Az atomfegyverek féken tartják az indiai-pakisztáni konfliktust, vagy még fenyegetőbbé teszik azt?

Az atomfegyverek féken tartják az indiai-pakisztáni konfliktust, vagy még fenyegetőbbé teszik azt? - A Brookings Intézet rövid elemzése.

Az indiai–pakisztáni konfliktus különösen is okot ad a szakértők azon vitájára, hogy az atomfegyverek vajon féken tartanak, vagy épp még fenyegetőbbé tesznek egy konfliktust.

India 1971 óta először bombázott Pakisztán szárazföldjén. Akkoriban még egyik országnak sem volt nukleáris fegyverarzenálja. Most azonban mindkét ország rendelkezik vele, így megfigyelők egy része attól tart, hogy az elmúlt hetek feszült eseményei egy nagyobb összecsapást idézhetnek elő. Más elemzők szerint épp az atomfegyvereknek köszönhető az, hogy egyik fél sem fog nagyobb mértékű léptekben haladni az összecsapások felé.

A hagyományos „tanok” szerint az atomfegyverek stabilizáló szereppel rendelkeznek, ugyanis az úgynevezett MAD (mutually assured destruction) azt eredményezi, hogy még ha az egyik fél győzni is tudna, olyan hatalmas károkat szenvedne, melyek értelmetlenné tennének minden katonai vagy más nyereségeket.Mivel a nukleáris fegyvereket birtokló erők félnek egy esetleges visszatámadástól, ezért mindig a kapcsolatok normalizációjára törekednek.

Más elemzők szerint a robusztus nukleáris arzenállal rendelkező országok továbbra is erőteljesen tudnak fenyegetőzni, kivívva az ellenfél félelmét. Ennek következtében bár nukleáris fegyverek bevetése egyik részről sem történik, azonban alacsonyabb szintű összecsapások létrejönnek, mely által a nagyhatalom ugyanúgy el tudja érni céljait. Ez az úgynevezett stabilitás-instabilitás paradoxon.

Sokan a hidegháborús eseményeket tartják követendő példának, ugyanis az Egyesült Államok és a Szovjetunió még a nagyon feszült időkben sem vetették be nukleáris fegyvereiket. Ennek ellenére történtek súlyos összecsapások, például Kubában, a Koreai-félsziget területén, Vietnámban, Afganisztában vagy a közel-keleti területen. A felek jogosan féltek attól, hogy egy esetleges összecsapás pusztító erejű lehet, ennek ellenére gyakran épp a nukleáris támadásokkal kapcsolatos fenyegetőzések által próbáltak előnyre szert tenni.

India és Pakisztán három konvencionálisnak tekinthető háborút vívtak egymással 1947 és 1971 között.

A mostani helyzet azonban két szempontból is más. Egyrészt érvényesülhet az az elv, ami a hidegháború során is: az egyik fél támadólag lép fel, annak reményében, hogy a másik fél egy nukleáris csapástól tartva visszalép. Másrészt egy újabb perspektíva is megjelenik, India ugyanis olyan technológiák létrehozását célozhatja meg, melyek egy háborút megelőzően megsemmisítik Pakisztán nukleáris fegyvereit. Amennyiben ez megtörténne, a két ország között egy rendkívül asszimatrikus viszony jöhetne létre.

Forrás: Brookings Institute / Geopolitika
(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)