúzták.
Olasz lapértesülések szerint tehát Merkel beavatkozása buktatta meg Salvinit.
A La Repubblica úgy tudja, Merkel nemcsak Contét, hanem a baloldali Demokrata Párt politikusát, Paolo Gentilonit is utasította:
Merkel nyomatékosan megüzente: kormányozzatok együtt mindenáron! A szuverenitási mozgalmat meg kell állítani.”
A La Veritá főszerkesztője, Maurizio Belpietro így kommentálta a híreket:
A nagy összevisszaságban kevés a bizonyosság. Egy azonban biztos: a most alakított kormány az európai kancellárok terméke, az elhatározást a G7-csúcson, Biarritzban pecsételték meg. Az új tengellyel, az Öt Csillag Mozgalom–Demokrata Párt közös kormányzással ezt a tervet valósították meg.”
Matteo Salvini így reagált a hírekre:
Többnyire mindenkinek világos, hogy az új koalíciós kormány mögött nemzetközi érdekek állnak. A Demokrata Párt idegen érdekek szolgálatában áll. Azt hiszik, mi birkák vagyunk, vagy rabszolgák, akik arra várnak, hogy mit rendel el Brüsszel vagy Párizs, de a Liga megvédi Itáliát, mert mi szabad emberek vagyunk.”
Az olaszok 67 százaléka új választást akart Olaszországban, de Merkel megvásárolta a két, eddig egymással hadban álló pártot, ha úgy tetszik, a német adófizetők pénzéből. Mert mialatt az előző olasz kormányt a deficit miatti büntetéssel fenyegették, az új, Salvini-mentes Conte-vezetésnek készek azonnal adósságkönnyítésekkel a segítségére sietni.
Kerül, amibe kerül. Berlin érdeke az, hogy Rómában gyenge kormány legyen. Ahogy Bécsben is. De vajon meddig?
Salvini és Strache úgy bukott meg, hogy közben mindkettejük népszerűsége rekordokat dönt. Forrás (SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
