Amerika az utolsó? 2019 első törvénye mindenkit büntet, aki Izraelt bojkottálná! Még mindig az AIPAC a legerősebb lobbi az USA-ban!

Újra bebizonyosodott, hogy a Egyesült Államokban 100 év elteltével is még mindig a zsidó izraeli lobbi, az AIPAC (American-Israeli Public Affairs Council) a legerősebb érdekcsoport és ők tartják kézben a törvényhozók nagy részét!

2019 első törvénye - még a kormányzati leállás ellenére és közepette is - nem lesz más, mint egy olyan törvény, ami felhatalmazza az amerikai kormányt, hogy minden olyan társasággal és céggel szüntesse be a kapcsolatot és együttműködést, mely Izrael állam bojkottjára szólít fel vagy vesz részt a bojkottban aktívan.

A törvény a 2019-es év első törvényeként is szimbolikus jelentőségű és jól mutatja azt, hogy az AIPAC zsidó lobbi a legerősebb az egész Egyesült Államokban és nem létezhet olyan ellentét, olyan kormányzati leállás sem, mely ebben a kérdésben ne hozná azonnal közös platformra az izrael-lobbi által kézben tartott demokrata vagy republikánus képviselőket.

Szenátor Marco Rubio (Republikánus-Florida) mint az ügy vezető támogatója, a 'Combating BDS Act', tehát az Izraellel szembeni bojkott elleni harc beterjesztője kétpárti támogatást remél és kap ehhez. BDS = Boycott, Divestment and Sanctions.

Az AIPAC (Izraeli-párti lobbi) számára elsődleges célkitűzés, hogy megbüntesse azokat a korporációkat és egyéneket, akik támogatják az Izraellel szembeni BDS-t (bojkottot, szankciókat)

A törvényt már tavaly is megpróbálták beterjeszteni és lehetővé tették az állami és helyi kormányzatoknak, hogy visszautasítsák a gazdasági együttműködést olyan amerikai cégekkel, melyek részt vesznek az Izrael elleni bojkottban. 26 államban már életbe léptek hasonló anti-BDS intézkedések.

Eddig két szövetségi bíróság viszont úgy ítélte meg, hogy az Izraelben gyártott árukat bojkottáló társaságok vagy magánszemélyek büntetése sérti az Alkotmány #1 első kiegészítésében alkotmányosan védett jogokat.

Nagyon sok újságíró és szakember is megszólalt a kérdéses AIPAC-lobbi törvényjavaslat miatt.

The Senate sure has got its priorities straight. In the midst of devastating #shutdown, THE FIRST order of business is a bill defending #Israel from boycott, divestment, sanctions campaign at expense of our 1st Amendment rights. #BDSMovement #FreePalestine https://t.co/a3NtQJWSRV

— Azadeh Shahshahani (@ashahshahani) 2019. január 6.

The ACLU on the bipartisan Senate attempt - in the midst of the shutdown! - to pass as its first bill a new law to punish the free speech rights of American citizens in defense of Israel https://t.co/AZOfTIg9vF pic.twitter.com/BDJ6Q427Z3

— Glenn Greenwald (@ggreenwald) 2019. január 5.

A legjobb politikusok, akiket megvásárolhat az izraeli lobbi."

Best politicians the Israeli lobby can buy....#uspoli #cdnpoli

— Stephen (@YVRWestEndGuy) 2019. január 5.

Amikor a kormány azon van, hogy saját polgárait kriminalizálja egy idegen hatalom érdekében - ez a legjobb bizonyíték arra, hogy az amerikaiak már nem uraik saját országuknak többé!"

When the government seek to criminalize its own citizens in defense of a foreign power - there is no better proof that Americans don't own their own country anymore.

— OSAI (@BytesZero) 2019. január 6.

Kapcsolódó TUDÁSANYAG: Drábik János: A CIONISTA HATALOM GLOBALIZÁLÓDÁSA

A Cionista Hatalmi Struktúra, a CHS befolyása 2013-ban már elérte a legfontosabb politikai intézményeket és döntést-hozó központokat Angliában, Kanadában, Franciaországban, Hollandiában, Oroszországban és a közelmúltban Dél-Amerikában.

Angliában mind a konzervatív-, mind a munkáspárt vezetői és parlamenti képviselői nyíltan elfogadnak a cionista milliárdosoktól milliós nagyságrendű kampánypénzeket és fizetett luxusutakat Izraelbe. Mindezt azzal viszonozzák, hogy fenntartás nélkül támogatják Izrael erőszakcselekményeit Libanonban, Gázában és a Jordan nyugati partján. Olyan cionista csoportok, mint a „Izrael Konzervatív Barátai” és az „Izrael Munkáspárti Barátai” biztosítják, hogy a kormányon lévő erők és az ellenzék is – tehát kétpárti együttműködéssel – a brit közel-keleti politika középponti kérdésévé tegyék Izrael kereskedelmi és katonai érdekeinek a támogatását.

Kanadában a konzervatív Harper-kormányzat alatt a cionistáknak sikerült példa nélkül álló befolyásra szert tenniük Izrael elsődleges céljainak a támogatásában. Ezek közé tartozik a palesztinok által lakott Kelet-Jeruzsálem annexiója, a Goldstone-jelentés elutasítása, az Izrael által a 2008/2009-es Gáza ellen elkövetett háborús bűnök támogatása, a Libanonban végrehajtott izraeli invázió helyeslése.

Folyamatban van a cionizmus bírálatának kriminalizálása és „antiszemitizmus” címén bűncselekménnyé nyilvánítása. Az ellenzéki liberális és újdemokrata párt verseng a konzervatívokkal az Izrael-barát hatalmi elit kegyeinek az elnyeréséért. Így próbálnak e pártok vezetői a cionista pénzemberektől nagyösszegű kampánypénzekhez jutni. Itt elsősorban a pénzügyi és ingatlanspekulánsok, valamint a tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai jönnek számításba. Kanadában azonban másfajta ellenzék is van. A nagyobb szakszervezetek, valamint az anticionista zsidó egyetemi kampuszok és közösségi-szervezetek (mert ilyenek is vannak) bojkottálják az izraeli árukat, valamint azokat a tudományos és egyetemi szervezeteket, amelyek kiszolgálják az újgyarmatosító izraeli megszállást.

Franciaországban elsősorban Bernard Kouchner külügyminiszter – akiről közismert, hogy vakbuzgó cionista – támogatja Netanjahu, izraeli miniszterelnök álláspontját, amely a „feltételek nélküli tárgyalások” címén lehetővé teszi nagy palesztin területek elfoglalását és azokon csak zsidók számára fenntartott épületkomplexumok, lakóparkok létesítését. Az úgynevezett béketárgyalásoknak nincs más célja, mint az időnyerés a palesztin területek fokozatos elfoglalására és bekebelezésére.

Oroszországban a kilenc szupergazdag milliárdos oligarcha közül nyolc állította magáról, hogy izraeli-orosz kettős-állampolgár. Ezek az oligarchák illegálisan és gyakran erőszakkal tették rá a kezüket sok milliárd dollár értékű, korábban köztulajdonban lévő bányára, gyárra, nagyvállalatokra, üzemekre, bankokra. Az ilyen maffiamódszerekkel megszerzett vagyonnak egy jelentős részét likvid pénzzé tették és azt Oroszországból izraeli, amerikai és londoni bankokba továbbították, a többi részét pedig adóparadicsomokba menekítették ki, hogy kivonják az adózás alól.

A cionista hálózatok hatalma a legnagyobb a megvesztegethető csatlósnak bizonyult Jelcinelnöksége alatt volt. A hálózatok hatalma az 1990-es években érte el a csúcspontját. A kettős–lojalitású zsidó oligarchák befolyása azonban – ha csökkent mértékben is – folytatódott a Putyin–Medvegyev kormányok idején is. Ez a befolyás nyilvánult meg akkor is, amikor az Egyesült Államok és Oroszország megállapodott az Irán ellen alkalmazott szankciókfokozásában. Ez az amerikai-orosz megállapodás veszélyezteti az Iránba eszközölt jelentős orosz beruházásokat, valamint az Oroszország és Irán közötti kereskedelmet. Moszkva határozottan elutasította azt, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre, amiért újgyarmatosító módszerekkel folyamatosan terjeszkedik a nemzetközi jogilag a palesztin hatóságok fennhatósága alá tartozó területeken. Izrael meghatározó befolyást gyakorol Hollandia és Németország közel-keleti politikájára olyan propagandamódszerekkel, mint a Holokausztra és az Anna Frankra való emlékezés, s így éri el, hogy Izrael számára kedvező gazdasági döntéseket hozzanak.

Izrael sikeresen építi fel Latin-Amerika országaiban is a cionista befolyást. A nagy amerikai cionista szervezetek milliárdokkal támogatták testvérszervezeteik tevékenységét Argentínában, Brazíliában és Peruban. Arra biztatták őket, hogy démonizálják Chavez venezuelai elnököt, amiért az kiállt a palesztinok jogainak a védelmében és elítélte Gáza izraeli bombázását. Chavezt – aki 2013. március 6-án meghalt – azzal vádolták, hogy antiszemita volt és elősegítette a Zsidó Közösségi Ház elleni támadást Caracas-ban. A gyújtogatókat sikerült letartóztatni a rendőrségnek, s ekkor kiderült, hogy a helyi befolyásos zsidó személyiségek bérelték fel őket az akcióra.

Az Argentínában élő zsidók vegyes érzelmekkel viszonyulnak a Zsidó Államhoz és a cionizmushoz. A 20. század elején zsidók hozták létre a nagy állattenyésztő farmokat és a városokban kisiparosként, szakmunkásként is meghatározó szerepük volt. Részt vettek a szocialista, az anarchista, a kommunista és a többi baloldali szervezet munkájában. A 20. század közepén már sokan közülük szabadfoglalkozású értelmiségiek, egyetemi oktatók és természetesen bankárok lettek. Egyik részük baloldali anticionista volt, a másik részük pedig cionista.

A Peron-elnök idején hatalomra került populista-rendszerben mindkét zsidó irányzat háttérbe szorult. Az 1960-as és az 1970-es években hatalomra került katonai diktatúrák idején a baloldali zsidóság a városi gerillákat és a tömegmozgalmakat támogatta. Izrael a legvéresebb katonai diktátorral, Videla-val is fenntartotta a kapcsolatot és Argentína egyik legnagyobb fegyverszállítója maradt. A baloldali cionista-ellenes zsidóság a diktatúra éveiben meggyöngült. A neoliberális kormányok hatalomra kerülése idején a pénzügyi szektorban dolgozó gazdag cionista-zsidó érdekcsoportok léptek a helyükbe. Ők vették át a helyi zsidó közösségi szervezetek irányítását is. Ezek a cionista-zsidók nemcsak Izraellel mélyítették el a kapcsolatot, hanem szorosra fűzték az amerikai CHS-sel is. Az 1980-as és 1990-es években a szekuláris zsidó nemzedékek tagjaiból sokan emigráltak és még többen átmentek a termelőszektorból a pénzügyi- és az ingatlanszektorba. Ők már egyértelműen a cionizmust részesítették előnyben.

Az Argentínát sújtó pénzügyi és gazdasági válság 2001-ben és 2002-ben tömeges elszegényedéshez vezetett. Ez a zsidó középosztályt is sújtotta. A 2003-tól 2008-ig tartó stabilizáció és gazdasági fellendülés következtében a cionista-zsidó bankárok, ingatlanspekulánsok és médiatulajdonosok vették át az irányítást. Amerikai részről a CHS – különösen a hozzátartozó ADL és az AIPAC – kitalált egy iszlamista-iráni terrorista összeesküvést Latin-Amerikában, amelynek a központja az Argentín-Brazil-Paraguay-i hármashatár térségében lett volna.

Elliot Engle, a Washington-i Kongresszus cionista képviselője már 2009 októberében azt mondta, hogy Irán növekvő befolyása Latin-Amerikában az iráni-brazil kereskedelem bővülésével biztonsági kockázatot jelent az Egyesült Államok számára.

Az izraeli hatalom rendkívüli megerősödése Európában és az Egyesült Államokban, továbbá a cionista offenzíva Latin-Amerikában mind a cionizmus globalizálódásának a részei. Rendkívül nehéz azonban az egyes országokban működő cionista szervezeteknek elfogadtatni az izraeli hadsereg által végrehajtott gyilkosságokat, a palesztinok elüldözését otthonaikból és a CHSáltal erőltetett militarizmust. Mindennek az eredményeként egyre nő a CHS terjeszkedésével szembeni ellenállás. Ezt legszemléletesebben az bizonyítja, hogy az ENSZ közgyűlés – mint már utaltunk rá – hatalmas többséggel jóváhagyta a Goldstone-jelentést. A Cionista Hatalmi Struktúrán belül egyre nő a szakadék az észak-amerikai zsidóság és a korábbi cionista társaik között.

Forrás: RT News / Drábik János
(Fordította: SBG Buddha - VilagHelyzete.com)