Az EU kétfrontos háborút vív a túlélés érdekében – írja George Friedman, a Geopolitical Futures szerzője. Az Unió szerinte egyszerűen képtelen szembenézni azzal, hogy Európa egy különböző országok alkotta kontinens, amit nem lehet egységesíteni.Nyugati oldalon a Brexit, keleti oldalon a Lengyelországgal és más kelet-közép európai országokkal folytatott folyamatos vita széthúzza az Uniót.
„Míg a Brexit uniós szempontból történés volt, addig a lengyelekkel való egyidejű konfrontáció már döntés volt, ráadásul elég furcsa döntés”. – írja Friedman.
Mialatt egy vezető hatalom elhagyja a Közösséget, a centrum és a periféria is elkezdett széthúzni.
A centrumban voltak már csöndes megbeszélések azzal kapcsolatban, hogy külön Uniót kellene csinálni az egyfelé tartó országokkal – a németekkel, franciákkal, belgákkal és hollandokkal –, vagy esetleg egy külön csoportot a már létező csoporton belül.
„A lényeg az lenne” – elemez Friedman –, „hogy a centrumországok megszűnjenek felelősnek lenni azon országokért, amelyek még nem állnak készen rá, hogy a centrumországok szintjén teljesítsenek. Ez azt jelentené, hogy Dél-Európa, a maga gazdasági problémáival, és Kelet-Európa, a maga eltérő demokratikus hagyományaival mind járhatná a saját útját”. Az EU talán ezen az úton halad, de feltételezhetően ezek nem igazán tudatos folyamatok.
Brüsszel kritikája Lengyelország irányába az, hogy nem viselkedik demokratikusan. Az előző év során a kormányzat igyekezett kontrollt szerezni a televízió és rádióadók felett, és jelenleg is tárgyalnak egy törvénytervezetet, ami megszigorítaná a külföldi média működését az országban. A „vihar epicentrumában”, ahogy Friedman fogalmaz, a lengyel kormány bírósági reformja áll, ami nagyobb hatalmat adna a kormány kezébe a legfelsőbb bírók és általában a bíróságok felett.
A lengyel kormány oldaláról érkező ellenvélemény szerint, mivel a választások demokratikusak voltak, ők nem lehetnek antidemokratikusak. A választások során kormányra jutó Jog és Igazságosság Párt nem rejtette véka alá szélsőjobboldaliságát, éppen ellenkezőleg: kihangsúlyozta azt. Bármit is tesznek a választások után, azt legitim mandátummal teszik meg.
Friedman szerint nem lenne szabad elfelejteni, hogy már az alapító EU-s országok is különböző demokratikus hagyományokkal és ezeknek megfelelő intézményi struktúrával rendelkeztek, melyek között akadtak klasszikus értelemben antidemokratikusnak nevezhető elemek is. - Franciaországban törvény írta elő, hogy nem lehet megsérteni az elnököt.
- Nagy-Britanniának 2009-ig nem volt Legfelsőbb Bírósága, és még mindig nincs írott Alkotmánya.
- Németország betiltott minden politikai mozgalmat, amit nácinak véltek.
„Mikor az EU-t megalkották, két imperatívusz között esett csapdába: az egyik a nemzeti önrendelkezés megtartása, a másik a harmonizáció volt.”
Friedman is elismeri, hogy a harmonizáció javarészt gazdasági természetű volt, az EU a politikai harmonizációra is törekedett, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az önrendelkezést limitálták, hogy megfeleljenek a vezető tagállamok standardjainak. Ez egészen addig működőképes volt, amíg a Közösség nem fogadott be olyan országokat, melynek történelme némileg különbözött az övéktől.
A Keleti Blokk felbomlásával az ott élők megszabadultak a Szovjetuniótól, és európaivá válásról álmodoztak, ami a gyakorlatban EU és NATO tagsággal járt együtt. „Kormányokat és demokratikus intézményrendszereket alakítottak ki, melyek nagyban hasonlítottak a nyugati mintára. Az európaiak harmonizációt akartak.”
Mostanra a hidegháború majdnem 30 éve véget ért, és az erők, melyek bevezették ezeket az országokat az integrációba, nagyrészt eltűntek.
A harmonizációs folyamat szigorú, az élet rengeteg területén életbe lép a sajtok kinézetétől kezdve a bíróságok szervezésén át a menekültek befogadásáig.
Mindez azon az alapelven alapul Friedman szerint, hogy európainak lenni homogén dolog.
„A harmónia földjén egy diszharmonikus cselekedet fenyegetés a rendszerre nézve” – írja.
Az EU igyekszik fenntartani az eddigi működését, de ez azt jelenti, hogy megpróbál egyben tartani valamit, ami széthúzóban van. Ha elengedné a harmonizációt, egy szabadkereskedelmi zóna maradna csak, és Európa visszatérne a kontinens-státuszba a protoállam-státusz helyett.
„A periféria szétesik. Hogy az említett államok elhagyják az EU-t vagy kirakják őket, a végeredményen nem változtat.
Amivel az EU nem akar szembenézni, hogy Európa egy kontinens megannyi egyedi országgal – ennyi és nem több”.
Forrás: Geopoliticalfutures.comKapcsolódó VilagHelyzete és Alternatív Hírek Cikkek:Kötelező tananyag: Az USA stratégiájának nyílt beismerése felfedte a háborúk és a mostani válság okait !
(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)◢ BLOG: VilagHelyzete.com)
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog◢ Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: http://alternativhirek.blogspot.com
